Frank Schätzing nem éppen a rövid regényeiről ismert. Szereti kibontani a szálakat és felfűzni a cselekményt ezen főszál köré. Eddig mindössze a Breaking News-t olvastam tőle, ami első pillanatra megijesztett (1056 oldal), de amikor nekikezdtem, szinte észre sem vettem, hogy milyen gyorsan pörögnek az oldalak. Ahhoz képest A pillangó zsarnoksága, a maga 631 oldalával kisregénynek számít 🙂
A fülszöveg, a korábban írt RAJ technoeposzához hasonlítja a regényt, amit még nem olvastam, így nem tudtam hová elhelyezni a történetet. A mesterséges intelligencia és a párhuzamos univerzumok említése alapján már be tudtam pozicionálni a regényt, és azt is tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom!
A regény egy dél-szudáni milícia gerillatámadásával kezdődik a mészárosként emlegetett John Olony tábora ellen. Azonban, mielőtt még megindíthatnák a támadást, egy ismeretlen lényekből álló raj rájuk támad és végez az egész csapattal. Hogy mik is voltak ezek az ismeretlen lények, csak később tudjuk meg, amikor Luther Opoku seriff-helyettes elkezd nyomozni egy kaliforniai gyilkosság ügyében.
A sierrai seriff-helyettest és kollégáit egy, a szakadék felett lógó női hullához hívják. A helyszínelés végeztével egyre több bizonyíték mutat arra, hogy a nő nem baleset áldozata lett, hanem meggyilkolták. Luther elkezdi felgöngyölíteni a szálakat, aminek következtében eljut a Szilícium-völgyi technocéghez, ahonnan egy titkos kutatási bázis felé vezetnek a nyomok. Az egyszerű farmnak kinéző bázist fegyveresek őrzik, de a lényeg külső szemlélő számára rejtve marad. Az igazán izgalmas dolgok a föld alatt történnek, amibe nemsokkal a nyomozás megkezdése után Luther is betekintést kap. A legvadabb álmaiban sem számított arra, amit ott talált és attól a pillanattól az élete teljesen más irányt vesz.
Az elmúlt pár évben igen sok történetet olvastam mesterséges intelligenciákról és párhuzamos univerzumokról, így voltak prekoncepcióim a regényt illetően. Azonban, ahol mind a kettő egyszerre szerepelt volna, megspékelve egy kis “időutazással” (itt Schätzing többé-kevésbé elfogadható magyarázattal szolgált) még nem találkoztam. A lehetőségek tárháza nyílt ki előttem és kíváncsian vártam, hogy hová fut ki a történet. Mindaddig, még be nem mutatták az MI-t, aminek az A.R.E.S. nevet adták. Mivel egy regényről van szó, ahol a nevek valamennyire jellemzik a “szereplőket”, így nem kellett sokat gondolkodni, hogy vajon mi is fog történni, ha Ares öntudatra ébred.
Félretettem az előítéleteimet, és adtam egy esélyt Ares-nek, feltételezve, hogy nem fog a névadója útjára lépni. Schätzing meg is tette a megfelelő lépéseket arra vonatkozóan, hogy valóban elterelődjön a figyelmem erről a név-összecsengésről. A nyomozás folyamán lassan bontotta ki a szálakat és alkalmanként visszaugrottunk az időben is, hogy megismerhessük az egyes szereplők múltját, köztük Ares-ét is. Lassan kibontakozott egy jobb világ felé vezető út, amit beárnyékolt, hogy Luthert folyamatosan el akarták tenni láb alól, ami arra engedett következtetni, hogy jó úton jár egy összeesküvés leleplezése felé.
Schätzing lenyűgözően tárja az olvasók elé a PU-453 világát, mely a mi univerzumunkhoz képest kicsit előrébb jár, pontosabban ott 2050-et írnak. El tudtam neki hinni, hogy ilyen lehet a jövő, ahol az ember és a gép szimbiózisban tud élni. A technikai leírások is hibamentesek voltak és a futurisztikus meglátásai realisztikusak. Még a küldetés is beleillett ebbe a világba, ahová Luther és csapata a nyomokat követve kerül, hogy megakadályozza az illegális szállítmány átlépését más univerzumokba. A katasztrófa pedig éppen ebben a pillanatban üt be.
Sajnos, itt pont a lényegre nem kapunk magyarázatot. Schätzing átsiklik olyan kérdések felett, amik megválaszolása nélkül sok minden a levegőben lóg. Reméltem, hogy a történet végére megkapom a keresett válaszaimat, de sajnos nem így történt.
1. Azt értem, hogy miért fordult Ares az emberiség ellen, de arra nem kaptam magyarázatot, hogy mi érdeke volt illegális biológiai fegyverek csempészésébe belefolyni? Sőt, ő kezdeményezte az egészet.
2. Mi értelme volt a csempészésnek? A pénz nem hiszem, hiszen ő felügyelte a tőzsdét és a pénzügyi intézményeket, így simán le tudott volna nyúlni megfelelő mennyiségű összeget a farm fenntartására, anélkül, hogy bárki is észrevette volna a pénzügyi tranzakciókat.
