Nikolasz Dimitrov: Valóságok dílere

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Nikolasz Dimitrov: Valóságok dílere

Zoltán Varga ipari kémként tevékenykedik Szingapúrban, ahol gyerekkorát is töltötte árván, piti tolvajlásból megélve. A kritikus pillanatban jött segítség, azaz az amerikai család aki adoptálta az árva és szorult helyzetbe került Zoltánt, egy esélyt adva neki a kiemelkedésre. Nevelőszülei halálát követően visszatért Szingapúrba és az örökségből igyekezett egy jól menő médiavállalatot kiépíteni. A sors fintora, hogy ipari kémnek sokkal tehetségesebb volt, mint üzletembernek, így a csődbe ment vállalkozása és a felhalmozott kintlévőségei miatt, a “könnyebb” utat választotta, és kémkedésből próbálta fenntartani magát. Egy napon bekopogtatott hozzá a szerencse, és egy zsíros munka lehetősége villant fel előtte.

Zoltán azt a feladatot kapja, hogy derítse ki, mivel fog kirukkolni a piacra a Trans-Reality vállalat legközelebb, ugyanis az a pletyka járja, hogy olyan nagy dobásra készülnek, ami megváltoztatja a történelmet, és az emberek életét. Persze, mielőtt a titok közelébe juthatna, végig kell mennie a felvételi eljáráson, hogy egyáltalán beleláthasson a cég ügyeibe, ha sikerül elég magas pozíciót betöltenie. A felvételi eljárás egyes szakaszai, pontosabban szinte mindegyik elég bizarr, nem beszélve a szexuális aktusról, mellyel a pályázók kitartását és munkához való hozzáállását tesztelik.

Nikolasz Dimitrov írói stílusa és történetmesélése magával ragadó, és beszippantja az olvasót a regény. Szókimondó, olykor vulgáris, mégsem lóg ki a környezetből, hanem inkább belesimul és úgy érezzük, hogy ez nem megakasztja az olvasást, hanem inkább megfűszerezi. Nincs hiány bizarr dolgokból sem, akárcsak a fenn említett szex-teszt, vagy éppen a droggal történő stimulálás. Ebben a világban, bár kicsit Zoltánnak is meglepőek az eszközök, mégis úgy néz ki, hogy nem verik ki a biztosítékot nála. Ha nekünk kellene egy ilyen “állásinterjún” részt vennünk, valószínű fejvesztve menekülnénk, és keresnénk a megfelelő hatóságot, ahol feljelentést tehetnénk 🙂

A regény első 50 oldalának elolvasását követően úgy éreztem, hogy ha valamit nem ront el az író, akkor megvan az év kedvenc könyve. Ez kitartott a kötet feléig, amikor a nézőpontváltás miatt teljesen kiestem a történetből. A regény első felében Zoltán szemszögéből követhetjük végig az eseményeket egy pontig. Majd egy napló kerül elénk, amit Zoltán felesége jegyez le a fordulópont után, mintegy kívülről szemlélve mindazt, ami azután következett, hogy Zoltánt beszippantotta a Trans-Reality, és ő lett a Valóságok Tervezője.

Bár a nézetváltás nem szokatlan eszköz az íróktól, ennyire jól megkomponálva még nem találkoztam senkinél vele. Az első részben egy férfi szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, a másodikban egy női nézőpontot kapunk. A két személyiség annyira eltér egymástól, hogy nagyon nehéz az olvasónak váltania. Ráadásul az események bemutatása is teljesen más, hiszen mindkét elbeszélő a saját érzelmeit és értékrendjét emeli ki és mutatja be. A két fél csak együtt tud létezni, hiszen külön-külön nem állják meg a helyüket a történet szempontjából, viszont együtt egy olyan képet tárnak elénk, amitől nem csak a világ lesz kerek egész, hanem az események láncolata is.

A virtuális valóság egyénekre és a társadalomra tett hatásáról már sokan írtak és próbálták kifejteni a lehetséges hosszútávú következményeit. De mi van akkor, ha ez a virtuális valóság személyes valósággá válik, amikor az emlékeinket és érzéseinket felhasználva generálnak új emlékképeket? Mi van akkor, ha a legféltettebb vágyaink elevenedhetnek meg és élhetjük át ezeket újra és újra? Mi lesz akkor, ha ezek a személyes valóságok annyira beleépülnek az emlékeinkbe, hogy már nem is tudjuk megkülönböztetni, hogy mi volt a valóság és mi a “fikció”?

