Tomasz Lem: Földközeli kalandok

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Tomasz Lem: Földközeli kalandok
Tomasz Lem: Földközeli kalandok

1921. szeptember 12-én látta meg a napvilágot Stanisław Lem, a XX. század egyik legkiválóbb sci-fi írója. Sokan csak a Solaris regényét ismerik, amit többen is megfilmesítettek, és fiának, Tomasz Lemnek köszönhetően megtudhatjuk azt is, hogy egyik feldolgozás sem tetszett Lemnek. Ezen kívül még sok más érdekességet is olvashatunk a Földközeli kalandok című “életrajzi” kötetben.

Rohanó világunkban álljunk meg egy percre és emlékezzünk Stanisław Lemre, aki ma lenne 93 éves.

Kifejezhetjük hiányát egyperces néma csenddel, vagy egy novellájának, regényének az elolvasásával. De tehetjük ezt úgy is, hogy elolvassuk Tomasz Lem könyvét, amit édesapja emlékének szentelt. Az előbb az idézőjeleket azért használtam, mert nem kronologikus sorrendben tárja elénk Lem életét, és nem számol be apja minden egyes rezdüléséről, hanem inkább csak kiemel dolgokat, amire ő maga is szívesen emlékezik, vagy mérföldkő volt apja életében.

Bevallom, kicsit kétkedve kezdtem el olvasni, mert úgy éreztem, hogy Tomasz apját használja írói karrierjének fellendítésere. Szerencsére pár oldal után elszállt a kételyem, és szinte faltam az oldalakat, melyek szórakoztatóan engedtek bepillantást nyerni a lemi világba.

Az ember mindig szeretné jobban megismerni kedvenceit, bár sokszor a vége csalódás. És jól is van ez így, hiszen ők nem istenek, hanem ugyanolyan emberek mint mi, csak éppen valamiben kiemelkedőbben teljesítenek hozzánk képest. Lemnek a fantáziája volt átlagon felüli, ami írói tehetséggel párosulva csodára volt képes.

Már említettem, hogy a legismertebb írása a Solaris, azonban ami számára a legkedvesebb volt, az a Kiberiáda novelláskötet, mely a robotvilágba kalauzolja el olvasóit, és annak idején Tomaszt ez ringatta álomba. Ki tudja, hogy hány történet veszett a feledés homályába ezen esti mesékből, mert nem jegyzetelt senki. Számomra az eddig olvasottak közül szintén a Kiberiáda az abszolút kedvenc, könnyed hangvételének és hihetetlen fantáziavilágának köszönhetően.

Lem az írás mellett még egy szenvedélynek hódolt, és ez nem más, mint a tudomány. A világ összes tájáról igyekezett összeszedni a tudományos folyóiratokat, és mint a kötetből megtudhatjuk, írói körútjain inkább a tudományos élet nagyjaival töltötte az időt, mint írótársaival. Ez annak is köszönhető, hogy műveiben komoly kérdéseket boncolgatott. A technikai fejlődés alternatívái csak egy szeletét képezték regényeinek. Ezen kívül még sok kérdés foglalkoztatta a társadalomtudomány és a pszichológia területén is, melyeket felfedezhetünk írásaiban.

Humorát örökölte Tomasz is, hiszen e nélkül nem tudta volna ilyen kedvesen bemutatni édesapját. Természetesen a rideg valóság is helyet kapott a kötetben, és nem maradt ki az önkéntes száműzetés sem “Oroszországból” (lengyel területek annektálása) , majd később Lengyelországból, ahonnét mindkétszer szinte üres zsebbel kényszerült távozni Lem és családja. Vajon hányszor kezdhet új életet egy ember?

Tomasz külön fejezetet szánt szülei utazásainak, melyek általában vékony pénztárcával történtek, fapados kivitelben. Anyja naplójából tudhatjuk meg, hogy volt egy hajókirándulásuk, ami több napig tartott, de mivel nem volt pénzük ezért nem étkeztek a többi utassal és nem fogadták el a pincérek kínálta italokat sem. Mint utólag kiderült, a jegy árában benne volt az étkezés és az italfogyasztás is.

Azonban voltak “luxus” utazások is. Az egyik ilyen Csehszlovákiában történt, mikor is Lem az írói honoráriumáért ment a családjával. Mint kiderült, a pénzt megkapta, de az akkori törvények nem engedték, hogy kivigye az országból. Ennek köszönhetően nagy lábon élhettek, ehettek, ihattak és megvehették az első gőzgépet is a kis Tomasznak, amivel inkább Lem játszott. Azonban a dorbézolás nem csökkentette kellő mértékben a Korona állományt, így megpróbálták más “valutába” átváltani, és az üzletekben lévő összes, Lengyelországban nem kapható fogyasztási cikket megvették, amíg engedte autójuk raktere.

És még sorolhatnám a dolgokat, de akkor ki olvasná el a könyvet?! Pedig tele van jobbnál jobb történetekkel, nemcsak Staniław Lemről, hanem környezetéről és a társadalomról is amiben élt.

Nem szoktam a fordítást kritizálni, vagy a nyomdahibákat kiemelni, de itt egy fordítói hiba nagyon szemet szúrt. Ez pedig a következőképpen hangzik: “Az áram alacsony feszültségét figyelembe véve a berendezés nem volt életveszélyes,…” (102. oldal) A feszültség NEM VESZÉLYES, csakis az áram. Ami megöl az az áram, és nem a feszültség!  Tomasz Lem fizikus, tehát ekkora bakit nem lőhet, mert rögtön visszavennék a diplomáját.

Ja, és a kötet tele van képekkel (igaz fekete-fehérekkel), ami az egésznek családias hangulatot kölcsönöz. Olyan érzése támad az olvasónak, mintha Lemék fényképalbumát nézegetné, ahova a kis Tomasz jegyezte fel a képek történetét.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 978 963 279 296 5
Typotex, 2010
Terjedelem: 245 oldal
Bolti ár: 2500,- Ft

(Összes olvasás: 29 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*