Kilátó – december ’17

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Kilátó

A rovat elkészítéséhez egész hónapban figyeltem a bejelentéseket, de decemberben nem fog olyan könyv megjelenni, ami felkeltette volna az érdeklődésemet. Kicsit furcsa helyzet, hiszen mindjárt itt a karácsony és általában erre a hónapra gyúrnak rá a kiadók is, hiszen a decemberi árbevételük többszöröse más hónapokénak. A válasz pedig nagyon egyszerű. Modern világunkban az internet helyettesíti a nagy karácsonyi üzletjárásokat. Ellustultunk, illetve nem szeretjük az ünnepi tumultust. Mit csinálunk helyette? Leülünk a gép elé és egyben megrendeljük szeretteinknek az ajándékokat. Csakhogy ehhez idő kell, ráadásul a futárszolgálatok is le vannak ilyenkor terhelve és hosszabb szállítási idővel számolhatunk. Azaz, aki nem adja le a rendelését december 10-ig, az nem biztos, hogy a fa alá tudja tenni az ajándékot. Tehát, a kiadók is november végére, max. december első hetére időzítik a megjelenéseket.

Azért nem kell kétségbe esni, hiszen novemberben is sok jó könyv jelent meg. Ráadásul az előző bejegyzésben nem is foglalkoztam mindegyikkel, pedig megérdemelték volna. Ezért a mostani bejegyzés ismét a novemberi megjelenésekből szemezget, amiket még hozzá lehet adni a karácsonyi kívánságlistához. 

Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Jodi Taylor:  Egyik átkozott dolog a másik után
(Metropolis Media)

Fülszöveg: “A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani. Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, úgy pattognak ide-oda híres dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a westminsteri apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek. A ritka szünetekben a környék lakóiban iparkodnak – az intézetben sűrűn bekövetkező robbanások miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel – megszilárdítani az elképzelést, miszerint csupán ártalmatlan, különc tudósok tanyáznak a szomszédságukban. A történelemért, a csokoládéért, no meg – brit lévén – a testet-lelket felfrissítő esőért bevallottan bolonduló Jodi Taylor lendületes humorral átszőtt, egy szempillantás alatt népszerűvé vált történelmi SF-regényfolyamának első kötetében szívből szerethető vagy gyűlölhető, vérbő karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik úgy kalauzolnak át minket a feszített tempójú cselekményen, hogy a könyv végén már nyúlnánk a sorozat következő kötetéért…

A könyvről nemsokára érkezik a bejegyzésem, ugyanis nemrég olvastam el. Egyelőre csak annyit írnék róla, hogy egy nagyon pörgős kalandregény, megspékelve egy kis humorral. Nem éppen a keményvonalas sci-fi zsánerébe tartozik, így azok is élvezettel olvashatják a regényt, akik nincsenek túlságosan oda a tudományos-fantasztikumért. Ha valaki már látta a Vissza a jövőbe trilógiát, akkor minden alapfogalommal tisztában van, így elég a kalandra koncentrálnia.

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
(Fumax)

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei

Fülszöveg: “A Fumax új tematikus, exkluzív kivitelű sorozatának első kötete A 2016-os Arthur C. Clarke díj győztese! Ki örökli az általunk teremtett új világot? Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi élet fenntartására. Ám az új édennel valami nincs rendben. Az évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség rémálmává változtatta a menedékül szánt Új Földet. Két civilizáció kerül ütközési pályára, és mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki lesz az Új Föld birtokosa. Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a tudományos fantasztikus irodalomban.

A fülszöveg alapján igen izgalmas és kalandos történetre számíthatunk. Már felkerült a kívánságlistámra, és a molyos SFF ajánló keretein belül el is fogom olvasni. Nagyon reménykedem, hogy valódi olvasási élményben lesz részem és nem egy Seveneves-hez hasonló szenvedés vár rám. Aki olvasta már mindkét könyvet, az súgjon egy kicsit, hogy neki mennyire jöttek be a regények 😉

Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I. és II.
(GABO)

Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan I.

Fülszöveg: “Ursula K. Le Guin Valós és valótlan című, kétkötetes novellagyűjteménye kihagyhatatlan. Az élő legendának számító és science fiction nagymesternek kinevezett Le Guin 1960 óta meghatározó alakja az amerikai irodalomnak. Változatos témái politikai, ökológiai, filozófiai kérdéseket járnak körbe, szociológiai és pszichológiai érdeklődése olyan elképzelt társadalmak leképezésében nyilvánult meg, amelyek tükröt mutattak saját civilizációnknak. Az űr odakint, a világ idebent Le Guin leghíresebb fantasztikus novelláit tartalmazza, amelyek számos olvasó és szerző világképére hatottak. Le Guin hangot ad a némáknak, reményt a kívülállóknak, és mindenekfelett az igazságról ír, miközben mindvégig megőrzi függetlenségét és humorérzékét.

Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.

