Slađana Bukovac regényének “Főszereplője egy pszichiáter, aki úgy osztogatja betegeinek a poszttraumás stressz diagnózisát, akár az ügynökök a szórólapokat. Pavel viszontagságaiból és páciensei elbeszéléseiből olyan általános érvényű emberi sorsokat ismerhetünk meg, melyekben nem számít, ki gazdag és ki szegény, ki ismert és ki névtelen: a titkok és tragédiák mindig ott rejtőznek a kulisszák mögött, és – akár pszichiáter segítségével, akár anélkül mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát az életben való boldogulásért.” (fülszöveg részlet) A fülszöveg többi része inkább eladásnövelő, mint könyvismertető.
A könyv eredeti címe: Rod avetnjaka, ami Szellemmajom nemzetséget jelent. A polgárháborús generáció lenne ez a nemzetség, aki olyan mint a szellemmajom, “akikről úgy tartják a helybéliek [Indonézia], hogy szerencsétlenséget hoznak, ezért soha nem néznek a szemükbe…” (194. oldal).
Horvátország napjainkban a tengerpartot és a nyaralást jelenti. A turisták kikapcsolódni járnak az adriai tengerpartra, és nem gondolnak arra, hogy milyen véres ütközetek voltak ott is 15-20 évvel ezelőtt. Nem is nekik kell belenézni a horvátok szemébe, hogy meglássák a múltjukat, hiszen az ott lakók igyekeznek eltüntetni mindent, ami a polgárháborúra emlékeztetné őket. Azonban már saját maguk sem mernek egymás szemébe nézni. Pavel az, akinek a munkájához hozzátartozna az, hogy felbolygassa a múltat, és segítsen a betegein, hogy túllépjenek ezen. Azonban ennyi idő után már ő is belefásult és érzéketlen lett, amihez hozzásegítette az is, hogy mindössze 7 percet irányzott elő a vezetés egy páciens vizitjére, ami mindössze egy “poszttraumás stressz” jelzővel ellátott igazolásra elég.
Bukovac igen kemény kritikát alkalmaz a jelenlegi rendszerrel szemben, és megemlíti, hogy ha a lakosság tudta volna, hogy ilyen korrupt lesz a független országuk, és ennyi szenvedés kell hozzá, akkor a többség elszakadás ellenes lett volna. Persze, senki nem látta előre, hogy ennyi véráldozatot követel a szabadság. Arra számítottak, hogy ők is pár puskalövéssel kiválhatnak, mint Szlovénia.
A polgárháború alatt két csoportra osztották az embereket. Voltak a “mieink” és az “övéik”, azaz aki nincs velünk, az ellenünk. Pavelnek pedig múltja van, ami szinte már csak emlék, és mindössze pár csokiban található állatkép a kapocs. És a múlt felbukkan, és vele együtt az addigra már eltűntnek hitt felosztás is. A gyűlölet még ott él egyes emberekben, és nem felejtenek. Abba nem is gondolnak bele, hogy ez a függetlenségi harc családokat és barátokat szakított el egymástól, akik nem állhattak egy oldalon. Jugoszlávia egy olvasztótégely volt, ahol a benne élő nemzetiségek keveredtek egymással, és így jött létre a jugoszláv nemzetiség. Pavelnak a gyermekkori legjobb barátja tartozik az “övéik” csoportjába, aki még mindig közel áll hozzá.
Az írónő az egyik író-olvasó találkozón elmondta, hogy a Pavel-Uroš vonallal éppen ezen gyűlölet miatt szétszakadt kapcsolatokat szerette volna szemléltetni. De legfőképpen felhívni a figyelmet országon belül, és azon túl is, hogy a délszláv háború még nem lezárt ügy. Vannak következményei amivel a vezetésnek szembe kell néznie. Az országban elhatalmasodott a korrupció. Büntetlenül élnek azok a háborús nyerészkedők, akik veteránnak kiadva magukat, vagyonokat loptak össze, vagy éppen most szipolyozzák az államkincstárat. Az igazi veteránokkal pedig nem törődik senki. Nem segítik elő az integrációjukat a társadalomba, és nem kapnak megfelelő támogatást sem. Sokan ez miatt menekültek az öngyilkosságba. Az egyetlen egy kivételezés velük, hogy ha a háborút követő 10 éven belül vetnek véget saját életüknek, akkor törvényileg úgy kezelik őket, mintha harcban estek volna el, és a családjuk anyagi gondjai megszűnnek. Hősök lesznek.
Több bejegyzésben és értékelésben is azt olvastam, hogy a regény vége felvet pár kérdést, és nem is teljesen érthető. Szerintem pedig jó a befejezés. Szembenézni a múlttal, a jelen tükrében, ez az amire szükség lenne. Persze nem mindenki képes feldolgozni azt amit lát, de legalább vette a bátorságot, hogy kinyissa a szemét.
Végre egy jó kortárs író(nő), akinek a könyve nem érdemtelenül elismert. Remélem, hogy a jövőben folytatja az írást és magyar nyelven is megjelennek.
ISBN: 978 963 310 042 4
Nyitott Könyvműhely, 2010
Terjedelem: 208 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft
Mások pedig így látják:
anni_olvas bejegyzése
