Sylvain Neuvel: Alvó óriások

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Sylvain Neuvel: Alvó óriások
Sylvain Neuvel: Alvó óriások

Mindig izgalmas egy új szerző könyvét kézbe venni, főleg akkor amikor a borítón az virít, hogy “2016 legnépszerűbb sci-fi debütálása”. Az olvasó valami újra számít, valami izgalmasra, ami más mint az eddig megszokott. Aztán persze lehet, hogy az új irány nem jön be, mert túl újhullámos, de ez benne van a pakliban.

Kíváncsian és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam Sylvain regényébe. Rögtön az elején szembesültem azzal, hogy valamiféle “dokumentum-regény”-féleséggel van dolgom, ami a szerkezetét illeti. Kezdő íróknak azt szokták javasolni, hogy kerüljék ezt a szerkezetet, mert nem biztos, hogy meg tudnak birkózni a feladattal. Nos, Neuvel-nek nem sikerült, akárcsak sok minden más ebben a kötetben.

A történet lényege, ahogy az “Akták”-ból megismerhetjük, hogy a 11 éves Rose Franklin egyik nap az új bicikliével egy szoba méretű gödörbe esik, ahol egy szobor keze fekszik, ami 6,9 méter hosszú. A leletet a katonaság veszi magához és az kezdi kivizsgálni a kéz eredetét. Majd jön egy nagy ugrás az időben és ismét Rose Franklin kerül a figyelem középpontjába, mint az Enrico Fermi Intézet vezető kutatója, akinek felajánlják a projekt vezetését, miután a hadseregnek beletört a bicskája. A további aktákból kiderül, hogy miként szervezik be az új embereket a projektbe és milyen módszerrel kezdik el felkutatni a többi testrészt. A folytatás már spoileres, így azt mellőzöm. Akit érdekel az olvassa el a könyvet.

AktaNeuvel írástechnikája hagy némi kívánnivalót maga után. A dokumentum-regény szerkezetnek köszönhetően személytelenné válik az egész történet és nem jön át a szövegen az egyes szereplők személyisége. Még egy közepes írónál is felfedezhetünk némi eltérést az egyes szereplők viselkedésében. Itt csak a nevek és a foglalkozások tesznek érezhető különbséget a párbeszédek alanyai között. Mindez nem fájt volna annyira, ha egy jó, elgondolkodtató történetet kapok cserébe. De nem kaptam 🙁

Legjobban talán az zavar, hogy a regényt, mint sci-fi próbálják jellemezni és eladni, amint az látható a borítón is. Ez minden de nem sci-fi. A tudományos-fantasztikumból csak éppen a tudomány hiányzik. Pontosabban Neuvel megpróbál valami maszlagot becsempészni, de egy általános iskolás, aki figyelt fizikaórán, az is kiszúrja a hibákat és elmegy a kedve az egésztől.

Bosszant, mert ha valaki sci-fi írására adja a fejét, akkor legyen már annyi tartás benne, hogy fogja magát és utánajár a tudományos dolgoknak, hogy azokat hitelesen közvetítse, ezzel is megtisztelve az olvasót. De nem, Neuvel nem járt a dolgok után. Fogta azt ami megmaradt neki az átaludt fizikaórák alatt beszivárgott tudásködből és úgy vetette papírra, mintha azok tudományos tények lennének. De hogy ne beszéljek csak úgy bele a nagyvilágba, hozok egy pár példát.

MaghasadásNeuvelnek fogalma sincs az atomenergiáról. Azt hiszi, hogy az atomerőművekben az atomenergia termeli a villamos energiát. Téves! Az atomerőmű nem más, mint egy speciális hőerőmű, ahol a tüzelőanyagot a maghasadással nyert hő biztosítja. Tehát nem közvetlenül az atomenergia alakul át elektromos energiává! Ezen tudásanyag megszerzéséhez pedig nem kell sok könyvet elolvasni, elég csak ellátogatni a Wikipédiára az alapok megismeréséhez. Amikor egy író erre sem veszi a fáradságot, akkor hogy várja el az olvasóitól, hogy azok időt szánjanak az irományára?

