R. J. Hendon: Médák

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
R. J. Hendon: Médák

Tizenkét évvel vagyunk a Korcsok után. Rany azóta az Overtount irányító családban él, férjével, akivel nem mondható éppen idillinek, vagy belsőségesnek a kapcsolata. Petesejtjeit kivették, hogy felhasználják “emlékezőtehetségét” a jövő nemzedékeinek megalkotásánál. Olykor még kijár a falon kívülre, de ez sem segít neki otthonosan éreznie magát Overtounban. Ezért kapva kap az alkalmon, amikor lehetőség kínálkozik elhagyni a steril várost és egy diplomáciai küldetés keretén belül, férjével együtt, elutazhat a kontinensre. Nem is sejti, hogy ez az út nem a szabadság felé vezet, hanem egyenesen bele a vihar szemébe.

A regény elején, rögtön a sűrűjébe csöppenünk az eseményeknek, ahogy Rany egy családdal megpróbál átkelni a csatornán, hátuk mögött a mindent elpusztító fekete viharfallal. A cél Overtoun, ami lehetséges menedékként lebeg Rany szeme előtt, de él a gyanúval, hogy a katasztrófa előidézői pont ebben a városban vannak. Versenyt fut az idővel, hogy a vihar előtt elérje a várost, de rajta kívülálló okok miatt folyamatosan veszít az előnyéből. A sors mellésodorja férjét is, akivel együtt vettek részt a diplomáciai küldetésen, de a katasztrófa beköszöntével elsodródtak egymástól.

A menekülés folyamán, időnként visszaugrunk az időben és lassan megismerjük az előzményeket is, amik a csatornán való átkelés előtt történtek. Rany és a férje, úgymond kényszerházasságban éltek, és érzelmileg nem közeledtek egymáshoz az idő múlásával. Mint két idegen, úgy viszonyultak egymáshoz. Viszont a menekülés alatt, lassan de biztosan meglátják a másikban a jót, aminek köszönhetően fokozatosan csökken köztük a távolság.

Egy másik történeti szálon Overtoun hétköznapjait ismerhetjük meg, pontosabban a médákat, akiket 12 éve tenyésztenek rabszolgamunkára. Ezek a fiatal lányok úgy vannak kondicionálva, hogy különböző sémák szerint éljék az életüket, a rájuk bízott feladat alapján. A városlakók szerint a médák érzelem nélküli biorobotok, akik az adott feladat elvégzésére lettek kitenyésztve és semmi sem zökkenti ki őket a munkából. Éppen ezért nem is tartják őket embernek, és ha munkavégzés közben valamelyik megsérül, vagy éppen meghal, egy könnycsepp nem sok, annyit sem hullatnak értük. A sérült vagy “elpusztult” médát elviszik az újrahasznosítóba, és a munka folyhat tovább, mintha mi sem történt volna. Azonban egy-egy médánál a stressz hatására aktiválódik egy gén, melynek köszönhetően emlékek villannak fel az őseik emlékezetéből.

A történet, annak ellenére, hogy a közepébe csöppenünk, nagyon lassan indul be. Rany vándorlása nem is nagyon tudja lekötni az olvasót, hiszen nem kapunk semmi új információt a világról. A leírások ennek ellenére elég jók, és ha nem is Rany története köt le bennünket, legalább “gyönyörködhetünk” a nem éppen a természet alkotta tájban. A menekülés folyamán beleszaladunk a húsfákba, melyek az emberi beavatkozás hiányában önálló evolúciós úton próbálnak fennmaradni a megváltozott körülmények közepette. Vagy éppen a világító erdőt járhatjuk be, mely szintén saját ökoszisztémát alakított ki az idők folyamán. De mindez kevés, hogy belemerüljünk a világ eseményeibe.

A párhuzamos történeti szálon, a médák világában, mindeközben érződik, hogy valami fontos van készülőben és a feszültség lassan, de biztosan fokozódik. Ahogy az öntudatra ébredt médák megtalálják egymást és igyekeznek megosztani egymással tudásukat, és igyekeznek az őseik emlékét felidézni, mondhatni egy-egy tárggyal, szaggal, eseménnyel feltörni az emléket elzáró kaput.

Londah (régi nevén London) környékén egy kicsit felpörögnek az események, amikor Rany és férje, Ayers, fogságba esnek. Mindeközben a vihar eléri a területet, és a rémálom valósággá válik. A vihar elpusztít majdnem minden szerves anyagot, és akik túlélik, azok sem örülhetnek, hiszen a természet elpusztult körülöttük. Innen kezd csak igazán izgalmassá válni a történet, és olvasás közben folyamatosan kattog az ember agya, hogy vajon ki szabadította rá ezt a vihart a Földre, és mi volt a célja ezzel. A természet teljes kiirtása az overtouni vezetőket teszi a lista legelejére, de megfelelő magyarázat hiányában ez is elég ingatag lábakon áll. Hiszen mi szükségük a falakon kívüli természetet kiirtani? Nem kell nekik elhagyni a várost, és a nanitjaik megvédik őket a kórokozóktól. És ekkor elkezdenek kattogni a fogaskerekek…

