Danyiil Turovszkij fiatalkorában eljátszott annak a lehetőségével, hogy kemény munkával esetleg bekerülhet az orosz hekkerek elit körébe. A sors, vagy a tehetségének hiánya ezen a területen azonban mást szánt neki. Újságíró lett belőle, aki oknyomozó riporterként igyekszik felderíteni az oroszországi hekkerek helyzetét. Könyvében, az Orosz hekkerekben az újságíróval együtt járjuk be azt az utat, ami a piti bankkártya-adatok lopásától, az FSZB hekkerképzőjéig vezetett. A szórakozásból elkövetett feltörések, ahogy idővel pénzt, illetve vagyont hoztak az ifjú hekkereknek, egyre jobban az FSZB (orosz – Szövetségi Biztonsági Szolgálat) látókörébe kerültek. Na nem a pénz számított, amit a kapitalistáktól loptak, hanem annak a lehetősége, hogy beavatkozhatnak külföldi államok belügyeibe, illetve titkos információkhoz juthatnak hozzá. Ma már azt is tudjuk, hogy elég egyetlen vírus, hogy a civilizációt a kőkorszakba lökje vissza.
Turovszkij időrendi sorrendben tárja fel előttünk az orosz fiatalság számítógép iránti érdeklődését, ahogy az unatkozó kamaszokból lassan de biztosan, igazi hekkerek lettek. Voltak olyanok, akik vagyon loptak össze és igyekeztek kiszállni a buliból, és voltak olyanok, akik nem voltak ilyen szerencsések, és lefülelték őket. Így lettek lázadókból Putyin katonái – ahogy a könyv alcíme is jelzi.
Amikor a kezembe vettem a könyvet, azt hittem, hogy nem tud sok újdonságot mondani majd, hiszen elég sok hekkeres könyvet/filmet olvastam/láttam, így fel voltam készülve. Legalábbis azt hittem, hogy fel vagyok készülve. A kötet lapjain olyan megdöbbentő tényeket olvastam, melyek a legvadabb rémálmaimban sem nagyon jöttek elő…eddig. Az oldalakat szinte faltam, és így nem is csoda, hogy nagyon gyorsan kiolvastam a könyvet.
Miben más ez, mint a többi hekkeres kötet? Abban, hogy közérthetően tárja az olvasó elé a hekkerek fejlődési útját, a kisebb túlterheléses támadásoktól, a bankkártya-adatok lopásának technikáján keresztül, a különböző zsarolóvírusok elterjedésével, az állami rendszerek feltöréséig és megbénításáig bezáróan. Turovszkij bemutatja nekünk azokat a fiatalokat, akik számítógépes klubokba tömörültek a ’90-es években, és ott beszélték meg a különböző játékok feltörésének technikáit. Majd az internet megjelenésével és elterjedésével, a weboldalak feltörését és személyes adatok ellopásának módját. Ekkor már nem nagyon volt szükség személyes találkozókra, mert a különböző fórumok és IRC csatornák kinyitották a fiatalok előtt a világot, és megszűntek a határok.
Talán emlékszünk még a XXI. század elejére, amikor szinte minden tört programhoz és illegális (pl. zene, film, stb…) letöltéséhez orosz oldalakon vagy közvetítőkön keresztül jutottunk hozzá. Az orosz hekkerek kiemelkedő teljesítményt nyújtottak ebben az időszakban, és ez annak is volt köszönhető, hogy az Orosz állam nem foglalkozott velük. Egy íratlan szabály betartásával nyugodtan tevékenykedhettek. Ez az íratlan szabály pedig nem szólt másról, minthogy mindent megtehetsz mindaddig, amíg .ru-s területen nem garázdálkodsz. Ezt szinte mindegyik orosz hekker jó az agyába véste, és igyekezett kerülni a .ru-s domaineket, illetve az orosz tulajdonban lévő külföldi szervereket. Viszont a nyugati országok ezt nem nézték jó szemmel, így amikor egy-egy orosz hekker elhagyta a biztonságot jelentő orosz befolyási körzetet, lecsaptak rájuk.
Minden állam vadászik a jó hekkerekre, hogy azokat a saját oldalára állítsa. Figyelik az egyetemeket és a diákokat, hogy a kiemelkedő tudású egyéneket megkörnyékezzék. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a nagy cégek is ezt csinálják, fejvadászokon keresztül, hogy a legtehetségesebb embereket a soraikban tudhassák. Akiknek pedig lehetőségük van rá, azok tanácsadó céget alapítanak és etikus hekkerként élik az életüket. Hiszen nem a tudással van a gond, hanem azzal amire felhasználják. Nem mindegy, hogy egy szerver vagy program sebezhetőségét azért vizsgáljuk, hogy az esetleges hibákat kijavítsuk, vagy azért, hogy feltörjük és a hibákat saját igényeink szerint kihasználjuk.
Ne higgyük azt, hogy nagy különbség van az FSZB és a NSA között. Egyes elméletek szerint orosz hekkerek álltak a WannaCry zsarolóvírus mögött is, aminek az alapját az NSA-tól ellopott dokumentumok képezték. Az NSA ezt a Windows-hibát arra akarta használni, hogy ellenséges szerveket vagy éppen civileket tudjon megfigyelni azzal, hogy feltörik az operációs rendszerüket. Az oroszok pedig kicsit feljavították a szoftvert, ami végül 230 000 számítógépet fertőzött meg (és hányat nem jelentettek?!).