Nem beszélve a jogainkról. Mit kezdhet egy vállalat a személyiség-profilunkkal és a digitalizált “testadatokkal”? Mi van akkor, ha egy topmodellt “digitalizálnak”? Vajon csak a virtuális divatbemutatókon alkalmazhatják az avatárját, vagy az oly dinamikusan fejlődő szexipar is kiárusíthatja? És ha a felhasználó a személyes valóságban úgy éli meg az aktust, mintha az a valóság lenne?

Jól tudjuk, hogy a mai virtuális szociális-hálózatot működtető oldalak, keresők és minden ami a netet használja, igyekszik feltérképezni a személyiségünket és igényeinket, hogy a megfelelő reklámokkal lássanak el bennünket. Valójában az igényeinket és vágyainkat próbálják felmérni, és ezekre valami fizetős megoldást ajánlani. A Valóságok dílere nem az emberek szokásai alapján ad egy lehetséges személyes valóságot a felhasználónak, hanem az agyból közvetlenül éri el az információkat és reagál az aktuális igényekre…csak kicsit másképpen, irányított módon, ahogy az a Trans-Reality vezetőjének megfelel, és beleillik az új világrendjébe.  Azaz mindenki megkapja amit szeretne, de úgy, ahogy azt a Trans-Reality elképzeli 😉

Nikolasz Dimitrov regénye egy igen izgalmas sci-fi, amire egyesek szerint a cyberpunk jelző is ráillik. A jövőbe repít el bennünket, mégis a ma problémáival foglalkozik szórakoztató módon. Aki nem akarja meglátni benne a “figyelmeztetéseket”, annak egy lebilincselő cyberpunk történet. Aki pedig tud és akar is olvasni a sorok között, annak egy jó adag társadalom- és valláskritika (inkább egyház és hívő, mintsem a vallások kritikája), egy szórakoztató történetbe csomagolva. Jó, talán a kritika az erős megfogalmazás. Jobb rá a szarkazmus kifejezés, hiszen olyan nézőpontból mutatja be ezeket a dolgokat, hogy nem a megrökönyödés az első reakciónk, hanem inkább a mosoly.

Általában amikor egy író nekikezd egy regénynek, utánajár a felhasználandó témáknak és igyekszik azokat hitelesen beépíteni a történetbe (a jobbaknál ez így szokott lenni 🙂 ) Nikolasz Dimitrovnál érződik, hogy nem csak tájékozott egyes területeken, hanem igen széles az érdeklődési köre. Nem untat bennünket a technikai részletekkel, hiszen ha a technikai leírás nem tud hozzátenni semmit a történethez, akkor csak töltelék szöveg lenne, ami elterelné az olvasó figyelmét. Ez egy történetközpontú regény, ahol a szereplők alakítják a történetet és ők viszik előre az eseményeket. A technika csak háttér, ami lehetőséget ad az írónak, hogy a karakterek kibontakozzanak és megéljék a kihívásokat melyek elé kerülnek.

Sokáig érlelődött bennem a történet, és még mindig velem van. Érzem, hogy a számomra “kifogásolt” második rész is súlyos, ami valójában magában hordozza az egész történetnek a magját, mégsem sikerült még teljesen feldolgoznom a nézőpontváltást. Ez számomra annyira kizökkentő volt, hogy amikor eljutottam a második részhez, naponta csak pár oldalt tudtam olvasni, ugyanis nem találtam a helyem a történetben. Lehet, hogy ez személyiségtől is függ, vagy attól, hogy ki mennyire tud belehelyezkedni Zoltán karakterébe az első rész alatt. Mindennek ellenére úgy érzem, hogy egy újraolvasásra még szükségem lesz, hogy jobban fel tudjam dolgozni a történetet 🙂

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 963 551 079 5
Metropolis Media, 2022
Fordította: Egri Zsuzsa
Terjedelem: 358 oldal
Bolti ár:  4890,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 60 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*