Charles Dickens: Twist Olivér

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Charles Dickens: Twist Olivér
Charles Dickens:
Twist Olivér

Egy igazi klasszikus, aminek számos filmes feldolgozása van, és mindenki legalább egyet látott is ezek közül. De vajon hányan vagyunk akik el is olvasták?

Sokszor szerepelt már nálam is különféle olvasási listákon, de csak most jutottam el oda, hogy el is olvassam. Hogy mi ennek az oka? Édesanyámnak ez az egyik kedvenc könyve, és már kiskoromban, amikor a TV-ben ment valamelyik feldolgozás, leültetett a készülék elé, hogy nézzem meg, mert ezt illik ismerni. Ezzel nem is lett volna probléma, csak az évek során egyre többet találkoztam a filmes változatokkal, és megcsömörlöttem tőle. Csak az idén legalább 20 alkalommal futottam rá, miközben a csatornákat váltogattam. Azonban tavaly felkerült a várólista csökkentésre, és nem volt menekülés 🙂 .

A történet gondolom ismerős mindenkinek, így arra nem is pazarolnám az időt. Ha mégsem, akkor tessék a jövő héten megnézni (M1, M2 és a Film Mánia is leadja).

Azonban a regényről érdemes beszélni.

Charles Dickens kora ifjúságában megismerte a nyomort és az éhezést, és ez visszaköszön a regényei lapjain is. Nincs ez másképpen jelen kötetnél sem. Azonban a szatirikus hangnem egy kicsit tompítja az élét ennek a szomorú és sajnálatos létnek, még máshol éppen ez domborítja ki a szereplők jellemét.

A regényben Dickens még a legaljasabb rablógyilkost is úrként mutatja be, egy kicsit azt sugallva, hogy mindenki a maga ura a saját portáján, legyen az akármennyire fényes, tiszta is, vagy éppen mocskos, vértől bűzlő. Csak egyvalaki van, aki nem rendelkezhet saját sorsa felett, és az nem más, mint Twist Olivér.

Éppen ez a szatirikus hangnem az, ami kiemeli a regényt a többi hasonló témájú kötet közül, és szomorkás, komor, sőt néha félmosolyos hangulatot teremt. A szívszaggató jeleneteket teljes mélységében átérzi az olvasó, köszönhetően Dickens egyéni stílusának. Annak ellenére, hogy tudjuk, mi lesz Olivér sorsa, izgulunk érte, és rettegünk az újabb lecsúszástól. Mennyivel nagyobb élményben lehetne része az olvasónak, ha nem ismerné a történetet?!

A pozitívumok után essen szó a negatívumokról is. A regényben egyetlen szereplőnél sem láthatunk jellemfejlődést. Csak kétféle ember jelenik meg a kötet lapjain: a gazdag, értelmiségi, becsületes, jólelkű és a zsivány, romlott, javíthatatlan szélhámos. Az egyetlen aki kilóg a sorból, az Nancy, aki a zsiványok között él, mégis megőrizte szívjóságát. És maga Twist Olivér, aki annyira tisztalelkű, hogy még saját élete védelmében sem követne el semmilyen bűnt. És éppen ezek a befalazott, “idealizált” jellemek teszik meseszerűvé az egész történetet, a mocsok és a nélkülözés pedig olyan valódivá. Az olvasó úgy érzi, hogy akár meg is történhetett mindez, de ha a szereplőket egyenként vizsgálja meg, rájön, hogy az egész csak mese, hiszen ilyen emberek nem léteznek a valóságban. Nem születik senki sem jónak vagy rossznak.

A regény szerepel az 1001 könyv… listán, és azt kell mondanom, hogy jogosan, hiszen klasszikus, szépirodalmi mű, amit mindenkinek meg kell ismernie. Több helyen is ifjúsági irodalomként tüntetik fel, ami talán az első kétharmadára igaz is. Azonban a maradék egyharmadban leírtak néhol már igencsak igénylik a 18-as karikát.

Annak ellenére, hogy eljárt már felette az idő, még mindig megtudja szólítani az olvasót. Az biztos, hogy ha gyerekkoromban vettem volna kézbe a regényt, sokkal nagyobb hatással lett volna rám és a kedvencek között lenne. Most azonban egy letűnt kor emléke csupán, igaz nem a cselekményt, hanem a szereplőket illetően.

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN: –
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1965
Terjedelem: 410 oldal
Bolti ár: –
(Új kiadás: 2500,- Ft)

(Összes olvasás: 469 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*