Amikor az Orosz állami vezetők rájöttek arra, hogy a hekkereket saját terveikhez is fel tudják használni, aktiválták az FSZB megfelelő alosztályát. Mint tudjuk, az orosz diktatúra alapját maga az FSZB képezi, hiszen az egész országot behálózza, és aki nem tetszik neki, azt így vagy úgy eltünteti az útból. Egyes orosz hekkerek beszámolói szerint, az erőszakos sorozás sem ritka a szervezetnél, amin nem minden esetben fizikai erőszak értendő, hanem inkább zsarolás. Ha elkapnak valakit illegális hekker tevékenységért, vagy zárt ajtók mögött zajlik a bírósági tárgyalás, vagy valami csoda folytán ejtik az ügyet, ami alkalmanként azzal jár együtt, hogy a hekker eltűnik a virtuális világból.
Az sem ritka, hogy az FSZB tanácsadó cégeket keres fel, vagy éppen antivírus programokat fejlesztőket, hogy a segítségüket kérje egy-egy nem éppen etikus feltörésben. Több ilyen információ is kiszivárgott orosz cégektől, aminek egyenes következménye lett, hogy a nyugati világ nem támogatja a Kaspersky vírusirtó használatát. Bár a vállalat vezetői tagadják, hogy együttműködnének az FSZB-vel, a gyanú ott lebeg a cég felett.
A könyv bepillantást enged nyújtani azon orosz hekkerek tevékenységébe is, akik, látva, hogy hová vezet a diktatúra, megpróbáltak tenni ellene, mégpedig úgy, hogy orosz állami és titkosított anyagokat szereztek meg és tártak a nyilvánosság elé. Évekig folytatták a tevékenységüket, nem kevés borsot törve a putyini adminisztráció orra alá, mígnem egy napon az egyik tagjukat elkapták, és így a szervezet tevékenysége is megszűnt.
A kötetben olyan dolgokról is olvashatunk, amikről félve hittük csak el, hogy léteznek. De sajnos nem csak léteznek, hanem alkalmazzák is ezeket. Azzal, hogy az állam bevásárolja magát a telekommunikációs vállalatokba és hálózatokba, biztosítja magának a lehetőséget a szükséges adatok megszerzéséhez. Annak az adatforgalmát figyelheti meg akiét csak akarja, annak ellenére, hogy ehhez bírói végzésre lenne szüksége. Ha résztulajdonos egy mobilszolgáltató társaságban, akkor a saját katonáit ülteti a megfelelő pozíciókba, így kerülve ki a törvényes utat. Hiszen az FSZB Oroszországban a törvények felett áll.
Mint tudjuk, a diktatúra kiépítésének egyik alapköve a titkosszolgálatok jogköreinek kibővítése, a szólás és sajtószabadság korlátozása, végül megszüntetése. Az orosz médiafelügyeleti hatóság, arra hivatkozva, hogy a gyermekek lelki egészségét védi, nyugodtan lekapcsolhat weboldalakat, vagy elérhetetlenné teheti azt. Minden olyan weboldal, mely kritizálja az állami vezetőket és magát az államot, jó eséllyel felkerülhet a fekete listára. Napjainkig több millió weboldalt “zártak” be, vagy tettek elérhetetlenné. Ennek a folyamatát, törvényi szabályozását is jól leírja a kötet.
Ráadásul 2019-ben, teszt jelleggel az orosz internetet lekapcsolták a világhálóról, azaz megvizsgálták annak lehetőségét, hogy külföldi kapcsolat nélkül is fenntartható-e az orosz internet. Ennek előzményéhez tartozik, hogy minden IT szolgáltatót köteleztek arra, hogy amennyiben a szerverükön orosz állampolgárok adatait is tárolják, akkor azt Oroszország határain belül kell fizikailag is működtetni. Azaz a Facebook, Microsoft, Apple, és a többi cég kénytelen volt Oroszországba is szervereket telepíteni.
A kötetben, Turovszkij részletekbe menően elemzi és feltárja a külföldi választásokba való beleavatkozás mikéntjét is, illetve a bértollnokok, bérkommentelők és FB katonák tevékenységét is. A harmadik világháború már rég elkezdődött, csak éppen nem fegyverekkel, hanem bitekkel vívják. A digitális atombomba pedig már készen van, amit ha valamelyik fél bevet, akkor az emberi civilizációt a középkorba, rosszabb esetben a kőkorszakba repíti vissza. Orwell 1984 című regénye csak gyerekmese ahhoz képest, ami manapság Kínában és Oroszországban történik.
Turovszkij kötete nem csak azoknak ajánlott, akik érdeklődnek a hekkerek iránt, hanem mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogy az informatika és az internet hogyan válhat a diktatúrák kezében fegyverré a szabad világ ellen. Azt azért ne felejtsük el, hogy a “szabad” világ sem olyan szabad már, és mindenhol vannak fekete foltok, melyeket igyekeznek titkolni.
A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.
ISBN:978 963 543 015 4
Athenaeum Kiadó, 2020
Fordította: Gyürky Katalin
Terjedelem: 312 oldal
Bolti ár:4499,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Lorenzo Cafaro képe a Pixabay -en.