3. Ha ő tartotta fenn a kapcsolatot a különböző PU-k között, akkor valószínű, hogy kommunikációs kapcsolata is volt a többi Ares-szel. De akkor miért nem iktatta ki őket, mint tette ezt más MI-kel? Hiszen ha egy másik PU-ban egy másik Ares is öntudatára ébred, akkor rátámadhat.
Az íróra akkora hatást tett Kalifornia, hogy oldalakon keresztül kénytelenek vagyunk tájleírásokat olvasni. Ezek nem segítenek a helyszín jobb megismerésében, inkább csak kizökkentenek az eseményekből. Újra és újra a különböző fenyőfajták megjelenési formáiról olvashatunk, amik a hegyoldalakba kapaszkodnak. Ha mindezek szerepet játszanának a történetben, akkor elfogadnám a jelenlétüket, de sajnos nem így van.
A regény utolsó fejezete kicsit kiverte nálam a biztosítékot. Gondolom, sokaknak pont ez a rész fog tetszeni, mert leginkább egy delíriumos álomra hasonlít, ahol a szerző elengedhette a fantáziáját és ismételten oldalakat írhatott a környezetről. Azt megértem, hogy valahogy le kellett zárni a történetet, és magával a lezárással nincs is bajom, csak a túlírással.
Érdekes, hogy milyen sok teret engedett a szereplők múltjának a bemutatására, mégsem tudott hús-vér karaktereket alkotni. Ha összehasonlítom a Breaking News szereplőivel, ég és föld a különbség. A Breaking Newsban átéltem még a mellékszereplők sorsát is, függetlenül a nemzetiségüktől. Itt azonban még Luther sorsa sem tudott túlzottan érdekelni. Úgy voltam vele, hogy az sem számítana nagyon, ha a végén az összes szereplő kinyírná egymást. Ráadásul az zavart a történet elején, hogy Luthernek meg sem fordult sokáig a fejében, hogy ha ebben az idegen PU-ban marad, akkor a saját univerzumában egyedül hagyja a lányát.
A regényben vannak érdekes gondolatok, amikre érdemes odafigyelni és elgondolkodni rajtuk. Itt nem csak a mesterséges intelligenciák öntudatra ébredésének a következményeire gondolok, hanem arra is, hogy minket, embereket mi tesz azzá amik vagyunk. Mitől különbözik egy MI egy embertől (a számítási kapacitást leszámítva). Mikor beszélhetünk valóban öntudatról? Illetve, hogy milyen téves prekoncepcióink vannak az MI-kel kapcsolatban. Egyáltalán szükségünk van-e mesterséges intelligenciákra? A gépek lázadása előtt lesz-e még egyáltalán emberi társadalom? Sokan azt vallják, hogy a gépek az emberek segítségére vannak és csak előnyös, ha rájuk bízunk feladatokat. Kérdezem én azt az ügyfélszolgálatost, aki azért veszítette el az állását, mert leváltották egy MI-vel, hogy neki mennyit segített a mesterséges intelligencia? Vagy azokat a munkásokat, akik azért kerültek lapátra, mert automatizálták a gépsort. Nekik mennyit segítenek a gépek? Akik pedig olyan szerencsések voltak, hogy az automatizálást követően átképzés után maradhattak a gyárban, vajon mennyivel keresnek többet és mennyivel csökkent a rájuk nehezedő teher?
A technika robbanásszerű fejlődését az emberi agy és a társadalom nem tudja követni, és ezért alakulnak ki a fenti helyzetek. Sokkal gyorsabban fejlődik a technika, mint ahogy azt a társadalom követni tudná. A mai generáció már a kütyük között nő fel, mégsem értik, hogy hogyan működnek az eszközök és a programok.
Összességében a regény alapötlete jó és érdekes, de nem teljesen átgondolt és kidolgozott. Van benne egy pár lyuk, ami felett az író átsiklott és inkább elmismásolta a dolgot. Valamiért úgy érzem, hogy Schätzing nem is igazán a történetre koncentrált, hanem inkább az USA-ban tett látogatására, aminek még írás közben is a hatása alatt volt, és az élményeit próbálta belefoglalni a kötetbe.
Molyon 3,5 csillagra értékeltem a regényt, ami a túlírásnak és bizonyos kérdések kikerülésének tudható be. Mivel a blogon csak egész pontokat tudok adni, így a mérleg felfelé billent. 100 oldal kihúzása és pár mondat betoldása elég lett volna ahhoz, hogy 5 csillagos legyen 😉
Aki szereti Schätzing vagy a sci-fit, az megtalálja a számításait a regényben.
A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.
ISBN:978 963 293 814 1
Athenaeum Kiadó, 2018
Fordította: Fodor Zsuzsa és Győri László
Terjedelem: 631 oldal
Bolti ár: 5499,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.
