Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Milan Kundera az egyik kedvenc íróm, akinek jelen könyve igencsak felemás érzésekkel töltött el. Mindig is jellemző volt az írásaira a mélabú, reményvesztettség és a sorok között megbúvó kitörési szándék. Sokszor egészen túlfűtött szexualitás jellemezte, mégis ezidáig csak az erotikai retorikához nyúlt ennek kifejezésére. Azonban A nevetés és felejtés könyvében ezen túllépett, és az erotikát félredobva szinte a perverz, állatias szexualitásnak adott helyet. Hogy miért volt erre szükség? Nem tudom. Próbáltam megérteni, de nem tudom elfogadni még most sem, hiszen rengeteg eszköz állt rendelkezésére, hogy más kifejező formát találjon.

A kötet címe lehetett volna A kör is, hiszen a regénybe foglalt elbeszélések elején sokat foglalkozik a kör szimbolikájával, melyet emberek alkotnak. Jelen esetben a politikai vezetésben részt vevők köréről van szó, akik boldogan, nevetve, egymás kezét fogva alkotják e kört. Majd ahogy Kunderával is megesett, egy rossz lépés, egy véletlen kiejtett mondat következtében a körben lévők elengedik a kezét és a hirtelen megszűnt “összetartó” erő hatására kirepül a végtelenbe. Van aki csak kisebb horzsolásokkal megússza és még van esélye egy másik, kisebb kör tagjának lennie, de van akit ez az erő olyan messzire elrepít, hogy halálra zúzza magát a kövezeten. De egy biztos, hogy aki kikerül a körből, annak sorsa a feledés.Kundera mély sértettséget érez amiért anno kikerült ebből a körből, melyhez önként és dalolva csatlakozott még a kezdetekben. Azonban idővel a forgás iránya és sebessége nem az ő (és sokmás sorstársa) elképzelései mentén zajlott.

Felejtés
Felejtés

Igazolásképpen már a regény legelején az olvasója elé tárja Vladimír Clementis és Klement Gottwald kapcsolatát melyet az utókor sem feledhet, hiszen képi bizonyíték van a nevetésről és a felejtésről. A jövő bizonytalan, a múlt pedig képlékeny és folytonosan változó.

A fülszövegben olvashatjuk, és később a regényben is találkozunk a következő mondattal:”Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tamináért szól.” De helyettesíthetjük Taminát Kunderával is és tartalmilag nem változik semmi. Hiszen az emigrációban élő lány az, akin keresztül Kundera bemutatja saját elveszettségét a nagyvilágban, az emlékezés keserves kínjait, melyek az idő múlásával egyre jobban halványodnak és egybefolynak.

Azonban még Tamina színre lépése előtt elénk tárja az író a csehországi számkivetettek sorsát, akik nem hagyták el az országot, az anyaföldet, de őket már rég elhagyták a barátok, ismerősök és a munkatársak. Azonban mielőtt azt hinnénk, hogy teljesen magukra maradtak, feltűnik egy fekete autó, mely követi őket mindenhová, ezzel is emlékeztetve őket, hogy bár egyedül maradtak a társadalomban, még sincsenek teljesen elfeledve. Várják azt az egy botlást, ami eljuttathatja őket a nyirkos börtöncellába vagy a végső nyugalmat nyújtó akasztófára.

Vissza-vissza térő esemény a prágai tavasz, melyet szintén az orosz tankok fojtottak vérbe. Az oroszok behívását nagyon sok cseh hazaárulásnak és az eddigi látszólagos szuverenitás elvesztéseként könyvelt el. Nagy seb volt ez az ország testén, melynek nyoma még mindig látszik. Azonban mikor Kundera jelen könyvet megjelentette, még mindig az a hazaáruló brigád ült a “trónon”, és regényének köszönhetően megfosztották cseh(szlovák) állampolgárságától. Ez volt a saját kis “lítost”-ja (ötödik rész), mellyel a tehetetlen ember vág vissza, és szenvedi el hősiesen a teljes verességet.

Tamina visszatérésével pedig megjelenik az érzelmi haranggörbe, melynek csúcsán a gyermeki szexualitás tetőzik a felnőtti perverzitással, majd lassan lecseng és ebben az esetben el is éri a nulla pontot. Lehet takarózni a gyermeki ártatlansággal és azzal, hogy az ő gonoszságuk nem valódi, mindössze pillanatnyi lelkesedés. Azonban a jó képzelőerővel megáldott olvasó a szeme előtt látja a jelenetet és borzadva olvassa a sorokat. Akármennyire is szimbolikus jelenetként kell értelmezni ezt az eseményt, retinámba beleégett a gyermeki kegyetlenség. Ami pedig ezután következett, az egyáltalán nem összeegyeztethető a kunderai világgal, amit az olvasó az eddigi munkáiban megszokott. Ha politikával kevert orgiára lennék kíváncsi, akkor ismételten elolvasnám De Sade márki: Filozófia a budoárban című irományát.

Az utolsó két rész akkora csalódást okozott, hogy az egész könyv értékelését elrontotta. Ha a kötet csak az első öt részt tartalmazta volna, akkor simán megkapta volna a kedvenc jelzőt.

Abban viszont igaza van, hogy a nevetés az ördögtől származik és az angyali kacaj csak utánzat, mellyel az előzőt próbálja elnyomni, felejtetni.

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN: 963 07 9902 7
Európa Könyvkiadó, 2014
Terjedelem: 334 oldal
Bolti ár: 3290,- Ft

(Összes olvasás: 665 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

4 Replies to “Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*