R. J. Hendon: Gyomláló

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
R. J. Hendon: Gyomláló

Danyelle Gardens egy átlagos egyetemista hallgató, akinek a nyárbúcsúztató bulija tragédiába torkollik. Hajnalban, egy parkban tér magához, megszaggatott ruhában, és ahogy lassan visszatér az emlékezete, rájön, hogy nemi erőszak áldozata lett. A kórházból való távozása közben egy furcsa betegre lesz figyelmes, aki vért hány, miközben kényszeresen sétál a folyosón. Pár nappal később, amikor az önkéntes állatmentő szolgálattal kivonulnak egy bejelentéshez, ugyanezen kórral találják szembe magukat. Danyelle személyes tragédiája lassan társadalmi tragédiával párosul, amikor kiderül, hogy egy járvány ütötte fel a fejét.

Kezdeti kutakodása egy hajléktalanokkal benépesített tó környékére vezeti, ami időközben elnéptelenedett. A helyszínen, mintavételezés közben arra lesznek figyelmesek, hogy a környék állatai nagyon furcsán viselkednek. A nádas élővilágából is igyekeznek mintát venni, amikor egy furcsa szitakötőre lesznek figyelmesek. Sokáig azonban nem tudják szemrevételezni a teremtményt, mert a környező erdőkben élő vadállatok rájuk támadnak.

A regény az Overtoun-trilógia, a Korcsok előzménykötete, ami feltárja az olvasó előtt, hogy milyen tragédiák vezettek a Korcsok világához. A XXII. században járunk, ahol a biotechnológia és nanotechnológia szinte mindennel szemben ellenállóvá teszi az embert. Az univerzális védőoltás számos, a korábbi időkben halálosnak számító betegség ellen védelmet nyújt. Azonban ezt a védőoltást a lakosságnak csak egy bizonyos része kapja meg. A társadalom perifériájára szorult emberek nem részesülnek ezen védőoltás nyújtotta védelembe, így a járványt okozó baktérium ellen védtelenek, ami a halálukat jelenti.

A regény több szempontból is érdekes, így érdemes mindegyiket körüljárni. A történet nem egy járvány lefolyását meséli el nekünk, hanem egy évtized eseményeit, az első járványtól egészen az apokalipszisig. A történet középpontjában Danyelle Gardens áll, aki állatorvosnak készül, majd miután megszerzi a diplomáját, a szakmájában helyezkedik el. Messze van a tűztől, de valahogy sikerül mindig megégetnie magát. Az ő szemén keresztül ismerhetjük meg a XXII. századot, ahol a biotechnológiának “köszönhetően” olyan haszonállatok kifejlesztésére került sor, melyek már egyáltalán nem hasonlítanak az alapanyagra. Pár biotech cég uralja a mezőgazdasági ágazatot, és fokozatosan kiszorítja a hagyományos állattenyésztést és mezőgazdaságot. A génmanipulált világban csak az erkölcs szabhat határt a genetikai kísérleteknek, melyet azért egyes “orvosok”, céges háttérrel, alkalmanként átlépnek.

Hiába a magas technikai szint, az önjavító eszközök és a nyomtatott házak, ha a társadalom gyökerei rohadnak. Visszatért a kasztrendszer, ami között bár van átjárás, mégis könnyebb lefelé csúszni, mint felfelé lépni. A jogok és lehetőségek kasztok szerint változnak, ami például azt is meghatározza, hogy melyik kategóriába tartozók tulajdonolhatnak gépkocsit, és melyek azok akik elől ez a lehetőség el van zárva.

A magas technológiai fejlettség nem jár együtt az etika fejlett szintjével, ezért is történhette meg az, hogy a járvány csak a szegényebb kasztokból szedte az áldozatait, még a magasabb kategóriába tartozó személyek, akik megkapták az univerzális védőoltást, azok immúnisak voltak a baktériummal szemben. A szegényebb országok, ahol nem tellett az univerzális védőoltás beszerzésére, szinte egyik napról a másikra eltűntek a térképről. Ez elég táptalajt biztosított az összeesküvés-elméleteknek, melyek szerint mesterséges baktérium okozta a járványt, hogy megszabadítsa a Földet a szegényebb néprétegektől.

Nyolc évvel később, egy újabb járvány üti fel a fejét, mely az előzővel ellentétben nem az embereket fertőzi meg, hanem az állatokat, kiváltva belőlük egy olyan viselkedési formát, mely arra ösztönzi őket, hogy az emberekre támadjanak. Ennek a járványnak a megjelenése és elterjedése tovább erősíti az összeesküvés-elméletekben hívő csoportok meggyőződését, és különböző csoportok alakulnak, attól függően, hogy ki hogyan értelmezi a járványt. Mivel az ember egyetlen állat közelében sem érezheti biztonságba magát, hiszen nem tudhatja, hogy mikor aktiválja magát a fertőzés, ezért megkezdődik az állatvilág szisztematikus kiirtása, és az élőhelyeiknek az elpusztítása.

