Mit lehet még elmondani Petőfi Sándor életéről, amit az iskolában nem tanultunk? Költészetét és életét górcső alá véve kielemeztük írásai és élete nagy részét. De az akkor más volt. Tananyag, amit el kellett sajátítani és vissza kellett biflázni (és az évek múlásával már megkopott a tudás). De a kötelező olvasmányokat is szívesebben olvassuk, ha nem kötelező. Nos, mivel ez a regény (még) nem kötelező, ezért valahogy így van ez Fedina Lídia regényével is, mely törekszik a történelmi hűségre, a homályos vagy éppen hiányzó részeket pedig igyekszik kipótolni, a “költői szabadság” eszközével.
A Tőről vágott magyar ember Petőfi Sándor életét dolgozza fel a születésétől a haláláig. Igen izgalmas végigkövetni a sok buktatóval, kínnal és olykor boldogsággal megtűzdelt életet. Néha szitkozódunk, néha drukkolunk, de leginkább csak átadjuk magunkat az eseményeknek és rácsodálkozunk a kor szellemiségére, eszközeire és elődeink életvitelére.
Fedina Lídia több regényéhez és novellájához is volt már szerencsém, amik többségében a sci-fi zsánerében íródtak. Az első történelmi regény amit olvastam az írónőtől, az A Seuso-mozaik volt, ami Kiss Ferenc képregény-forgatókönyvéből nőtte ki magát. Azt kell mondanom, hogy a közös munka jót tett nekik, amire ezen regény is bizonyíték.
Az életrajzi ihletésű regény elég részletesen, mégis olvasmányos formában tárja elénk a költő gyermekkorát, fiatalságát. Követhetjük egyik oktatási intézményből a másikba, vagy éppen a pajtákba, ahová színházi előadásokra lógtak be diáktársaival. A kamasz Petőfi szerelmi fellángolásait olvasva, saját gyerekkorunkat idézi, azzal a különbséggel, hogy nem mindannyian nyúltunk a költészet eszközéhez, hogy szívünk szavát versbe foglaljuk. (pedig felnőtt fejjel milyen érdekes lenne visszaolvasni 🙂 )
Manapság nagyon nehéz elképzelni, hogy milyen is lehetett a XIX. században nemzetiségnek lenni és mi vitte rá az embert, hogy másnak vallja magát. Petőfi esetében, aki szlovák szülők gyermeke volt, már fiatal korától igyekezett “titkolni” valódi származását, melyre a Petrovics név folyamatosan emlékeztette. Magyarnak vallotta magát, és tudatosan kereste a magyar közösségeket. Magyarul írt, beszélt és alkotott. Ezt mai ésszel nehéz felfogni, főleg az Európán végigsöprő II. világháborút követően, ahol a nemzetiségi ellentétek nagyon kiéleződtek. De a XIX. században nem okozott gondot, hogy egy szlovák magyarnak vallja magát, vagy éppen egy magyarul nem beszélő, de magyar felmenőkkel rendelkező személy is büszkén hirdesse magyar voltát. Bár Fedina Lídia megpróbálta átadni a Petőfiben tomboló vihar érzését, az elmúlt majd’ két évszázad akkora szakadékot képez köztünk, hogy ez nem sikerült teljes mértékben. A nemzetiségek közötti feszültség viszont tapintható volt, főleg tanár-diák viszonylatban.
Petőfi Sándor élete nem volt egy fáklyásmenet. Nemesi származása ellenére elég rögös utat járt be, amihez hozzájárult családja elszegényedése az árvizek és rossz üzleti döntésekből kifolyólag. Iskoláztatása kétségessé vált, és mivel termete nem tette alkalmassá, hogy az apja mellett dolgozhasson a vágóhídon, szülei megtettek mindent, hogy tanulhasson. Az egyre szűkülő anyagi keret, illetve a rosszakarók miatt, Sándor kénytelen volt egyik iskolából a másikba menni, és fűtetlen szobában, éhkoppon meghúznia magát. Ezt annyira szemléletesen tudta átadni a regényen keresztül az írónő, hogy nemcsak megsajnáljuk a didergő Petőfit, hanem szinte mi is elkezdünk dideregni a meleg szobában.
Persze, azért néha maga a költő is hozzájárult ahhoz, hogy negatív kritikákat kapjon az életvitelével kapcsolatban, ugyanis kacérkodott a színészettel, és olykor tanulmányai elhanyagolva meg is próbálkozott a vándorszínészettel, vagy éppen a megspórolt pénzét színészek társaságában verte el. Később sem szakított teljesen a színházzal, hiszen olykor-olykor fellépett egy-egy darabban, vagy éppen ő maga írt meg egyet-egyet, amik általában megakadtak a cenzorok torkán.
