Az élet lassan visszatér a normál kerékvágásba, de vannak dolgok, amire még várni kell. Ilyen többek között a Könyvhét is, ami sajnos idén az online térbe költözik, ami jó hír azoknak akik nem tudtak volna feljönni Budapestre. A kiadók azért nem nagyon örülnek ennek a megoldásnak, hiszen ez számukra csak egyfajta “pótcselekvés” De reméljük, hogy a tapasztalatok alapján a jövőben vegyíteni fogják a kettőt, elérve azokhoz is, akik személyesen nem tudnak eljönni majd az eseményre.
Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális. – Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
A kiadók azért, ha lassan is, de kezdenek nyitni, és egy-egy újdonsággal, friss megjelenéssel próbálják felpezsdíteni a könyvpiacot. Persze, jól megfontolják, hogy mi is legyen az a cím, ami egy ilyen helyzetben is eljut az olvasókhoz és nem veszik el az online kakofóniában. Igyekszem én is kiemelni pár címet, amire érdemes lehet odafigyelni júniusban.
Kezdjük valami olyannal, ami egyszerre szerez örömöt és okoz szomorúságot számomra. A GABO kiadó 2015-ben adta ki Jack Campbell Az elveszett flotta sorozatának az első részét, a Rendíthetetlent. A második részt követően (Vakmerő) az a pletyka terjedt el, hogy a kiadó nem fogja folytatni a sorozatot. Hosszú késéssel, de végül megjelent a harmadik rész is (Merész), ami a polcomon várja, hogy sorra kerüljön. A megjelenést követően már biztos volt, hogy kaszát kap a sorozat, legalábbis ami a magyar megjelenést illeti. Végül, a napokban megjelent a negyedik rész is Vitéz címmel, ami már csak e-bookban megvásárolható, és ezzel a magyar kiadás ki is vérzett.
Én sem bántam megfelelően a sorozat részeivel, hiszen a Rendíthetetlenről elmaradt az ajánlóm, a Merészt pedig még nem olvastam. Pedig egy igen nagy űrt tölt be a sorozat, főleg azok számára, akik kedvelték a Battlestar Galactica-t. Bár a kiadó már keresztet vetett a sorozatra, remélem, hogy ha sokakhoz eljut a hír, és nekikezdenek Az elveszett flottának, talán újra fel lehet éleszteni. (A remény hal meg utoljára).
“A szövetségi flotta John „Black Jack” Geary parancsnoksága alatt folytatja veszélyes útját a Szindikátus Világok területén keresztül. Geary számos kockázatos döntést hozott már a menekülés során, de amikor visszaküldi hajóit a Lakota-rendszerbe, ahol korábban majdnem megsemmisítették őket a szindikátusiak, a tisztjei megkérdőjelezik elméje épségét. A kétségbeesett húzás talán időt nyer nekik, ám miközben a parancsnok igyekszik egy lépéssel az ellenség előtt járni, a flottán belül is összeesküvők fenyegetik, akik legszívesebben leváltanák. Geary azonban tudja, hogy egységesnek kell maradniuk, különben a szindikátusiak széttépik őket… és hogy az emberi világok határán túl talán egy másik ellenfél is készülődik…“
Azért szerencsére vannak olyan sorozatok is, melyeknek töretlen a népszerűsége, így bízhatunk abban, hogy időről-időre megjelenik egy újabb rész. Többek között ilyen a St. Mary krónikák is, mely a Metropolis Media gondozásában jelenik meg. Júniusban már az ötödik részt tarthatja a kezében a kedves olvasó, melynek címe: Múlt vagy soha.