Mindezt Danyelle, a fia és a családja szemszögéből követhetjük nyomon. Az első állattámadásoktól egészen a különböző társadalmi csoportok összecsapásán keresztül az apokalipszis eljöveteléig. Egyes jelenetek olvasása közben úgy éreztem magam, mintha Stephen King Állattemetőjében vagy éppen Hitchcock Madarak című filmjének a világában lettem volna. Egy állatbarát számára ezek a jelenetek nem túl könnyen feldolgozhatóak, és inkább illenek horrorfilmbe, mint sci-fibe. Nehéz elképzelni, hogy nyugodt, az agresszivitás legapróbb jelét nem mutató állatok képesek emberekre támadni. Azt könnyebb feldolgozni, hogy egy megveszett állat támad emberre, mint amikor az ember házi kedvence a családját írtja ki. Megrázó és felfoghatatlan.

A regény elolvasását követően, úgy éreztem, hogy ez nem az én világom. Ez nem olyan ami engem meg tud fogni és el tud gondolkodtatni. Vagy mégis? Valami hiányzott, annak ellenére, hogy a háttér tökéletesen ki van dolgozva, illetve a történet is nagyon jó fel van építve. Mégsem hagyott nyugodni valami, és a hiányérzet nem múlt el. Több napon keresztül azon gondolkodtam, amikor eszembe jutott a regény, hogy mi az ami zavar vele kapcsolatba, ami miatt nem tudom befogadni. Végül, tegnap, kávézás közben rájöttem. Nem a történettel van baj, hanem velem. Egyszerűen a tudatalattim nem volt hajlandó befogadni egy ilyen lehetséges jövőképet. Túlságosan is valósághűek voltak a járványok terjedésének és működésének a leírásai, és számomra túl abszurdnak tűntek az állatok támadásai. Miközben a Korcsok olvasása közben nem volt ilyen problémám, ugyanis ott “csak” kutyákról volt szó, nem a teljes állatvilágról.

Az írónak sikerült szinte végig az orromnál fogva vezetnie a járvánnyal kapcsolatban. Minden olyan elemet felvonultatott, ami csak erősítette az összeesküvés-elmélet gyártását, és néhol még megerősítést is kaptam az elméleteimre. Amit csak megerősített az, hogy a magas technológiai szint ellenére, a társadalom mozgató rugói nem változtak, és a járvánnyal kapcsolatos felfedezések, melyeket Danyelle szerzett, felső hatalmak nyomására eltussolták.

Pozitívum, hogy a főszereplő, Danyelle nem egy biotech cég alkalmazottja, hanem egy teljesen hétköznapi személy, aki bár munkája során kapcsolatba kerül a biotech cégek “termékeivel”, még sincs hozzáférése titkos anyagokhoz. A sorsnak köszönhetően, annak ellenére, hogy nincs közel a tűzhöz, mégis sikerül többször is megégetnie magát. Felfedezései mindössze elméleti lehetőségeket vetnek fel a baktérium forrásáról és működéséről, amik bár nem adnak teljes képet, mégis hallgatnia kell róla. Jó példa ez arra, hogy a hiányos információknak köszönhetően az emberek hajlamosak saját elméletek gyártására, melyek többségének köze sincs a valósághoz, de mindig találnak bűnbakot, akin elverhetik a port. Egy járvány esetén pedig mindig előkerül a kérdés, hogy mesterségesen kitenyésztett baktériumról/vírusról van szó, vagy természetes mutációról? Illetve, hogy szándékosan lett kieresztve a nagyvilágba, vagy a természet indította világ körüli útra?

Ha nem tudnám, hogy a regény ötlete már évekkel ezelőtt megszületett az író fejében, és a Korcsok megjelenése után már bejelentette az előzménytörténetet, akkor azt hinném, hogy a jelenlegi járvány alapján dolgozta ki a részleteket. Olvasva a történetet, nagyon sok helyen összecsengett a fikció a valósággal, ami miatt néha felállt a hátamon a szőr. Bár vannak jelentős eltérések a járvány terjedését illetően, a társadalmi reagálás nagyon hasonló volt. Amire Hendon rá akart mutatni, azt éppen az elmúlt hónapok eseményeinek fényében, saját magunk is megtapasztalhattuk. Hiába a magas technikai-, biológiai- és virológiai/bakteriológiai tudásunk, és hiába érezzük úgy, hogy mi vagyunk a piramis csúcsán, hogy képesek vagyunk megzabolázni a természetet, állatfajokat és erdőket kiirtani, ha egyszer egy mikroszkopikus baktérium/vírus képes milliókat megfertőzni és társadalmakat megrengetni. Rámutatva arra, hogy mennyire is sebezhetőek vagyunk, miközben azt hisszük, hogy mi uraljuk a világunkat.

Azt hiszem, hogy eléggé aktuális és megrázó olvasmány ahhoz a Gyomláló, hogy elgondolkozzunk esendő világunkról, és arról, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk mennyire labilis lábakon áll. A történet magával ragadja az olvasót, bár néha le kell tenni, mert az áthallás a fikció és a valóság között túl erős ahhoz, hogy csak úgy továbblapozzunk. Az apokalipszis pedig elkerülhetetlen, mert mindig lesz egy ember, aki hozzáfér ahhoz a bizonyos piros gombhoz, melynek a megnyomásával megpecsételi az emberiség sorsát.

A regényt köszönöm R. J. Hendonnak.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 615 5999 20 8
Főnix Astra, 2020
Terjedelem: 378 oldal
Bolti ár: 3680,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 120 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*