Dean R. Koontz: Virrasztók

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Dean R. Koontz: Virrasztók

Az egyik kaliforniai kutatóintézetből, melyet az USA kormánya támogat, két kísérleti állat megszökik. Az egyik egy golden retriever kutya, mely a genetikai kísérleteknek köszönhetően szinte emberi tudattal rendelkezik. A másik egy szörny, melyet gyilkolásra terveztek.

Travis Cornell, az életből kiábrándult volt ingatlanos és ex-terrorelhárító, a közeli kanyonban vadászott kígyókra, hogy valami érzelmet tudjon kicsikarni magából. Viszont a számításai nem jöttek be, így céltalan bolyongásba kezdett, még össze nem futott egy retrieverrel, mely barátságosnak nézett ki, mégis furcsán viselkedett. Az ösvényen nem akarta tovább engedni Travist, és megpróbálta minél távolabb elhúzni a csapástól. A fák között megmozdult valami, és olyan hangot adott ki, mely nem hasonlított sem emberre, sem állatra. Az ereiben megfagyott a vér, és a kutyával együtt a menekülést választotta.

Dean R. Koontz a genetikai kísérletek lehetőségeit boncolgatja thrillerében, melyben az ember istent játszik, és új teremtmények létrehozására vállalkozik. Ahogy az lenni szokott, a dolgok kicsúsznak az ellenőrzésük alól, aminek köszönhetően két kísérleti állat is megszökik a kutatóintézetből. A kísérleti állatok utáni hajszába bekapcsolódik az NSA irodájából Lem titkosügynök is, ugyanis nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, ha az ellenséges államok titkosszolgálatai rátennék a kezüket a kísérleti állatokra. Viszont egy bérgyilkos is bekerül a képbe, amikor a kísérletet vezető orvosok levadászásával bízzák meg, és rájön, hogy kapcsolat van a célszemélyek között.

Travis magához veszi, az életét megmentő kutyát, és már a hazaúton észreveszi, hogy nem egy egyszerű állattal hozta össze a sors. Csak később bizonyosodik meg arról, hogy nem betanított trükköket tud az eb, hanem mintha egyénisége lenne, és megértené az emberi szavakat. Ez visszahozza az életkedvét Travisnek, és úgy érzi, hogy egy ajándékot kapott a sorstól, mely visszavezeti az életbe. De lassan rá kell jönnie, hogy ha meg akarja tartani a kutyát, akkor harcolnia kell érte.

A regény három szálon indítja a történetet, melyek csak a történet végén futnak össze. Az egyik, a kicsit furcsa bérgyilkos, aki azt hiszi, hogy az általa megölt emberek életereje átszáll belé, és ha elég életenergiát gyűjt be, akkor eléri a halhatatlanságot. A másik szál az NSA ügynök nyomozását tárja elénk, aki a szörnyeteg nyomát jelölő hullák útját követi. A harmadik pedig egy romantikus-családi szál, ahol Travis a kutyának köszönhetően rátalál élete szerelmére.

A történet maga sablonos, mégis letehetetlen. Ha darabokra szednénk a történetet, akkor látnánk, hogy az összeillesztett részek mind egy-egy sablonból állnak. Az olvasó érzelmeire hatva, olyan szereplőket választ Koontz, melyek alapból jóérzést váltanak ki, vagy rettegést. Egy aranyos kutya, egy volt terrorelhárító, aki a fiatal nő védelmére kel, és megmenti azt a zaklatójától. Vagy akár a nő, akit a nagynénje elnyomott és most, hogy találkozik Travisszel és a kutyával, kivirágzik. Még az NSA ügynök is szimpatikus, hiszen “csak” a munkáját végzi, mégsem lekezelő. Ráadásul Koontz nagyon jól játszik az érzelem húrjain, ami a történet végén csúcsosodik igazán ki.

Aki ír, az jól tudja, hogy nincs új a nap alatt, legfeljebb más nézőpontból tudja bemutatni azt amit már mások elmeséltek. Koontz pontosan ezt teszi, és a tehetségét igazolja, hogy milyen jól csinálja. Hiába érezzük néha giccsesnek egy-egy jelenetet, az ő elbeszélésében minden kicsit fényesebb vagy éppen sötétebb, és ennek köszönhetően érdekes és izgalmas. Bár sejtjük, hogy mi lesz a történet végkimenetele, kíváncsian járjuk be az odavezető utat. A regény második felében pedig annyira Travisék élete kerül az előtérbe, hogy szinte meg is felejtkezünk a másik két történeti szálról, még újra be nem robbannak az események közé.

A karakterek kidolgozottak. El tudjuk képzelni az NSA ügynököt, akit az apja árnyéka követ, és igyekszik mindenben megfelelni annak a képnek, amit az apja elvárt tőle. A bérgyilkos, aki belül kicsit zakkant, de kívülről teljesen normálisnak néz ki. Vannak furcsa elképzelései az életről, és azokról is akik a gyönyöröket keresik benne. A Travis szál pedig a romantikára és családi élményekre kihegyezett olvasók szívébe lopja be magát, és előttünk látjuk, ahogy a pár a kutya tehetségét próbálja kibontakoztatni, miközben egyre jobban elkezdenek ragaszkodni hozzá. Lassan már úgy tekintenek rá, mint a gyermekükre és rettegnek attól, hogy elveszíthetik, vagy elvehetik tőlük. Hús-vér szereplőkkel van dolgunk, még akkor is, ha egy kicsit sablonosak.