A másik hiba, amin fennakadtam, igaz nem annyira mint az előzőn, az a nyolcas számrendszer. Ennek egy kicsit legalább utánajárt az író, de nem eléggé. A kutatások arra jutottak, hogy mi emberek azért használjuk a tízes számrendszert, mert tíz ujjunk van. Feltehetően, ha csak nyolc lenne, akkor a nyolcas számrendszer honosodott volna meg. No mármost, ha feltételezzük, hogy az idegenek nyolcas számrendszert használtak, akkor nagy valószínűséggel a vezérlést biztosító kézpántok is négy ujjasok lettek volna, ami már az elején feltűnt volna a kutatóknak. Miért építenénk mi emberek egy hatujjas virtuális kesztyűt, ha csak öt ujjunk van?!

A többi “tudományos” csomagolásba bújtatott fejtegetés még elmismásolható, de semmi esetre sem hiteles. Nem szeretnék megsérteni senkit, de a Marvel és a DC képregényekben is több a tudomány, mint Neuvel ezen regényében.

Óriás robotA történet egysíkú és unalmas. Az ötlettelenségét állandó csavarokkal próbálja elrejteni, megjegyzem sikertelenül. Akárcsak az ókori görög mitológia belerángatása a történetbe, következetlenül. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy milyen mérőszámok alapján döntik el, hogy egyes kötetek az év legnépszerűbb debütálásai? Mert nem mindegy, hogy az akciós, 0.99$-os Amazon letöltéseket veszik alapul, vagy a normál áras eladásokat. Vagy esetleg van valami súlyozás?

Sajnálom azokat az olvasókat, és elnézést is kérek tőlük, akik ezzel a kötettel szerettek volna megismerkedni a zsánerrel. A sci-fi nem ilyen! Ez egy “zs” kategóriás hulladék, mit nem sorolnék a zsánerbe. De mint tudjuk, amiben már van egy robot, vagy esetleg felbukkan egy idegen faj, vagy arra utalás történik, akkor rögtön rányomják a sci-fi besorolást. Ami sajnálatos, mert nagyon sok olyan regény kerül így a zsánerbe, aminek semmi keresnivalója sem lenne ott.

Írnék még lehúzó dolgokat a regényről, de attól tartok, hogy a közösség tagjai esetleg személyes sértésnek vennék. Biztos vannak olyan olvasók, akik a zsáner elismert ismerői és nekik tetszett a könyv. A kérdést hozzájuk intézném: mi késztetett benneteket arra, hogy 4 vagy 5 csillagot adjatok a regényre? Annyira egyedi volt szerintetek a történet, hogy a tudományosnak nevezett hablatyon simán át lehet lépni?

A lényeg azonban csak most következik! A kötet mindössze csak bevezetés volt, a Themis Akták első része. Igen! Lesz folytatás. Hát nem hihetetlen?! Már alig várom! (érezzétek a szarkazmust 😉 )

Egyszer olvasható

ISBN: 978 96 3419 160 5
Agave Könyvek, 2016
Fordította: Török Krisztina
Terjedelem: 285 oldal
Bolti ár: 3280,- Ft

A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.

Mások pedig így látják:
Széljegyzet
Hagyjatok! Olvasok!
PuPilla Olvas
Gigi olvasmányai
Coffee and Manga
Szubjektív Kultnapló

(Összes olvasás: 279 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

4 Replies to “Sylvain Neuvel: Alvó óriások”

  1. Szia
    Végre …Örülök hogy megírtad a véleményedet eddig azt hittem én vagyok fura hogy ez a regényszerűség nem tetszik.
    De, teljesen egyezik a véleményünk!

    • Szia!

      Akkor ezek szerint nem vagyok egyedül a véleményemmel 🙂 Köszönöm!
      Az értékeléseket olvasva molyon, igen kevés negatív kritikába botlottam, így bennem is felmerült kétség. Azonban a könyv felétől már tudtam, hogy ha csak nem domborít valami nagyot az író, akkor 1-2 csillagnál nem érdemel többet.

