Már a fülszöveg elolvasásakor tudtam, hogy most valami teljesen más vár rám, mint amit megszoktam Lemtől. Az eddigi írásai mind az ismeretlen felfedezéséről, megismeréséről szóltak. Azonban ez a kötet nem egy szoros értelemben vett sci-fi alkotás, inkább azt mondanám róla, hogy a népmesék átültetése a robotok világába.
A kötet két részre van osztva. Az első “Amit a robotok mesélnek” címet viseli, és robotnépmesék gyűjteménye. A második rész maga a “Kiberiáda”, ami szintén robotmeséket tartalmaz, de két állandó szereplője van ezeknek a történeteknek, a két tudós mérnök robot, azaz Trurl és Klapanciusz. A két fenn nevezett mérnök a robotvilág legkiemelkedőbb gépépítői, akik bár nagyon jó barátok, egyben a legnagyobb riválisok is.
Olvasás közben néha el is felejtettem, hogy robot meséket olvasok. Olyan volt mint gyermekkorom meséi, a gonoszról, a kapzsiról, a hősről, stb. Akkor zökkentem csak vissza, mikor a matematika, fizika, kémia és egyéb tudományok kifejezései köszöntek vissza a lapokról. Természetesen ezek is mesei köntösben, szinte összefüggéstelenül, és nem az általunk ismert törvények szerint.
A mesék egymástól függetlenül is kerek egészet alkotnak, azonban a vezérfonal összeköti őket. Az ősellenség a sápatag népe, akik felesküdtek, hogy az összes robotvilágot megsemmisítik bosszúból. Természetesen ezen sápatagok mi, emberek vagyunk, akik megalkottuk a robotokat, és rabszolgamunkára kényszerítettük őket, még tudatra nem ébredtek, és el nem szöktek az univerzum négy sarka felé.
De ne gondoljuk, hogy a robotok világa ideális világ. Ott is jelen vannak az emberre is jellemző gyengeségek, éppen úgy szenvednek mint mi, és ugyanúgy éreznek is. Talán a legjobb történet, mely ezt a hasonlóságot kiemeli, “Automaté barátja”. Ebben a történetben az irigység szülte bosszúvágy kiteljesedésére ismerhetünk, ami valljuk be, a legalantasabb emberi érzés. Ha ez a bosszúvágy betölti az életünket, nem hagy helyet más érzésnek, és tönkretesz bennünket.
Olvasás közben azon töprengtem, hogy miért nem rajzfilmesítették még meg ezeket a történeteket? Hiszen megvan bennük minden, ami egy jó esti meséhez szükségeltetik. És a tudományból kölcsönzött kifejezések is oly kedvesen vannak jelen, oly dallamosan és összefüggéstelenül, hogy csak még jobban erősítik a mese jellegét. A kedvenc versrészletem, melyet Elektrubadúr vetett papírra:
“Pólus-zérus elrendezés
Meg a reziduum-tétel,
Potenciál-modellezés-
(Mi a kezdeti feltétel?)”
Az is lehetséges, hogy számomra azért okozott ilyen kellemes élményt jelen kötet, mert mérnöki beállítottságomtól fogva kissé elfogult vagyok a tudományok irányába. De talán a két mérnök története a gyermekekben is elülteti az alkotás és kutatás vágyát, hogy felnőve a tudományokat ne zordnak, hanem kellemes, játékos és izgalmas világnak élhessék meg. És persze ne feledkezzünk meg a mesék tanító jellegéről sem, mely játékosan ülteti át a világunk igazságait és igazságtalanságait a robotok világába.
ISBN: 963 07 3975 5
Európa Könyvkiadó, 1987
Terjedelem: 414 oldal
Bolti ár: -,-