Arthur C. Clarke ezen novelláskötete 1957-ben jelent meg először angolul. Azóta több kiadást is megélt, de magyarul valahogy egy kiadó sem vállalta be. Talán azért, mert ’57-ben még nem volt elérhető belföldi terjesztésre, később pedig mikor már lehetőség nyílt rá, kicsit megporosodott.
A novelláskötet nem is jó kifejezés, hiszen annak ellenére, hogy nem összefüggőek a történetek, mindegyiket Harry Purvis adja elő a White Hart nevű ivóban. Clarke, Charles Willis mögé bújva a narrátor szerepét játssza el, aki az összekötőszövegekkel egyik rövid történetből a másikba kalauzolja az olvasót. Jelen kiadás tartalmilag megegyezik az eredetivel, és összesen 15 rövid történetet tartalmaz.
A White Hart nevű ivóban gyűlnek össze hetente a sci-fi rajongók, és különös történetekkel szórakoztatják egymást. Van köztük tudós, újságíró, író, filmes és még ki tudja milyen szakmák képviselői. Azonban a legképtelenebb történetekkel mindig Harry Purvis rukkol elő. Az érdekes a dologban, hogy soha nem tudja bizonyítani, hogy az általa előadottak igazak lennének, ugyanis a tanuk vagy már nem élnek, vagy “elfelejtette” az igazi nevüket. Az utóbbi kiskaput már mesélés közben kitárja, mert ha meg kell neveznie egy személyt, mindig kitalált nevet ad neki, és ezt a hallgatóság tudtára is adja.
Mint már említettem, a történetek kicsit idejét múltak, megkoptak. Szórakoztató olvasmánynak első rangúak, és visszarepítik az olvasót abba az időbe, mikor a sci-fi-k még ponyvairodalomnak számítottak. Számomra egyes történetek olyanok voltak, amik a “Mesék a kriptából” sorozatban is megállták volna a helyüket.
A kötetben akad pár nagyon ötletes történet, amik el is gondolkodtattak és egy kicsit elterelték a figyelmem magáról az elbeszélésről. Az egyik ilyen volt a “The Ultimate Melody” (A Végső Dallam). Az alapötlet az, hogy a hangszerek keltette hanghullámok, vagyis a zene és az agyhullámok között összefüggés található, és ezért van az, hogy egyes dallamok az idegeinkre mennek, még más dallamokat nem tudunk kiverni a fejünkből és állandóan azt dúdoljuk. Egy fiziológus ennek az ötletnek a mentén egy kísérleti berendezés megépítésébe kezdett, aminek a segítségével megtalálhatja a dallamok dallamát, a Végső Dallamot. Folyamatosan tökéletesítette a berendezést, és talán sikerrel is járt…de…
A kötetből nem maradhatott ki egy-két szatíra sem, mely görbetükröt tart az akkori társadalom elé (és talán még napjainkra is igaz). Az egyik az “Armaments Race” (Fegyverkezési verseny) címet viseli, aminek a főszereplője egy speciális effektekkel foglalkozó személy, aki egy sci-fi sorozatra kapott megbízást. A producer részről részre újabb és újabb fegyverek kidolgozására utasítja, és egyre nagyobb kihívások elé állítja főhősünket.A trükkmester vért izzadva veszi az akadályokat, mígnem egyszer olyan jól teljesít, hogy annak a stúdió látja kárát. Talán ennek az elbeszélésnek köszönhető, hogy magyarul nem jelent meg a kötet abban az időszakban…bár tapasztalhattuk, hogy az ilyesmi az akkori cenzorokon nem foghatott ki, hiszen simán kihagyták volna a kiadásból, mint ahogy azt tették más kiadások esetén is szemrebbenés nélkül.
A másik, hasonló történet a “Critical Mass” címet viseli. A faluban, mely mellet egy nukleáris kutatóközpont “üzemel”, felborul egy tehergépkocsi és a sofőrje fejvesztve menekül a gépjárműtől. Mivel nincs semmilyen jelzés a járművön, ezért mindenki megpróbál minél távolabb kerülni tőle. Félelem és a rettegés keríti hatalmába a falusiakat.
Ezeken kívül még 12 történet várja az olvasókat a kötetben. Egyik érdekesebb, mint a másik. Néha humoros, néha komikus, néha pedig szomorú. Azonban mindegyik töprengésre késztet, és hiába van ponyvába csomagolva, Clarke sorok között elrejtett gondolatai ott vannak minden egyes elbeszélésében. Kicsit tudományos, kicsit fikciós, de pont erre volt szükségem.
Arthur C. Clarke rajongóknak kötelező! És reméljük, hogy a jövőben valamelyik magyar kiadó is felvállalja és a nagyközönség elé tárja, még ha csak korlátozott példányszámban is.
ISBN: 9780795325885
RosettaBooks,2012
Terjedelem: kb. 200 oldal
Bolti ár: $13.96