“A St. Mary nagyjából talpra állt az Időrendőrséggel vívott ütközet után, a Nagyfőnök kinevezi Maxet a Múltjáró Részleg állandó vezetőjének, akinek persze egyetlen küldetést sem sikerül megúsznia baj nélkül, ráadásul az ő feladata a nyílt nap szervezése is. Markham kísértetet lát, amit rajta kívül senki más; a nagy londoni tűzvészben megmentett láda meghökkentő tartalommal bír; a firenzei hatalmas máglyáról megmenekül néhány Botticelli-festmény; a thermopülai csata kulcsfiguráját egy múltjárónak kell helyettesítenie; és mindezek után a történet egy esküvővel zárul, ami, természetesen, nem folyhat a dolgok megszokott medrében…
Az ötödik kötet cselekménye sok kisebb küldetés köré szerveződik, és még több izgalomban és humorban bővelkedik, mint az előzőek…“
José Antonio Cotrina: Samhein aratása a Vörös Hold ciklus első kötete, ami szintén a Metropolis Media gondozásában lát napvilágot. Őszinte leszek, ez a kötet a borítója miatt került be a Kilátóba. Nem hinném, hogy a fülszöveg alapján a célközönséghez tartoznék, de a borítója egyszerűen vonzza a szemet. A történet a fiatal fantasy olvasókat célozza meg, de az sem kizárt, hogy az idősebbek is örömmel olvasnák a regényt.
“Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!
Üdvözlünk a halál kapujában!
Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.
De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…“
Úgy látszik, hogy a június a sorozatok hónapja, ugyanis a végére Az Egyesülés trilógia utolsó része maradt, ami nem más, mint John Scalzi: Az utolsó emperátor című kötete. Bár John Scalzi nem tartozik a kedvenc íróim közé, azért még nem írtam le, hiszen eddig mindössze egy regényét olvastam. Talán ez a trilógia más színbe tünteti fel a kapcsolatomat az íróval. Mindenesetre a fülszöveg alapján látok rá esélyt.
“Az Ár, az Egyesülés bolygóit összekötő csillagközi útrendszer összeomlása felgyorsult. Egész naprendszerek – és emberek milliárdjai – szigetelődtek el egymástól. Noha az összeomlást tudományos módszerekkel megjósolták, sokan még a tagadhatatlan és temérdek bizonyíték dacára is inkább nyerészkedni akarnak, miközben az emberiség történelmének legnagyobb birodalma a végóráit éli.
II. Grayland emperátor végre visszaszerezte a birodalma feletti hatalmat az ellene áskálódóktól és az összeomlást tagadóktól. De a „hatalom” illékony, és miközben Grayland minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb alattvalóját megmentse az elszigetelt nélkülözéstől, az uradalma ellen lázadók minden lehetséges módot megragadva egy végső, kétségbeesett támadást indítanak ellene, hogy megfosszák a trónjától és a befolyásától. Grayland és fogyatkozó szövetségesei kénytelenek az utolsó szalmaszálat is megragadni, hogy nemcsak önmagukat, de az egész emberiséget megmentsék. Azonban lehet, hogy minden erőfeszítésük sem lesz elég.
Vajon Graylandre az emberiség megmentőjeként fognak emlékezni, vagy úgy, mint a történelem utolsó emperátora?“
A májusi olvasásommal inkább nem dicsekednék. A tervezettből mindössze csak Zsoldos Péter: A feladat című kötetét sikerült elolvasnom, így Shannara első királya és Hamilton Mulandó üressége átcsúszott a júniusi olvasási listára. Ezen kívül még három regényt sikerült elolvasnom:
- Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao (molyos értékelés)
- Frank Herbert: A Dűne messiása (ebből nem lesz bejegyzés)
- R. J. Hendon: Gyomláló
Ismételten elkapott egy kisebb olvasási válság, aminek köszönhetően szinte csak kávézás közben olvasok. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szabadidőm nagy részét, amit eddig olvasásra fordítottam, most a Babylon 5 köti le. Az első évad elején majdnem abbahagytam, de többen biztattak, hogy érdemes folytatni, mert a gyenge CGI ellenére a történet igencsak megragadja később az embert. Mit mondhatnék? Elkapott a gépszíj 🙂
Veletek is megesik, hogy egy-egy filmsorozat miatt hanyagoljátok az olvasást?
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: かねのり 三浦 képe a Pixabay -en.
