Terry Brooks: Shannara első királya

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Terry Brooks: Shannara első királya
Terry Brooks: Shannara első királya

Bremen, a száműzött druida visszatér Paranonba, hogy segítséget kérjen a druidáktól a Boszorkánymester legyőzéséhez. A Fajok Első Háborújában olyan szörnyűségeket okozott a mágia, hogy a Pananorba visszahúzódó druidák felhagytak a mágiával, és a régi tudományok tanulmányozásával foglalkoztak. Ezért a Bremennek nyújtandó támogatást is leszavazták, mondván, nincs bizonyítéka a Boszorkánymester megjelenésére. Döntésük végzetesnek bizonyult, ugyanis nemsokkal később a Koronyahordozók végeztek mindenkivel Pananorban. Így Bremenre és hű barátaira várt a feladat, hogy megszervezzék és összefogják Négyföld népeit, és legyőzzék a Boszorkánymestert.

Bremen a druidák szellemének megidézésében látja a kiutat, akik útmutatással szolgálhatnak számára a Boszorkánymester legyőzésében. A látomás, melyet rábocsájtanak, kissé zavaros, de annyit tisztán ki tud venni belőle, hogy létre kell hoznia a kardot, mely képes legyőzni a Boszorkánymestert. A kardnak a fizikai világban is erősnek kell lennie, és a mágikus erejét is kordában kell tudnia tartani annak, aki forgatni készül. Tehát, nem csak a kardot kell elkészítenie, hanem megtalálni azt a személyt, aki képes lesz használni is a Boszorkánymester ellen.

Aki már olvasta a Shannara-trilógiát, az nagy vonalakban sejtheti a végkifejletet, és a kard mágikus hatalmának mibenlétét. Tartottam tőle, hogy egy előzménykötet, ahol tudom a történet végét, talán nem lesz képes lekötni. Tévedtem! Ugyanis nem a cél a fontos a regényben, hanem maga az út, mely elvezet Shannara első királyáig, és a kard első csatájáig.

A történet a szokásos két szálon folytatódik a druidák lemészárlását követően. Bremen megkéri elf barátját, Tay Trefenwyd-et, hogy térjen vissza az elfek királyságába, és kutassa fel a Fekete Tündérkövet, mielőtt még a Boszorkánymester Koponyahordozói felfedezik azt, és felhasználnák pusztító erejét Négyföld leigázására. Ő és két kísérője pedig elindul keletre, hogy felkutassa azt a fegyverkovácsot, aki elkészíti a mágikus kardot.

Kinson Ravenlock és Mareth kísérte útján az öreg druidát. Bremen, az utolsó druida szembesült azzal is, hogy ha nem találja meg gyorsan az utódját, akkor mindaz a tudás, amit élete folyamán felhalmozott, el fog veszni. Mareth egy lehetséges jelölt volt, azonban a benne lakozó mágia ereje olyan nagy volt, hogy képes lett volna használóját is elpusztítani, ha nem kontrollálja az erejét. Mareth képtelen volt erre, kivéve ha gyógyításra használta. Bremen legfeljebb abban segíthetett a lánynak, hogy megtanítsa uralni a mágiát, és ne pusztuljon bele a használatába.

Books karakterei megelevenednek a lapokon, és mindegyik szembenéz a sorsával és saját magával az utazás során. Bremen az elmúlással néz farkasszemet, és abban reménykedik, hogy még a halála előtt képes lesz megakadályozni a Boszorkánymestert és csatlósait Négyföld leigázásában. Mareth keresi önmagát és az apját, aki miatt számkivetetten élt szülőfalujában, és akitől a mágia erejét örökölte. Tay küldetéstudata erősebb mindennél, de közben fáj a szíve, hiszen a szerelme a legjobb barátjába szerelmes, aki ezt észre sem veszi, hiszen csak a harcnak él.

Jó volt ismételten visszatérni Négyföldre, felkeresni a már ismert helyeket, és újakat is felfedezni. Megismerni Paranor druidáit, még ha nem is lopták be magukat a szívembe. Annak ellenére, hogy az előzménykötet jóval a trilógia eseményei előtt játszódik, nem sok mindenben tér el a világ és a világot benépesítő népek. Az ellentétek nem változtak, és most is nehéz rávenni a különböző fajokat arra, hogy egymás segítségére legyenek a közös cél, a Boszorkánymester legyőzése érdekében.

