J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
J. K. Rowling:
Harry Potter and the Prisoner of Azkaban

Azt hiszem, hogy az azkabani fogoly mozis verzióját láttam a legtöbbször. Valahogy, akármikor Harry Potter ment a TV-ben, szinte mindig ezt a részt adták (vagy csak az én figyelmemet kerülte el a többi). Ennek köszönhetően a könyvhöz is úgy álltam, mint egy jó ismerőshöz, aki nem nagyon tud már meglepni.

J. K. Rowling haladt a korral, és főleg az olvasóival, akik egy évvel idősebbek lettek az előző részhez képest, akárcsak a kötet szereplői. Ahogy a könyv méreteiből is látszik, jó pár oldallal bővült az előzőekhez képest, és aki ettől nem retten vissza, az egy izgalmas kaland részese lehet.

Az oldalgyarapodáshoz nagyban hozzájárultak a hosszú leírások, amik sajnos néha átlépték az én tűrőképességemet is, és elgondolkodtam azon, hogy vajon egyáltalán szükséges-e ily hosszúra ereszteni a gyeplőt. Aztán azt is fontolóra vettem, hogy nem nekem és nem az én korosztályomnak lett szánva ez a kötet, hanem a 12-13 éveseknek. Ők azok akik a kamaszkor küszöbén állva egyre többet fantáziálnak és a leírások mintegy ajtót nyitnak ebbe a varázslatos világba.

A történetvezetés megegyezik az előző két kötetévek, talán annyi kivétellel, hogy most a teljes hangsúly nem Harryre összpontosult, így Hermione és Ron is kiléphetett egy kicsit a rivaldafénybe. Ez a decentralizáció még jót is tett a regénynek, hiszen nem vált egyhangúvá, és nem untuk az állandó “kiválasztottságot”.

Még ez első két kötetet hűen követte a mozis verzió, addig az azkabani fogolynál voltak érdekes eltérések. Megértem, hogy nem lehet egy az egyben átültetni a kötetet mozgóképre, de miért kell olyan dolgokat megváltoztatni, amik észrevehetőek, mégsem adnak hozzá semmilyen pluszt a filmhez. Egy példával is szolgálnék: nem Harry volt az aki meglátta a Tekergők Térképén Peter Pettigrewt, hanem Lupin professzor. És persze van még pár apró csúsztatás.

Sirius mindkét története jól ki volt dolgozva, értem ezalatt a legendát amit köréje szőttek és a valóságot. Az egyetlen gyenge rész, ahol nálam el is bukott a történet, az a csodálatos szökés az Azkabanból. Rowlingtól azért többet vártam volna, de elégedjünk meg azzal ami van.

Ha már a negatív részeknél tartok, akkor had emeljem még ki az utolsó kviddics meccset, ami rettentően hosszúra sikeredett, és az izgalmak fokozása helyett nálam inkább unalomba fulladt. A labdajátékok kedvelői biztos nagyon élvezték a “szoros” küzdelmet, a többiek pedig szerintem a végére lapoztak.

A fenti pár apróságtól eltekintve, azt kell mondanom, hogy jól sikerült a harmadik kötet is. A felhőtlen kalandok mellé kaptunk egy kis ízelítőt a felnőttek világából, és lassan gyülekeznek a sötét felhők is. A világ amit Rowling létrehozott, egyszerre csodálatos és rettenetes, akár csak a valóság, mégis teljesen más.

A könyv szinte olvastatja magát, és egyik csodából a másikba esünk, miközben az izgalom a tetőfokára hág. Aki a kezébe veszik a kötetet, az készüljön fel rá, hogy a kviddics meccseken kívül nem nagyon lesz alkalma letenni.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 978-1-78110-009-7
Pottermore, 2012
Terjedelem: ? (kb:320 oldal)
Bolti ár: -,-

6 Replies to “J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban”

  1. (Jó lett az új dizájn ;))
    A kedvenc könyvem és filmem ez a rész, talán ezt olvastam/néztem újra a legtöbbször. A filmnek jót tett az új rendező, aki humort is vitt a történetbe (a zanzafej vagy micsoda a kedvencem “mind your head”).
    Ezt is angolul olvastad?
    Érdekes így egy kívülálló véleményét olvasni a könyvről, aki látja a hibáit is 🙂

  2. (Köszönöm…sajnos jobbat nem találtam 🙂 )
    Ezt is angolul olvastam, és mivel küzdök a nyelvvel, így jobban odafigyeltem a részletekre. A mozis változatban nekem is ez a rész a kedvencem.
    Mivel én nem ezen nőttem fel, így idősebben már teljesen más élményt nyújt, és az ember ebben a korban már kicsit kritikusabb.
    Azért legbelül sajnálom, hogy nem “időben” olvastam a sorozatot 🙁

  3. Nekem is ez a kedvencem, mind könyvben, mind filmben. 🙂 Kiskoromban ezt azzal indokoltam, hogy ez az egyetlen kötet, amiben nem szerepel Voldemort. Ma már nem ezt gondolom, de érdekes egybeesésnek tartom.

    A HP3 szerintem magasan a legjobb FILM a sorozatban. Az első kettő valóban szorosabban követte a regényt, viszont pont emiatt nem volt annyira érdekes, nem volt filmszerű. Az utolsó pár film meg már inkább csak illusztráció volt a könyvhöz, a történetük önmagában érthetetlennek és értelmetlennek tűnt. A HP3-nak volt eleje, közepe és vége, volt cselekménye, mégis kellően “pörgős” volt a vászonra.

  4. Egyet értek veled petamas.
    A HP3 valóban a legjobban sikerült rész és talán éppen ezért is olyan nehéz elkezdenem a 4. kötetet. A Tűz Serlege mintha töltelék lenne és csak a végén történik valami.
    Azért felkeltetted a kíváncsiságomat, hogy mire bukkanhatok a folytatásban, ami nincs a filmekben 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*