Azért a regény nem hibátlan. Sajnos, a kliséktől nem sikerült megszabadulnia az írónak, de ez gondolom részben tudatos is volt, hogy az amerikai olvasók jobban magukénak érezhessék a történetet. A másik zavaró tényező a termékek márkáinak fel-felbukkanása. Van ahol helye van az ilyesminek, ahol egy érzést, egy hangulatot vagy éppen egy társadalmi státuszt jelölnek meg vele. Sokat elmond a szereplőről, hogy milyen márkájú órája vagy öltönye van, vagy hogy a közei boltban vagy egy drágább helyen vásárol. A táplálkozási szokásokról is sok információt tartalmazhat, hogy mit eszik egy-egy szereplő reggelire, ebédre vagy éppen vacsorára. Viszont a termékek márkáinak felesleges felsorolása azt az érzést váltja ki az olvasóból, mintha fizetett hirdetésekkel szakítaná meg az író a történetet. Koontznál pont ez a helyzet. Nem azt mondom, hogy tele van a történet termékmegjelenítésekkel, de a regény elején sokat találkozhatunk velük, ami kicsit megnehezíti az olvasást, és kedvét is szegheti az olvasónak.

Nem titok, hogy a laborban a hadsereg számára végeztek kísérleteket, és egy okos kutya előállítására az érvek megállják a helyüket. Viszont a Kívülálló, azaz a szörnyeteg létrehozására már annyira nem megalapozottak az érvek. Egy modern hadseregnek mi szüksége van agresszív szörnyekre? Jó, lehet, hogy gyorsabbak mint az ember, és ránézésre a frászt hozzák az ellenségre, de ezen kívül? A harctéren nincs hadászati előnye, hiszen lőni nem tud, és csak a közelharcban bontakoznak ki az előnyei. Figyelemelterelésre, demoralizálásra még felhasználhatóak, egyszer-kétszer. De amint az ellenség tudomására jut egy ilyen szörny létezése, attól kezdve fel tud rá készülni, és a kezdeti előny elveszik. Tehát kijelenthetjük, hogy a Kívülálló létezésének az egyetlen oka, hogy megjelenítse a történet szempontjából a gonosz szörnyet, ami elől menekülni kell, és akit vagy amit le kell győzni, ahhoz, hogy visszaálljon a rend.

Ha szigorúan sci-fiként tekintünk a történetre, akkor a szörny létezése indokolatlan, ugyanis nem sikerült megalapozni a létezésének az okát. Ha horrorként nézzük a történetet, akkor nincs szükség megkeresni a szörny létezésének okait, elég csak a laboratóriumi kísérletek “melléktermékeként” tekinteni rá, ami megszemélyesíti a rettegés tárgyát. Viszont ebben az esetben az indokok, melyek a szörny létrehozását igazolják, feleslegesek.

A fenti “hibák” ellenére, mégis azt kell mondanom, hogy Koontz egy jó regényt rakott össze. Erre bizonyíték, hogy a terjedelme ellenére nem éreztem hosszúnak a történetet, és unalmas, töltelék részek sem voltak benne. Mindennek megvolt a helye és az ideje, és amikor kicsit családbarát hangulat felé hajlott a történet, annak is meg volt a szerepe. Az utolsó harmadánál már le sem tudtam tenni a kötetet, mert nagyon kíváncsi voltam a végére. Plusz egy pont az írónak, hogy a végkifejletet nem húzta a végtelenségig. Sőt, még arra is vállalkozom, hogy kijelentsem: túlságosan is rövidre szabta.

A könyv alapján film is készült, mely magyarul a Gyilkos kísérlet címet kapta. Nos, én csak az előzeteséig jutottam, és még a könyv elején tervben volt, hogy olvasás után megnézem. A könyv végére változott a hozzáállásom. Az előzetes alapján egy tini-horrort készítettek a könyvből, gagyi szörnnyel és (véleményem szerint) lebutított történettel. Már az elgondolkodtatja az olvasót, hogy milyen adaptáció lehet abból, ha a könyv főszereplőjét, Travist, aki egy terrorelhárító egység tagja volt, egy tinédzser játszik. Nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy eltekintsek a film megnézésétől, és emlékeimben inkább a könyv története maradjon meg, mint a csalódás, amit az adaptáció okozhatna. (Ráadásul folytatásokat is készítettek a filmhez…)

Akik szeretik a kissé horrorisztikus történeteket, azok meg lesznek elégedve a Virrasztókkal. Írópalántáknak pedig kifejezetten ajánlott, hiszen vannak benne hibák, melyekből tanulni lehet, illetve nagyon jó példa arra, hogy hogyan lehet sablonosnak tűnő történetből egy igazán izgalmas regényt felépíteni és megírni. Kutyásoknak pedig mindegy, hogy mit mondok, mert a kis retriever úgy is el fogja csavarni a fejüket és megdobogtatja a szívüket 🙂

Csak ajánlani tudom!

ISBN:978 963 9563 766
Animus Kiadó, 2005
Fordította: Vangel Tibor
Terjedelem: 600 oldal
Bolti ár: -,- Ft

A bélyegképhez felhasznált kép forrása: PhilippLE képe a Pixabay -en.

(Összes olvasás: 362 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*