Ursula K. Le Guin, A rege történetével megfogott és már akkor tudtam, hogy a jövőben többet szeretnék tőle olvasni. Ismerőseim, akik a blogomat is olvassátok és még nem tudjátok, hogy mit tegyetek a fa alá, a nevemmel felcímkézve, ne törjétek tovább a fejeteket (csak egyeztessetek a többiekkel 😉 ). El tudjátok magatokat képzelni az ünnepek alatt, a jó meleg szobában, teát kortyolgatva, dologtalanul, amint a két kötet közül az egyiket olvasgassátok? Én igen 🙂 Ráadásul, mivel novelláskötetről van szó, így két étkezés között is olvasgathatunk, elköteleződés nélkül.

A GABO Kiadó SFF részlege idén belekezdett a Zsebkönyvek sorozatába, melynek első két debütáló kisregénye a következő:

Alastair Reynolds: Lassú lövedékek

Alastair Reynolds: Lassú lövedékek
Alastair Reynolds: Lassú lövedékek

Fülszöveg: “Úgy tűnik, végre befejeződött egy több száz világot és naprendszert érintő háború. Szkur, aki katonaként csinálta végig a zűrzavaros időszakot, szeretne visszatérni a családjához és folytatni az életét, de a béke még nem köszöntött be teljesen, sem számára, sem az emberiség számára. Alighogy híre megy a tűzszünetnek, az egységétől leszakadt nőt elkapja egy agresszív, öntörvényű háborús bűnös, egy romos bunkerben a testébe juttat egy halálos lövedéket, és a sorsára hagyja. Szkur egy fogolyszállító fedélzetén tér magához, és hamarosan megtudja, hogy az űrhajó súlyosan meghibásodott. Mindkét háborús fél katonái a vártnál sokkal korábban ébrednek a hibernációból. Egyedül a testükbe ültetett lövedékekbe táplált adatok és emlékek biztosítanak valamiféle kapcsolatot a világhoz, amelyre máshogy nem ismernének rá. Szkur pedig rövidesen újra szembekerül régi ellenségével, csakhogy a tét ezúttal már jóval nagyobb, mint a saját élete. A Jelenések tere sorozat szerzőjének kisregénye csillagközi kalandot kínál árulásról, identitásról és a civilizáció fennmaradásáról.

Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Fülszöveg: “Harrison a Szörnydetektív, gyerekkönyvek hőse, jelenleg a harmincas évei közepén jár, és ideje nagy részét azzal tölti, hogy nem alszik. Stan kisebbfajta híresség lett, miután majdnem felfalta egy kannibálcsalád. Barbarát a csontjaiba vésett ábrák kísértik. Greta talán tömeggyilkos gyújtogató, talán nem. Martin pedig valami oknál fogva soha nem veszi le a napszemüvegét. A környezetük nem meglepő módon egyikük borzalmas történetét sem hiszi el, egy nap azonban megkeresi őket Dr. Jan Sayer. Ezek a valószínűleg eszelős kívülállók csoportterápiába kezdenek: együttes erővel megpróbálják kideríteni, az életüket megkeserítő szörnyetegek közül melyek rejtőznek odabent és melyek leselkednek rájuk odakint.

Kiváló lehetőség ez a zsáner felé kacsingató olvasóknak, akik szeretnének valami sci-fit vagy fantasyt olvasni, de még nem biztosak benne, hogy ez nekik való műfaj. Mivel kisregényekről van szó, így nem jelent hosszú távú elkötelezettséget. A zsáner rajongóknak pedig nagy öröm, hogy nem csak a féltéglák kerülnek fel a könyvespolcra, hanem a kisregények is. Persze, a kiadók eddig is jelentettek meg kisregényeket, más novellákkal egybefűzve. Ez a kísérlet pedig kideríti, hogy mennyire is tartanak igényt az olvasók a kisebb lélegzetvételű történetekre. A Lassú lövedékekkel szerintem megpróbálkozom majd… Remélem, hogy másik nyomdában készítették a Zsebkönyveket és nem fognak szétesni első olvasás után, illetve nem mosódnak el a betűk egy-egy érintés után.

Brandon Hackett: Xeno
(Agave)

Brandon Hackett: Xeno
Brandon Hackett: Xeno

Fülszöveg: “2117-ben a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno. A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat. A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják. Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.

Hackett regényének megjelenését a rajongók már régóta várták. Jómagam is kíváncsi vagyok rá, ugyanis az időutazásos, kétrészes története felemásra sikeredett az én nézőpontomból. Az időutazás napja tetszett, mert érdekes megközelítésbe tálalta az időutazás problémakörét, még Az időutazás tegnapja kicsit átesett az a bizonyos ló túloldalára, és az izgalmas kalandból inkább egy gyenge sztárdömping lett. A Xeno már itt figyel a polcomon. Idén nem valószínű, hogy nekikezdek, de januárban esélyes.

Elnézve a november havi megjelenéseket, jut decemberre is miből válogatnunk. Érdemes a készleteket feltölteni, mert januárban és februárban elég nagy pangás várható a friss megjelenések terén. Igaz, van már egy könyv, amit nagyon várok és a kiadó január végére ígéri. De erről majd csak jövőre, a következő Kilátóban 😉

(Összes olvasás: 82 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*