Anthony Sheenard: A hercegnő nyakéke

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Anthony Sheenard: A hercegnő nyakéke

A történetünk egy függőképpel indít, ugyanis York Ketchikan ötvenméteres magasságban függ egy kriolitacél sodronyba kapaszkodva a plazmafolyam fölött. A platón Christopher Brownie Herdenjével főhősünket veszi célba, hogy pontot tegyen egy régóta elhúzódó csata végére. Közben érkezik a hír, hogy véget ért a gilleth-mutáns háború, és a gillethek minden harcérintkezést beszüntettek. Brownie azonban zsoldos, aki nem veszi magára nézve kötelezőnek a békét. Pedig, ha a jobbját nyújtotta volna, talán York életben hagyta volna 🙂

A hercegnő nyakéke, a gilleth-mutáns háború után fél évvel veszi fel a történet fonalát. York Ketchikan megkapta a hivatásos túszévekért járó kárpótlást, melyből egész életében gond nélkül elélhetett volna. Ki is használta a pénz nyújtotta lehetőségeket, és egy luxusszálló bárjának kényelmét élvezte éppen, amikor Brownie volt barátnője, Lily zavarta meg a kilátást.

Lily egy olyan bolygóról kezdett el mesélni, melyet a CIA (Corps de Invisible Armée) védelmez, ugyanis a Moreau felszínén lévő civilizáció még nem készült fel a kapcsolatfelvételre, ezért tiltott bolygónak számít, melyet ajánlatos mindenkinek elkerülnie. Aki pedig semmibe veszi a figyelmeztetést, az nem fogja már elmesélni senkinek, hogy milyen is volt a találkozás a CIA katonáival.

Miért érdemes egy CIA által védett bolygóra mégis lemenni? Egy nyakékért, mely igazgyöngyből készült, és a matriarchális monarchia szent nyakéke, melynek szerepe van az uralkodó kiválasztásában. Az értéke felbecsülhetetlen, és ennek harmada York kezét ütné, ha veszi a fáradságot, és életét kockáztatva áttöri a CIA védelmi rendszerét és lemegy a bolygó felszínére. Aztán már nincs is más dolga, mint elvegyülni az ott élők között, megtudni, hogy hol a nyakék. Ha ez az információ megvan, akkor már csak el kell lopnia, és hívnia Lilyéket, hogy szedjék fel. A terv egyszerűen hangzik, még ha a megvalósítása lényegesen nehezebb is.

Annak ellenére, hogy a történet a jövőben játszódik, megérkezve a Moreau felszínére, olyan érzésünk van, mintha visszautaztunk volna az időbe, a XIX. század végére, a XX. század elejére, a földihez hasonló világra, bár a moreauiak tartogatnak még meglepetéseket az olvasó számára. Mintha egy misztikus történetbe csöppentünk volna, ahol a metamorfózis mindennapos dolog.

York, mint mindig, most is könnyedén veszi az akadályokat, és nem számol a veszéllyel. A pajzsát nem használhatja, hiszen akkor felfedi kilétét a moreauiak előtt, illetve a CIA is felfigyelne a technológiára. Célja a hercegnő közelébe jutni, aki elvezetheti a nyakékhez. De az időzítés nem éppen optimális, ugyanis az uralkodó és a hercegnő közti feszültség szinte pattanásig feszült, és egyszer csak azon kapja magát York, hogy egy polgárháború kellős közepébe került.

A kalandokkal teli történet magával ragadja az olvasót, aki belemerül ebbe a misztikus világba. Egymást követik a vadabbnál vadabb összecsapások, miközben egyre forróbb lesz a talaj York lába alatt, hiszen nem tudja sokáig titkolni, hogy ki is valójában. A lebukás esélye egyre jobban növekszik, és a hercegnő ágya sem nyújt neki biztonságot.

