Lana Bastašić: Kapd el a nyulat!

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Lana Bastašić: Kapd el a nyulat!

Sara éppen Dublin utcáit járja, függönyt keresve, ami eltakarhatja előle a pucér szomszédot, amikor megcsörren a telefonja. A vonal túlsó végén gyermekkori barátnője, Lejla szólal meg, mintha tegnap beszéltek volna utoljára, pedig az utolsó beszélgetésük óta nem kevesebb, mint tizenkét év telt el. Könnyed, kicsit parancsoló hangon kéri Sarát, hogy menjen Mostarba, és vegye fel őt, majd utána irány Bécs, hogy találkozhassanak Arminnal. Armin hívószó Sara számára, hiszen Lejla rég eltűnt bátyjáról van szó, aki gyerekkorában igen nagy hatást tett rá. Mint oly sokszor, most is enged barátnőjének, és elindul Mostarba.

Lana Bastašić egy balkáni road trippel szolgál az olvasói számára, ahol egy kicsit elmélyedhetünk a múltba és a jelenbe, miközben Sara próbálja meghatározni magát és a világhoz való viszonyát. Egy kicsit olyan, mint Alice Csodaországban, csak itt nem a tükrön át vezet az út a furcsa világba, hanem Lejla szemén tükröződik vissza egy eltorzult valóság, melyben Sara próbál(t)ja megtalálni önmagát.

A regény a telefonhívással indul, de maga a történet csak akkor indul be, amikor Sara megérkezik Mostarba, és találkozik gyerekkori barátnőjével, Leljával. Útjuk során megismerhetjük kettejük történetét, Banja Luka-i gyerekkorukat, és a meg-meg szakadó barátságukat, mely igazából soha nem is létezett, és így soha nem is múlhatott el.

A fejezetek két történetet tartalmaznak. Az egyik a jelenben folyó eseményeket meséli el, azaz magát az utazást, még a másik a múlt egy-egy részletét tárja fel előttünk, melyben bepillantást nyerhetünk a két lány közös múltjába, örömeibe, fájdalmaiba és csalódásaiba.

Két Sara létezik, az egyik Dublinban, távol a hazájától, távol az anyanyelvtől és távol a saját kultúrájától, mintegy elveszett lélek idegenben. A másik Sara akkor tér vissza, amikor Zágrábban leszáll a repülőről és busszal indul Mostarba, hogy találkozzon Lejlával. Az anyanyelv ismerős “íze”, a gyermekkori tájak, a szülőföld vonzása egy másik világba repíti. Abba a világba, ahol nem létezik egyedi identitásként, hiszen önmagát Lejla szemén keresztül szemléli, pontosabban abból a visszatükröződésből próbálja meghatározni magát, amit Lejla szemében lát. Nem ismeri saját magát, csak azon érzések és események tükrében tudjuk mi is meghatározni, melyek barátnője vonzásában történtek/történnek vele.

A leírások alapján feltárul előttünk a fiatal Lejla, fekete hajjal, majd a tinédzser Lejla szőkén, végezetül a harmincas éveiben lévő Lejla platinaszőkén/fehér hajjal. Mind egy-egy korszakot meghatározó jelenség. Viszont Sara külsejéről semmit sem tudunk meg. Az események tükrében csak az érzéseit és a bizonytalanságát ismerhetjük meg. Akárcsak az a telefonhívás, mely kizökkenti a megszokott életéből és elrángatja a múltba, ahol ismét Lejlán keresztül létezik csak.

Lejla, vagy Lela…a név is változik, hiszen a balkáni háború alatt a név is sokat számított. Egy szerb lány és egy bosanac (boszniai muzulmán) lány barátsága a véres polgárháborúban igen ritka. A gyűlölet Banja Luka-t sem kerülte el, hiszen Armin egyik napról a másikra eltűnt, és mivel muszlim volt, így a rendőrség nem is nagyon igyekezett megtalálni. (vagy éppen nagyon is jól tudták, hogy hová lett…)

Nem, ez nem egy háborús történet, ahol a két fiatal nő az utazás során tárja fel a háborús években elszenvedett dolgokat. Bastašić csak érintőlegesen foglalkozik a boszniai háború időszakával, és igyekszik fekete lyukként kezelni ezt az időszakot. Csak akkor tudjuk meg, hogy mi is történt az elmúlt időszakban, amikor bejelentik a békét. Mégis ott van a sorok között…Lejla Begić vagy Lela Berić, élet vagy halál, önazonosság vagy asszimilálódás…

Mielőtt a bejegyzés megírásához kezdtem volna, megpróbáltam utánajárni, hogy milyen nemzetiségű is az írónő. Az mindenhol fel van tüntetve, hogy 1986-ban született Zágrábban, majd Banja Lukaban és Belgrádban tanult, de a nemzetiségére sehol sem találtam utalást. Díjakat nyert Szerbiában, Boszniában, Montenegróban és más országokban is. Mintha ő maga is keresné, vagy inkább feledné hogy ki is valójában. Jugoszlávnak már nem nagyon mondhatja magát, hiszen az az ország már megszűnt, és sok volt tagállamban igyekeznek is kivezetni a jugoszlávot, mint nemzetiséget (nem sok sikerrel).

A történet egy kis nosztalgiával is szolgált számomra, felidézve a gyerekkoromat és az akkori világot. Ezért külön köszönet jár Rajsli Emesének, a mű fordítójának is, aki hitelesen adta vissza azokat a párbeszédeket, melyek a magyar olvasó számára talán kicsit furcsának hatnak, viszont azoknak, akik kicsit járatosak a jugoszláv “világban”, azaz a hétköznapi társalgásban, azoknak ismerősen csenghetnek.

Viszont egy kis hiányérzetem is van, ami az írónő korából adódik. Lana Bastašić 1986-ban született, még a regényének a főhőse, Sara 1980-ban. Hat év nem olyan nagy idő, viszont pont egy olyan korszakváltás határán vagyunk, ahol az évek igenis számítanak. Sara még volt pionír (de ez hiányzik a regényből), és voltak olyan rendezvények, felvonulások, melyek egy gyerek életében ha nem is meghatározóak, de jelentősek. Lana már úgy kezdte az iskolát, hogy az osztályterem falán már nem díszelgett Tito portréja, még Sara legalább 4-5 évig ezt a képet nézte, ha a tábla fölé tévedt a szeme. Apró, de mégis meghatározó dolgok, melyek a gyerekkorhoz tartoznak.

Két világ találkozása ez a regény, pontosabban tükröződése egymáson: a szabad Lejláé, aki Bosznia árnyékában éli életét, és a hazájától elszakadt Saraé, aki gyökér-vesztetten kóborol a világban. A kettejük újra-találkozása ezen két világ találkozása is egyben, mely összeköti a múltat a jelennel.

Ez egy olyan regény, amit nem lehet érdeklődési kör, életkor vagy más alapján ajánlani valakinek. Mindenkinek magának kell felfedeznie, és megtalálnia azt a történetet benne, ami neki, róla szól, vagy csak elmerülne ebben a balkáni világban. Persze, lesznek olyanok, akik nem találnak benne semmit. Ez nem az ő hibájuk, és nem is Lana Bastašićé, csak egyszerűen az ő útjuk nem keresztezi a regény útját.

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 963 551 019 1
Metropolis Media, 2020
Fordította: Rajsli Emese
Terjedelem: 252 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 167 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*