Végig, olvasás közben azt kerestem a sorok között, hogy vajon felbukkan-e egy ismerős név, ami az eredeti Shannara-trilógiát végigköveti. Igen, Allanonra gondolok, hiszen ha ezen időben Bremen az utolsó druida, akkor valahogy csak kapcsolódnia kell Allanonnak hozzá, még ha nem is közvetlenül, de közvetetten, esetleg Bremen egyik útitársán keresztül. Sokáig szövögettem a lehetséges változatokat, hogy hogyan is kerülhet majd képbe Allanon, de amivel szembe találtam magam, az meglepett. Brooks ebben a regényben felveszi Allanon sorsának fonalát, ami magyarázatot adhat Allanon zárkózott és olykor kegyetlennek tűnő személyiségére a trilógia köteteiben.

Ahhoz képest, hogy a trilógia első kötetében, a Shannara kardjában a sok baktatás miatt nem volt olyan pörgős a történet, ebben a részben már nem éreztem olyan vontatottnak Négyföld bejárását. Nem tudom, hogy ennek az e az oka, hogy már megszoktam és képes vagyok a részletekre figyelni “baktatás” közben, vagy valóban kevesebb az eseménytelen helyváltoztatás az előzménykötetben. Szerintem inkább az előbbiről lehet szó, hiszen visszagondolva Bremen és társai útjára, nem túl sok esemény zavarta meg őket még Paranonból Keletföldre, majd onnan Nyugatföldre, az elfek királyságába gyalogoltak, vagy éppen lovagoltak.

Ebben a kötetben a csatajelenetek átszövik a történetet, hiszen Négyföld különböző területein újabb és újabb ütközetek bontakoznak ki, ahogy a Boszorkánymester seregei igyekeznek leigázni Négyföld népét. Talán ennek is köszönhető, hogy nem annyira egyhangú Bremen utazása és a kard készítőjének, majd forgatójának felkutatása. A csatajelenetek is izgalmasak és nem túl terjengősek, aminek köszönhetően sokkal pörgősebek az események.

Bár, említés esik Brona sorsáról, hogy hogyan vált Boszorkánymesterré, nagyon kíváncsi lennék egy olyan történetre, ami ennek az átalakulásnak az útját meséli el. Erre nem tudom, hogy sok kerül-e a kronológiailag korábbi történetekbe, de szívesen elkalandoznék abban az időben is. Az biztos, hogy a jövőben még lesz szerencsém Négyföldön kalandozni, ugyanis az eredeti Shannara sorozat több mint harminc kötetből áll. A Delta Vision idén tervezte megjelentetni a folytatást, a Shannara örökségét, ami a vírushelyzet miatt (reméljük csak egy kicsit) csúszik.

Számomra a Shannara volt a belépő a fantasy világába, és mindig is jó érzés visszatérni Négyföldre. Más fantasyknek még nem sikerült ennyire bevonzania, és ha meg kellene indokolnom, hogy miért pont a Shannara az, ami behúzott, nehéz helyzetben lennék. Van valami benne, ami kapcsot hoz létre a valódi világ és a mágia között, és talán éppen ezért tetszik. Nem egy kitalált világban játszódik, hanem a mi világunk pusztulását követően, amikor a technológiák már kudarcot vallottak, és az elfeledett mágia ismét utat tör magának, ebben a zűrzavaros világban.

Aki egy jó, “kis” kalandos fantasyre vágyik, annak nyugodt szívvel merem ajánlani a Shannara-trilógiát. Azok akik még nem kezdtek bele az olvasásába, abban a szerencsés helyzetben lehetnek, hogy az előzménytörténettel kezdhetik, és sorba haladhatnak. De lehet, hogy nem a kronologikus sorrend a legjobb választás, hanem éppen a megjelenés sorrendje 🙂 Az biztos, hogy ha valakit egyszer beránt ez a világ, egy jó ideig nem engedi szabadulni!

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 963 395 280 1
Delta Vision, 2020
Fordította: Bihari György
Terjedelem: 660 oldal
Bolti ár: 5490,- Ft

(Összes olvasás: 35 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*