A Háromtest-probléma (a trilógia első része) elolvasását követően nagyon vártam, hogy végre a kezembe vegyem a folytatást. Nem is kellett sokat várnom A sötét erdő megjelenésére, mindössze egy évet 🙂 . Amint megjelent, meg is vettem, de nem kezdtem el rögtön olvasni. Figyeltem mások értékeléseit és egyre jobban félve tekintettem a kötetre. Sokak szerint túlírt lett a második rész és tele volt felesleges dolgokkal. A lelkesedésem kicsit csökkent és mindig tologattam a könyv olvasását. Nem volt bátorságom egy több mint 600 oldalas regénybe belekezdeni, ami vélhetően a túlírás miatt igen sok időmet elrabolja. Aztán eljött az új év és az SFF listával haladni kellett, így nekikezdtem. Már az elején beszippantott a történet, és nem értettem, hogy milyen túlírásról beszélnek a többiek.
A történet szálát 3 évvel a krízis kirobbanása után vesszük fel. Az emberiség megpróbál felkészülni az idegenekkel való végső harcra. A 4,21 fényévre lévő trisolarisi flottának a számítások szerint 400 év kell, még eléri a Földet, így ennyi idő áll az emberiség rendelkezésére a felkészüléshez. A problémát csak az jelenti, hogy a sophonok figyelik az emberek minden lépését és valós időben tájékoztatják a trisolarisiakat. Ráadásul a sophonok blokkolták a tudományos felfedezéseket, így az emberiség számára nem maradt más, mint a már megszerzett tudás alapján kidolgozni a védekezést. Az ENSZ létrehozta a Planetáris Védelmi Tanácsot, melynek az lett a célja, hogy négy embert kiválasszon a teljes lakosságból, akik Falképzőként, saját elméjükben dolgozzák ki a védekezés mechanizmusát. Elvárták tőlük, hogy úgy oldják meg a megoldhatatlannak látszó feladatot, hogy senki ne lásson át a tervükön, főként a sophonok. A négy Falképző egyike, a kínai származású Luo Ji csillagász, szociológus, akit megdöbbentett a kiválasztása, és rögtön ezt követően vissza is mondta a felkérést. Csakhogy, egy Falképzőnek egyetlen szavát sem lehet elhinni, így nem vonták vissza a megbízatását.
Az idegenekkel szimpatizáló csoport ellenlépésként létrehozta a Faltörők csoportját, akiknek az lett a feladatuk, hogy a félrevezető információk garmadájából rájöjjenek a Falképzők terveire és végül tárják fel előttük az igazságot, ezzel lerántva a leplet a valódi tervről, melyről a sophonokon keresztül a trisolarisiak is tudomást szereznek.
Őrültségnek tűnik? Valóban annak hat. Viszont, ahogy egyre jobban haladtam a könyvvel, rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan nagy őrültség, mint amekkorának látszik. Persze a Falképzők közül többeknek is megalomániás, igen költséges terveik voltak, amiknek a végső céljáról csak akkor derült fény, amikor az első Faltörő feltárta azt a Falképzőnek.
A történet nagy részében Luo Ji-t követhetjük nyomon, ami arra enged következtetni, hogy a valódi megoldás talán éppen az ő fejéből pattanhat ki. Ezt megerősíti az, hogy ellene nem állítottak Faltörőt, ugyanis vele a trisolarisiak foglalkoznak. Luo viselkedése éppen az ellenkezőjét mutatja, ugyanis ő a rendelkezésére álló anyagi eszközöket arra használja, hogy egy távoli vidékre költözzön és megtalálja álmai nőjét, akit egy regényírás közben képzelt el magának. Azaz nem a feladatával foglalkozik, hanem a kényelmével, távol a világtól és annak problémáitól.
Liu egy igazi mesélő. A sötét erdőben rámutat arra, hogy mennyire is betegek az emberek és képesek akár az egész emberiséget feláldozni csak azért, hogy a Föld ne legyen az idegeneké. Végigkövetve a Falképzők ötleteit, sok olyan zsákutcának tűnő tudományos elképzelést felvet, melyek akár a naprendszert is megsemmisíthetik. Azzal, hogy elébünk tárja ezeket a zsákutcákat, emlékeztet engem arra, hogy a mai tudományos szinthez hány és hány tudósnak kellett rájönnie arra, hogy kutatásai rossz irányba haladtak és soha nem éri el a kitűzött célt. Azonban, minden ilyen zsákutcának tűnő, vagy a valódi tudománytól távolra vivő kutatás olyan dolgokat is feltárhatott, melyet a kortársak, vagy éppen a jövőbeli tudósok felhasználhattak.