  2. Ezért is kaptad meg a kéziratomat, mert ezt kedvelem benned, a teljesen lehengerlő és keményen odamondogató stílust – amit nem igazán látok/olvasok más kritikusoknál. Mindenki igyekszik mézesmázos hülyegyerek lenni, hogy elnyerje a kiadók és az olvasók kegyét, miközben te ember tudsz maradni. Köszönöm.
    Az a legnagyobb baj ezekkel a kezdő tollforgatókkal (már a szó leírásától hangos nevetésben török ki), hogy semmi gyakorlás után rögtön a mélyvízbe csobbannak, csak mert van hátszelük vagy a származásuk előnyt biztosít. Ez az igazság. Aztán a megvásárolt kritikusok éljenzik a szart, amit színes borítóba csomagoltak, és a nép veszi a könyveket – kész az “amerikai álombiznisz”, nincs mese. 🙂 Közben az egész elképzelés rossz, a kialakítás, a történetvezetés, úgy általában: maga a regény egy kalap kaki. Mert egy amatőrnek vagy egy kezdőnek azért egy-egy jól megírt történet évekbe is beletelik – miközben sokan csak hónapokat szánnak erre.

    Olvastam egyébként erről a könyvnek nevezett trágyáról máshol is valami rossz véleményt, de ne kérdezd, merre. Mindenesetre érdekes az alaptörténet, de egy kezdő senki tollából el lett szúrva. És jön a második rész? Meg a harmadik? Röhej…
    Anno, mikor belevágtam az egyik regényembe (melynek eredetijét még 1996-ban véstem le valódi írógépen – akkor még nem volt számítógépem), a történet összetettsége és egy régi vágyálmom miatt (anno ’96-ban szerettem volna a szereplőimet egy folytatásban visszaküldeni 1944-be a második világháborús Németországba) úgy döntöttem, hogy amolyan “bekezdés-történet-befejezés” elven egy trilógiát rittyentek elő.
    Most írom a ’44-ben játszódó második könyvet, miközben az első már 4 éve készen áll, és ennek angolra fordítására is megy el némi energia. Szóval… Trilógiát írni nem egyszerű. Szerkezetet kell alkotnod, nem csak “elvágni” három részre valami történetet – vagy (és ez a legrosszabb)(vannak rá példák dögivel) a hirtelen jött siker miatt még két résszel megtoldani valami sztorit. Az ilyen írócskák még sosem tettek le az asztalra egyetlen épkézláb könyvet sem, hát hogyan várhatnánk el, hogy képesek trilógiában és annak alapvető szerkezetében gondolkozni? Nem tudják, hol kell “elvágni” a szálakat, mit lehet megírni az első könyvben, hogyan érdemes adagolni a második epizódot, és persze hogyan kell lezárni a harmadik könyvben a dolgokat… Hát, ezt nem lehet tanulni, erre születni kell – vagy rá kell érezni.
    Még az is lehet, hogy jómagam is elvérzek. (Majd kiderül.)

    Szóval köszönöm a kritikát, megint csak élvezettel olvastam, ahogy sárba tiporsz egy oda valót. Ettől függetlenül meglesem majd a könyvet, ha lesz rá érkezésem, de jelenleg a te általad is ajánlott “Seveneves”-en rágódok, és meg kell mondjam, ilyen szart már régen olvastam, szóval lassan haladok – hónapokba fog telni kiolvasni. De nem adom fel! Olyan nincs, hogy ma nem léteznek jó könyvek! Szóval kötelező szinten olvasok.

    Most is megyek. Egy fél fejezet lefekvés előtt…
    Bye.

    • Csak annyit fűznék hozzá, hogy ha ezt egy magyar kezdő író vitte volna el bármelyik kiadóba, úgy elhajtják mint a huzat. Ezt csak nemzetközi háttérrel lehetett kiadni és értékesíteni.

      A trilógiákról annyit, hogy manapság szinte mindenki abban gondolkodik. A cél a minimum 3 kötet. Nincs azzal baj, ha van is ötlet a sorozatra és mikor elkezdi, már megvan vázlatban a vége is. De amikor csak úgy írja és írja valaki, abból nem sül ki semmi jó.
      Könyvet nem szoktam félbehagyni, de sorozatot simán. 🙂

      Kitartás a “Seveneves”-hez. Tudományos szempontból érdekes, de maga a történet elég gyenge.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*