A regény lapjain nyomon-követhetjük az első szárnypróbálgatásokat, az első csalódásokat és az első sikereket is. A művészi rivalizálás arra a korra is éppen annyira jellemző volt, mint manapság. Csak akkor nem az interneten üzengettek egymásnak, hanem az újságok hasábjain, néha aláírás nélkül, hogy még jobban felbosszantsák a célba vett személyt. Ezen “véleménycikkekből” is kapunk ízelítőt, sőt a függelékben egy-egy ilyen vita teljes egészében is megtalálható. Érdemes elolvasni ezeket is, hiszen annak ellenére, hogy “irodalmi” nyelven íródtak, igen nagy sértéseket és alázásokat tartalmaznak. Nem kímélték egymást irodalmi nagyjaink, és néha még a barátok is vérre menő sértegetésekbe futottak bele. Ez a szabadságharc kitörése után sem csillapodott, csak éppen a hangsúly tevődött át máshová.
A szabadságharc: az írónő részletesen rekonstruálja a március 15-i eseményeket, és úgy érezzük, hogy mi is kinn vagyunk az utcákon és sodródunk a tömeggel. Az idővel elferdített, vagy a köztudatba beépülő tévedéseket is helyre teszi, párbeszédbe foglalva mesélve el ezeket. Ez is egy igen érdekes és izgalmas része a történetnek, főleg azért, mert a bizonyítékok ellenére a köztudatból bizonyos tévhiteket a mai napig nem sikerült kigyomlálni, és valljuk be, nem is nagyon akarták az illetékesek. Egy hős legyen hős, még akkor is, ha nem minden hőstettet maga hajtott végre.
Viszont a harcok kitörését követően egy kicsit szétesik a történet, és a regényes elbeszélés helyét inkább a történelmi tények szárazabb felsorolása veszi át. Való igaz, hogy a március 15-i eseményeket követően nagyon felgyorsultak az események és Petőfi is sokat mozgott az országban az elkövetkező több mint egy évben, egészen haláláig, mégis úgy érzi az olvasó, hogy éppen ezen időszakon siklunk át, és a részleteket tömören adagolva kapjuk. Egyes eseményeket ki lehetett volna emelni és részletesebben tárgyalni, még másokat csak érintőlegesen elmondani. Viszont az utolsó ütközet, melyben a költő halálát is lelte, szinte percről-percre meg van elevenítve, a lényegtelen dolgokkal együtt. A rekonstruálás nem lehetett egyszerű munka, és sok utánajárást igényelhetett, mégis egy regényben kicsit túl részletes.
Petőfi Sándor szerelmi élete is igen izgalmas és néha megmosolyogtató. Gyorsan lángra lobbant, de éppen ilyen gyorsan ki is aludhatott szívében a tűz. Kalandjai, “házasságszédelgése” igen kínos pillanatokban részesítették. Olvasva ezeket, önkéntelenül is elmosolyodunk néha. Viszont egy kérdés nem hagy nyugodni. mégpedig Szendrey Júlia személye. Pontosabban a költő feleségének személyisége. Valóban olyan arrogáns volt, mint ahogy olvashatjuk a regényben? Akik ennyire kitartóan küzdöttek, hogy egymáséi lehessenek a lány családjának tiltakozása ellenére, ott nem hinném, hogy hideg, számító és fölényeskedő lenne az ara. Valahogy nekem nem áll össze a kép, és nem tudom olyannak elfogadni Szendrey Júlia személyét, ahogy az a történetben meg van jelenítve. Lehet, hogy én tévedek, de én másképpen képzeltem el őt.
A regény a fenti két rész kivételével olvasmányos, érdekes és leköti az olvasót. A lapjain több történelmi személy, magyar író és költő is feltűnik, néha csak egy-egy pillanatra, néha huzamosabb ideig, attól függően, hogy mennyire képezték részét Petőfi Sándor életének. Érdekes a kor és szokások leírása is, valamint az eredeti szövegek idézése is, melyekből többet teljes terjedelemben a függelékben is elolvashatunk.
Petőfi a magyar nép költője volt, és a nép nyelvén írta verseit. A kor emberéhez szólt, és az adott időben és közegben értelmezték. Majd’ kétszáz év távlatából ezek az értelmezések már kicsit nehézkesebbek, ha nem ismerjük a körülményeket, melyek a megszületésükhöz vezettek. Éppen ezért is jó ez a regény, mert közelebb visz bennünket a költőhöz, az életéhez és a társadalomhoz melyben élt, és így a versei is közelebb kerülhetnek hozzánk.
A kötetet köszönöm Fedina Lídiának.
ISBN:978 615 6016 82 9
Erdélyi Szalon, 2021
Terjedelem: 594 oldal
Bolti ár: 4990,- Ft