Az iskolában általában csak azokról a felfedezésekről tanultunk, amelyek “pozitív” eredménnyel zárultak. Persze, volt pár hibásan felépített világkép is, mely hosszú időre kijelölte a tudomány irányát, vagy éppen megakasztotta annak előrehaladását. Ott van pl. a geocentrikus világkép, ami sok csillagásznak okozott fejtörést a Föld körül keringő égitestek pályájának kiszámításakor, meghatározásakor. De hol vannak azok a kutatások, melyek teljes kudarcot vallottak, mégis olyat adtak a tudományos világnak, melyet felhasználva egy másik irányban sikereket érhettek el. Ott van Newton, aki kidolgozta a tömegvonzás törvényét és a klasszikus mechanika alapjait képező axiómákat. Ugye nem gondolja senki, hogy ezeket ő találta ki! Newton idejében ezek a gondolatok már rég megjelentek, mindössze ő volt az aki egységes rendszerbe szervezte ezeket és a lyukakat kitöltötte. Mégsem ismerjük azon elmék nevét, akik a probléma megoldását szinte tálcán kínálták Newton számára.
A regény ismételten bővelkedik tudományos elméletek továbbgondolásával, melyek nem csak elszórakoztatják az olvasót, hanem el is gondolkodtatják. Persze, aki inkább a cselekményre fókuszál és nem érdeklik a fejtegetések, azok sem zökkennek ki a történetből, hiszen nagyon jól beépítette ezeket Liu a regénybe. A sci-fi kedvelői szintén sok utalásra bukkanhatnak a sorok között, hiszen a szerző a klasszikusokból is sok gondolatot beleépített a történetbe. Többségében jelzi is, hogy kitől származnak a gondolatok, egy-egy odaszúrt félmondattal, így kerülve ki a lábjegyzeteket. Azonban beleakadtam két átfogalmazott idézetbe is, ahol a forrásmegjelölés hiányzott. A kérdés az, hogy a fordítás (kínai->angol->magyar) folyamán történet meg az idézetek torzulása, vagy eleve az szerző is pontatlanul írta le őket. Ezzel még nem is lett volna akkora gond, ha lábjegyzetben leírja, hogy “Utalás X.Y. művére”. De nem! Semmi lábjegyzet vagy utalás sincs a könyvben. Ennek következtében sokat gondolkodtam e felfedezést követően, hogy akármilyen jó lesz is a könyv, fél pontot le fogok vonni. Végül elvetettem ezt a “büntetést”, mert ezt leszámítva tökéletes a történet.
Nem kell azért megijedni a regénytől, hiszen mint fentebb írtam, a tudományos elméletek boncolgatása és továbbgondolása nagyon szépen belesimul a történetbe. Ráadásul a kötetet tekinthetjük egy szociológiai összefoglalónak is, mely feltárja előttünk az emberiség gyarlóságait, a hitetlenségét és az elbizakodottságát is. A majd kétszáz éves ugrást követően egy teljesen más világ tárul elénk, melyben nyoma sincs a kishitűségnek és bizakodva tekint az emberiség a jövőbe. Hisz abba, hogy képes megküzdeni az ellenséggel és győztesként kerülhet ki a csatából. Sőt, a megbékélés politikája is előkerül, miszerint ne ellenségként, hanem menekültként tekintsenek a trisolarisi flottára.
A kötet elején még nem tudtam, hogy mit várhatok Liutól, hiszen csak annyi infóm volt a történetet illetően, hogy azt az időszakot öleli fel, még az emberiség várja az idegen flottát. A várakozást pedig nem sokan tudják izgalommal megtölteni, főleg, ha ilyen hosszú időt ölel fel. Liunak sikerült. Nemcsak hogy sikerült, hanem egy izgalmas, érdekes, elgondolkodtató történetet tárt az olvasók elé, amely engem teljesen meggyőzött a tehetségéről. Meglepetésekben sincs hiány, és annak ellenére, hogy néha nem éppen megalapozott, vagy hihető a csavar, mégis logikus. Néha viszont megdöbbentő események következnek be, melyeket el sem akarunk hinni, mindaddig még a mögöttes mozgatórugókat fel nem tárja előttünk az író.
A regény végére kiderül az is, hogy miért kapta ezt a címet a második rész. A közepe tájékán már bizonyos sejtések kialakultak bennem is, hogy mit akar jelenteni a sötét erdő kifejezés, de rá kellett jönnöm a végére, hogy kicsit túltoltam az elméletemet. Viszont a gondolat, amit a cím is takar, igen elgondolkodtató. Egy vitát mindenképpen megérdemelne, de bővebben nem fejthetem ki, mert azzal elspoilerezném az egész történetet.
A sötét erdővel új kedvencet avattam! Liu egy olyan sci-fi mesét tárt elém a regényében, mely teljesen elvarázsolt és beszippantott. Szinte le sem tudtam tenni, és a végén csak az szomorított el, hogy nem tudok rögtön nekikezdeni a harmadik résznek, mert még nem jelent meg (magyarul).
Akinek tetszett A Háromtest-probléma, annak szerintem A sötét erdő sem fog csalódást okozni. Aki pedig még nem kezdett neki a trilógiának, de szereti az izgalmas, elbeszélő sci-fi történeteket, annak éppen itt az ideje, hogy nekikezdjen a sorozatnak.
ISBN: 978 963 405 880 9
Európa, 2018
Fordította: Dranka Anita
Terjedelem: 654 oldal
Bolti ár: 3999,- Ft
Mások pedig így látják:
– Roboraptor