Egy igazán vagány Yorkot kapunk a történetben, aki dacol mindennel, de igyekszik ésszel élni. Mégis kicsit más, mint amit a folytatásokban megismertünk. Visszafogottabb, mégis célratörő. Elmaradnak a városrészeket elpusztító összecsapások is, ami annak is betudható, hogy a kor melyben kalandozik, főleg szúró és vágó fegyverekkel száll harcba, és a sorozatlövő még gyerekcipőben jár. A folytatások ismeretében kicsit úgy érződik, hogy Anthony Sheenard még tapogatózik, hogy milyenné is építse fel York Ketchikan karakterét. Viszont, akinek ez az első York Ketchikan története, az ebből nem fog megérezni semmi, hiszen már az elején magával ragadja York személyisége.

A kaland és izgalmak mellett kapunk egy jó adag humort is, ami precízen van mérve, a megfelelő helyen és megfelelő időben. Egy-egy beszólás vagy cselekedet oldja a feszültséget, ezzel is hozzájárulva, hogy az „utazás” ne legyen monoton.

Anthony Sheenard folyamatosan meglepetésekkel tud szolgálni, aminek köszönhetően a történet nem lesz kiszámítható, mégis a fordulatok beleillenek az eseményekbe, és szinte magától értetődőek, amikor bekövetkeznek. A végére is tartogat meglepetést a regény, aminek következtében még jobban megkedveli az olvasó a főszereplőt. Igaz, közben is felvillan az emberi oldala Yorknak, és nem csak a katonát ismerhetjük meg.

Ami egy kicsit hiányzott nekem ebből a részből, azok a kulturális hivatkozások. A szórakoztatva tanítás, vagy kultúra terjesztés itt még nem kapott helyet, mint mondjuk a második részben Chagall életrajza és munkássága. De hogy ettől kevesebb lenne A hercegnő nyakéke? Nem, nem hiszem. Ez egy felvezetés, ahol megismerhetjük a főhősünk első bizonytalan lépéseit a nagyvilágban. Vagány, tettre kész, de mielőtt azt hinnénk, hogy valami halálvágy lengi körül, már az elején tisztázza, hogy nem keresi tudatosan a harcot. A kalandra ki van éhezve, ez igaz. A kalandjai pedig életveszélyesek. Ez is igaz. De tehet ő róla, hogy mindig elszabadul körülötte a pokol? Ő csak egy nyakéket akart ellopni, nem pedig ostromot indítani egy birodalom ellen.

Annak ellenére, hogy ez a történet kicsit más, mint a folytatások, engem meg tudott fogni. A történet be tudott húzni, és annak ellenére, hogy nem vettem véresen komolyan az eseményeket, a célját elérte: szórakoztatott. York kedvelhető karakter, aki borsot tör az ellenség orra alá, vagány, mégis barátokat tud szerezni, akikért képes lenne az életét is feláldozni. Hivalkodó, de mégsem pökhendi. Tudja, hogy kivel meddig mehet el, bár néha elszámolja magát, és sikerül átlépnie azt a bizonyos határt.

Most, hogy elértem a York Ketchikan sorozat elejére (már csak a 3. rész maradt hátra: Vadászat egy szimurgra), Anthony Sheenard bejelentette, hogy a következő regénye, a Négykezes plazmára és energiavetőre egy előtörténet lesz, mely a gilleth-mutáns háború utolsó éveibe kalauzol el bennünket, amikor is York még csak 23 éves. A regény első kötete az Alcazaba alcímet kapta, ami már több mint fél éve a kiadó asztalán pihen, arra várva, hogy megjelenhessen. Reméljük, hogy a Tuan kiadó illetékesei még idén (lehetőleg az év első felében) megteszik a szükséges lépéseket, hogy mi olvasók is kézbe vehessük a kötetet. Addig pedig belevágok a Vadászat egy szimurgra kötetnek, amint sikerül beszereznem 🙂

A hercegnő nyakéke jó belépő olvasmány a Mysterious Universe világába, hiszen nem ront ajtóstól a házba, és először „csak” egy misztikus kalandtörténettel szórakoztatja el az olvasót. A folytatások már keményebbek, de ha valaki megkedveli York Ketchikan karakterét, akkor a sorozat többi részét is élvezettel fogja forgatni.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 963 212 570 3
Inomi Kiadó, 2003
Terjedelem: 210 oldal
Bolti ár: -,- Ft

A bélyegképhez felhasznált kép: Heiko Stein képe a Pixabay -en.

(Összes olvasás: 34 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*