A Médák nem az a regény, ahol már az elején, vagy éppen a közepén tudjuk, hogy mi lesz a történet vége. A lassú felfutást követően, olvasás közben mindig azon jár az olvasó agya, hogy vajon ki a felelős, és mi fog történni a szereplőinkkel? Egyáltalán le tudják állítani a vihar okozta károk tovaterjedését? Vagy most már mindig egy ilyen mesterséges világban kell élniük? Esetleg találnak olyan helyet, amit elkerült a vihar, és egy új társadalmat hoznak majd létre? Kérdések kérdések után, melyekre lassan, de biztosan megkapjuk a válaszokat, még ha nem is azokat és nem is olyanokat, mint amire számítottunk.

Hendon inkább a világra koncentrál, nem a szereplőire. Rany és Ayers érzelmi világa eléggé összetett, és bár kicsit romantikusnak találhatjuk az út folyamán a közeledésüket, mégsem jutunk a felszínnél mélyebbre. Érezhető, hogy Ayers fontosnak tartja Rany boldogságát, és igyekszik mindent megtenni, hogy a lány boldog lehessen az adott körülmények között, de a köztük lévő távolság világokba mérhető, melyek csak akkor kerülhetnek közelebb egymáshoz, ha jobban megértik egymás történetét. Viszont ehhez sokkal elfogadóbbnak kellene lennie mindkettőjüknek, hiszen kettőn áll a vásár. Ezért, sajnos azt kell mondanom, hogy a karakterek kicsit felszínesek, és nem nagyon mozdulnak ki a komfortzónájukból. Érzelmileg nem tudunk hozzájuk kötődni, így sorsuk csak a történet szempontjából érdekes az olvasó számára.

Hendon világépítése kiemelkedően jó, és a tájleírásai segítenek elképzelni a környezetet melyben a szereplők mozognak. Ezek a leírások nem terjengősek, mégis szinte minden részlet élesen kirajzolódik a képzeletünkben. A médák bemutatása is hasonló a leírásaihoz, és nem is társítunk hozzá érzelmeket, mindaddig még mellbe nem vág bennünket, hogy Overtoun vezetősége gyermekmunkával biztosítja a város működését. Mindaddig még érzelem, gondolat és cselekvés nélküli, keltetőben kitenyésztett biorobotoknak látjuk a médákat, fel sem fogjuk, hogy ennek ellenére gyerekekről van szó, akiket úgy kondicionáltak, hogy zokszó nélkül elvégezzék a munkájukat. Az első emlékképek rádöbbentenek bennünket arra, hogy ők is emberek, akik rabszolgaként élnek a város falai között, és az életük nem számít senkinek, hiszen ha egy kiesik a sorból, akkor jön egy másik aki beáll a helyére.

A végkifejlet elég izgalmasra sikerült, és jó pár meglepetés vár az olvasóra az utolsó oldalakon. Mondhatjuk, hogy megteremti a konfliktust a trilógia harmadik, befejező részéhez. Teszi mindezt úgy, hogy ennek a történetét lezárja, így nem marad nyitott kérdés a regény végére, mégis érezzük, hogy ez a lezárás nem végleges, csak egy “kényszer szülte” béke, mely gyújtószikráért kiált.

A lassú indítás és a kissé felszínes szereplők ellenére jó történetet kapunk kézhez, hiszen Hendon nem sablonokat használ építőkockának, hanem saját világát építi tovább, mely tele van izgalmakkal, feszültségekkel és kérdésekkel. Vajon az ember meddig pusztíthatja a természetet anélkül, hogy az vissza ne hatna rá? Meg lehet alkotni egy mesterséges világot, ami kiszolgálja az embert, anélkül, hogy a természettel kapcsolatot kellene kialakítania? Milyen lenne egy ilyen mesterséges világ? Ne feledjük, hogy Overtoun is valami hasonló, csak kicsiben, ahonnan a természet ki van szorítva, és a vezető család maga gyártja a polgárokat, az ízlése és a változó kihívások alapján. A történetben megismerhetünk egy másik civilizációt is, ami természetközeli, és idilli is lenne, ha nem lennének ott is szélsőségek, melyek rontják az összképet.

A Médák egy igazán izgalmas, kérdéseket felvető történet, mely nem hagyja, hogy csak sodródjunk az eseményekkel, hiszen arra készteti az olvasót, hogy bekukkantson a kulisszák mögé és megértse a világot mozgató és formáló eseményeket és érdekeket.

A könyvet köszönöm az írónak, R. J. Hendonnak és a Főnix Könyvműhelynek.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 615 5999 34 5
Főnix Astra, 2021
Terjedelem: 418 oldal
Bolti ár: 3880,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 114 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*