Roger Zelazny: A Fény Ura

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Roger Zelazny: A Fény Ura
Roger Zelazny:
A Fény Ura

Az Agave kiadó 2009-ben nagy fába vágta a fejszéjét, mikor elindította a “sci-fi klasszikusok” sorozatot, ami két kötet után el is halt. Ezekből az egyik A. E. van Vogt: A nulla-A világa, amiről már korábban írtam, a másik pedig a címben szereplő kötet. Elég bátor húzás volt olyan regényekkel sorozatot indítani, melyek valamikor a ’60-as években kiemelkedő, sőt díjazott alkotásoknak számítottak, azonban az idő vasfoga nem kímélte őket  és csak egyes rajongói táborokban élnek tovább, mint klasszikus művek. Nem kétlem, hogy hozzáadtak valamit a sci-fi irodalom elterjedéséhez, kitöréséhez a ponyvairodalomból, de klasszikusnak azért nem nevezném.

Roger Zelazny a magyar olvasók körében nem túl ismert író, annak ellenére, hogy több Hugo- és Nebula-díjat is nyert írásaival, majd három évtizeden keresztül. Maga A Fény Ura 1968-ban Hugo-díjat kapott és talán ha pár éven belül elérhető lett volna magyar nyelven is, gyökeret tudott volna verni kis hazánkban is a munkássága. Azonban negyven évvel később már a közönség elvárásai is megváltoztak.

A regény története egyszerű, ha már elolvasta az ember. De ha még csak az elején tart, akkor fogalma sincs, hogy milyen világba és kik közé csöppent. Szerzetesek veszik körül, egy középkori világban, ahol a lélekvándorlás nem csak mítosz hanem a mindennapok valósága. Majd lassan kezd kitisztulni a kép és az olvasó is rájön, hogy a sok név amivel illetik egymást a bukott “Istenek”, sokkal kevesebb személyt fednek, mint először gondolnánk. Főhősünk Sziddhárta, Démonok Megkötője, Tathágata, Buddha, hétköznapi nevén Sam, a bukott Isten, aki több életen (azaz testen) keresztül szembefordult a Mennyekkel, hogy megbuktassa az Isteneket, akik középkori körülmények között tartják az embereket.

Zelazny regényében keveredik a mítosz, a valóság és a tudomány. Története színhelyéül egy másik bolygót választott, melyet földi telepesek népesítettek be. A magukat Elsőknek nevező csoportja, a magas technikai tudásnak köszönhetően elkezdett Istent játszani, tudatlanságba süllyesztve a bolygó lakosságát. Annyira azonban nem voltak kreatívak, hogy egy új vallást hozzanak létre, inkább felhasználták a földi vallásokat és abból gyúrtak össze egyet, mely leginkább a hindu mitológiai világra emlékeztet. Ahogy minden vallásban létezik egy ellenpólus, úgy itt is idővel megjelent egy személy, aki az Istenek ellen lázad és ez nem más mint Sam és kis csapata.

Először magam is azt gondoltam, hogy annak ellenére, hogy mitológia is keveredik a történetben, mégiscsak egy sci-fit tartok a kezembe. A lélekvándorlást még meg lehetett magyarázni, azonban mikor megjelentek a démonok, melyek eredetileg ezt a sivár bolygót lakták, már meredeken kezdett fantasybe torkolni az egész. Mikor pedig kiderült, hogy az Istenek a technikai tudásukon kívül más emberfeletti tulajdonságokkal is rendelkeznek, betette a kaput.

A regény nyelvezete néha kissé szokatlan, amit be lehet tudni az író egyedi stílusának, viszont ez nem könnyítette meg az olvasást. A történet időben össze-vissza ugrált, ami egyesek szerint az örök körforgás leképezése, számomra meg inkább zavaró körülmény azzal együtt, hogy a sok néven nevezett szereplőket nem mindig sikerült elhelyeznem a történetben. Ha olvasok, akkor nem arra vágyom, hogy állandóan azon gondolkodjam, hogy most ki-kicsoda és az sem érdekel, hogy a végére tisztázódnak a személyi kérdések, mert nekem ez olybá tűnik, hogy a tartalmi silányság leplezésére szolgál.

ARGO - A Fény Ura befejezetlen filmes változata
ARGO – A Fény Ura befejezetlen filmes változata

Természetesen érdekelt, hogy mi lesz a történet vége és annak ellenére, hogy néha kínkeservesen tudtam csak egyik oldaltól eljutni a másikig, voltak benne érdekes részek. A helyszínek közül még mindig van pár, amit gond nélkül magam elé tudok képzelni, annyira valóságosan lettek leírva, mint pl. a Démonok börtöne, a völgy ahol Sam és az egyik Démon hazárdjátékoztak.

 Érdekessége a regénynek, hogy felvonultatja az új kereszténységet is a történetben, de mint negatív, gyilkos elemet. A többi vallásról sem fest idillikus képet, inkább hazug, álszent vezetők által létrehozott koholmánynak állítja be, amiben a hívők megtalálhatják saját lelki nyugalmukat. Ehhez viszont nem kell világvallásokat felvonultatni, hiszen bármelyik szektában, mellyel azonosulni tud a hívő, megtalálhatja a maga nirvánáját.

Zelazny története nem más, mint a sötét középkor és a reneszánsz közti átmenet újragondolása, hiszen a középkorban is az egyház birtokában volt a tudás és az szabta meg a fejlődés irányát, vagy vetett véget annak.

Számomra az a klasszikus irodalom, ami kiállja az idő próbáját és nem az, ami a kiadást követően az aktuális trendeket követve díjakat zsebel be, majd eltűnik a süllyesztőben.

Azért kapja meg tőlem a három pontot, mert a fantasy vonala legalább ki volt dolgozva 🙂

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN:978 963 986 846 5
Agave Könyvek, 2009
Terjedelem: 280 oldal
Bolti ár: 2580,- Ft
(Könyvudvar ár: 490,- Ft)

Mások pedig így látják:
acélpatkány bejegyzése
Könyvvizsgálók bejegyzése
nyerw bejegyzése

(Összes olvasás: 51 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*