Gogol: Holt lelkek

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Gogol:Holt lelkek
Gogol:Holt lelkek

Gogolról már írtam régebben, és akkor is vegyes érzelmekkel fejeztem be a kötetet. Viszont mivel az írások többsége kimondottan jó volt, így könnyed szívvel vágtam bele, egy misztikusnak ígérkező kötetbe, a Holt lelkek-be. Az első pár oldal után rá kellett jönnöm, hogy ez elég messze áll a miszticizmustól, és más természetfeletti jelenségektől. De ez nem szegte kedvem, mert az orosz realizmus is közel áll a szívemhez, így folytattam tovább az olvasást.

Gogol ezen művét trilógiának szánta, aminek az első könyve el is készült. Élete folyamán többször nekiállt a második könyvet is megírni, viszont többszöri kísérlete is a tűzben végezte. Így a második könyv befejezetlen maradt, és csak részletek maradtak fenn. A harmadik könyvhöz viszont már ideje sem volt hozzákezdeni. Ami sajnálatos, mert lehet, hogy éppen a harmadik könyv emelte volna feljebb a trilógia színvonalát.

Jelen kötet tartalmazza a trilógiának szánt összes írást, így a vége felé már kis ugrások vannak, hiányoznak részek, vagy éppen jegyzetekkel van kiegészítve. Ami kezdő íróknak jól jöhet, hiszen látható, hogy a nagyok sem folyamatában írták a könyvet. (persze érdekes lehetett utána egy kerek egésszé gyúrni).

Az első könyv nagyon hasonlít A revizor című színdarabjához. Itt is egy idegen érkezik a városba, aki felkavarja az állóvizet. Főhősünk, Csicsikov titokban holt lelkeket szeretne vásárolni a földbirtokosoktól. Persze később szóbeszéd tárgya lesz, és szépen csendben a kötet végén eliszkol a városból.

Gogol az orosz népet igyekszik bemutatni szatirikusan. Sajnos olyan jól sikerül neki eltúloznia, felnagyítania egyes tulajdonságokat, hogy azok a komikum határát átlépve már inkább a szomorú valóságot tükrözik. Találkozhatunk a féktelen költekezéssel, mely tulajdonság szinte mindegyik tehetős emberre igaz, a zsugorisággal, a jóhiszeműséggel, stb… A nemességnek többet számít a francia divat és etikett, mint a jövőjük. Eladósodnak, és elzálogosítják nem csak földjeiket, birtokaikat, hanem jobbágyaikat is. Azt hinné az ember, hogy az adósságspirál melyben élünk, a XX. század gyermeke, pedig ez azóta létezik, mióta a cserekereskedelmet felváltotta a pénz. Gogol jól rávilágít arra, hogy az ember nem saját kényelme miatt költekezik féktelenül, hanem a környezet elvárásai miatt. Hiszen ha nem a legújabb francia divatot követi valaki, az proli, és kizárják a társasági életből.

A korrupció virágzik. A szegény ember fizet, a tehetős ismeretsége miatt nem (közvetlenül). Csicsikov, főhősünk immáron sokadik alkalommal igyekszik meggazdagodni. Többször sikerült kihasználnia az állami rendszerek hibáit, a bürokrácia  lehetőségeit vagyona gyarapítására. Viszont soha nem volt elég amit összelopott, és a vágya a gyors gazdagságra okozta örökös bukását is. Csicsikov sziszifuszi munkát végzett, csak kő helyett ő a vagyont görgette a csúcs felé.

Az első könyv kicsit hosszúra és unalmasra nyúlt. Szinte azt lehet mondani, hogy semmi nem történt benne. Aprólékosan bemutatott szinte minden szereplőt, még az érdektelen kocsist is, akinek nem nagy szerep jutott a kötetben. Azt mondhatnám, hogy amilyen tömör és vicces volt A revizor című műve, olyan hosszú és unalmas a Holt lelkek. Mintha a terjedelem növekedésével laposodott volna el a történet, és silányultak el a jellemábrázolások. Csicsikov nem kezd magával semmit, csak vásárolja a holt lelkeket, de egyéb nem történik. Ha külön kötetben lett volna a folytatás, nem valószínű, hogy rászánom magam az elolvasására.

A második könyv már egy kicsit változatosabbra sikeredett. Viszont ezen észrevehető a kapkodás, a még ki nem forrt történet. Csicsikovot itt nem egy újabb névtelen városba temeti el az író, hanem hosszú, végeláthatatlan utazásra invitálja, ahol főhősünk a legkülönfélébb gazdákkal találkozhat. Van köztük unalomba fulladt földbirtokos, modern gazda, ki a gazdaságát felvirágoztatja, és találkozhatunk eladósodottal is, kinek jobbágyaiba már csak hálni jár a lélek. Itt már kezd kialakulni egy történet, hogy talán lesz valami főhősünkkel, talán megállapodik, talán letelepszik, kezd magával valamit. Viszont éppen itt szakad meg a regény folyama. Eddig is voltak kihagyott részek az írásban, de a negyedik fejezet után megszakad a kézirat. Már csak egy számozatlan, hiányos fejezet maradt az utókorra, mely az utolsó fejezetek egyike. Az olvasó még csak következtetni sem tud, hogy vajon mi járhatott Gogol fejében a harmadik könyvet illetően, ugyanis ezen másfél könyv alatt szinte az összes puskaporát ellőtte.

Nem tudom mi alapján került fel az 1001-es listára (igaz több is szerepel rajta, aminek szerintem semmi keresnivalója ott), de ez csak a személyes véleményem. Gogolhoz méltatlan ez a mű. Kidolgozatlan, átgondolatlan és túl bő lére eresztett, amivel belefullasztotta az unalom mocsarába. Tudott ő ennél sokkal jobb, izgalmasabb és színvonalasabb írásokat is produkálni.

Aki még nem olvasott semmit Gogoltól, azt könyörögve kérem, hogy ne ezzel kezdje, különben soha nem fogja megismerni a jobbik oldalát az írónak.

ISBN: 963 307 457 2
Magyar Helikon, 1974
Terjedelem: 430 oldal
Bolti ár: -,- (1000-3200 Ft)

Mások pedig így látják:
winrudi bejegyzése
Amadea könyvszibilla bejegyzése

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*