J. Goldenlane: Isteni balhé

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
J. Goldenlane: Isteni balhé

Q al Aquim, freita lovag Sol városában keresi a társát, akit a Győzhetetlen Frej-jah a számára szemelt ki, hogy együtt megküzdjenek a sárkánnyal, aki rettegésben tartja a népet és veszélyezteti a kereskedelmi útvonalakat. Qt egy nyomornegyedbéli kocsmába vezeti a medalionja, ahol egy tizenéves lányban véli felfedezni azt akit az istene mellé szánt. Thani éppen egy balhé kellős közepén tart, amikor Q rátalál. A fiatal lányt az utca nevelte és az elemelt erszények tartalma tartotta életben. Hős lovagunk, bár kételkedik a sors választásában, igyekszik valahogy maga mellé venni a lányt, aki rendszeresen megpróbál meglépni tőle, de mivel ezzel egyidejűleg mindig bajba is kerül, rászorul arra, hogy Q megmentse.

A történet egy kalandos fantasy, ahol nem a küldetés számít, hanem az odavezető út. A kalandot az teszi igazán hangulatossá, ahogy J. Goldenlane az eposz két hősét megformázta. Q egy tökéletes lovag, aki mindig igazat mond és igyekszik segíteni az elesetteken. Thani pedig egy született mesélő, akinek szinte fáj, ha igazat kell mondania. Ráadásul a keze is igen enyves, így nem csoda, ha mindig bajba kerül. Valamint az udvariasság és a tisztelet is hiányzik a neveltetéséből, így könnyen magára haragítja beszélgetőpartnereit. A páros útja így nem éppen nyugalmas, hiszen Thani folyamatosan felkavarja az állóvizet, még Q igyekszik azt lecsitítani, nem kis anyagi és harci áldozatok árán.

Pár évvel ezelőtt ajánlotta az egyik ismerősöm J. Goldenlane regényeit, de ezidáig nem jutottam oda, hogy kezembe vegyem valamelyiket is. Jó, kicsit az is bennem volt anno, hogy nem éppen érdekeltek a fantasyk, főleg nem a humoros változatok. Aztán telt-múlt az idő, és egyre jobban piszkálta a fantáziámat, hogy milyen is lehet egy J. Goldenlane regény. Így az egyik Delta Vision akció alatt a kosárba került az Isteni balhé is, mondván, hogy a puding próbája az evés. De arra nem gondoltam, hogy ennyire ízletes lesz 😉

Az Isteni balhé egy igen szórakoztató kalandregény, egy kis fantasy beütéssel. Nem szeretném megbántani az írónőt, de még a “ponyva” kifejezés is az eszembe jutott olvasás közben. Ennek egyik oka a “könnyű” szerkezet, aminek a vázára felhúzta a történetet, illetve a laza beszédstílus, amivel Thanit megszólaltatja. Amikor a kezembe vettem a kötetet, kíváncsian vártam, hogy mi lehet benne olyan jó, ami annyi embert megfog. Nem kellett sokat várnom, hiszen már az első oldalakon berántott a történet, a sajátos hangulatával és stílusával. A váltott szemszögnek köszönhetően pedig igen jól elszórakozhatunk azon, hogy hőseink hogyan élnek meg egy ugyanazon történetet, és hogyan tárják azt az olvasó elé. Azért nem kell megijedni, nem kell mindent kétszer “végighallgatnunk” teljes egészében, hiszen a második mesélő mindössze egy összefoglalót tár elénk.

Még szerencse, hogy nem olvastam el a molyon a címkéket a könyv adatlapján, hiszen akkor nem valószínű, hogy erre a kötetre esik a választásom. Igen, a romantikus címke nem az ami engem be tud húzni. Gondolom mások is  így vannak vele. De a regény olvasása közben, azon vettem észre magam, hogy elkezdek drukkolni annak, hogy a két szereplő a végén összejöjjön. Jó, J. Goldenlane szótárában a romantika címszó is kicsit félre van fordítva, és elég lazán veszi azt a folyamatot ami az érzelmek megnyilvánulását okozza. Két ilyen ellentétes karakter esetén meg főleg nehéz romantikáról beszélni. Q leginkább arra készül fel, hogy milyen újabb kalamajkába kerül Thani, még a fiatal lány az idő javában a balhé közepébe sétál be, amit ő okozott, abban a reményben, hogy ha már nagyon szorul a nyaka körül a hurok, akkor hős lovagja úgyis megjelenik és megmenti. Nos, az esetek többségében ez a módszer be is válik, de nem mindig.

Meg kell emelnem a nemlétező kalapom az írónő előtt, ugyanis sikeresen kerülte el azokat a csapdákat, melyek egy ilyen egyedi hangvételű történetnél elő szoktak fordulni. A szórakoztató és humoros regényeknél általában túltolják a humort, ami egy idő után erőltetettnek és abszurdnak kezd hatni. Itt viszont egy percig sem érezzük azt, hogy erőltetett lenne. Thani elbeszélése, szóhasználata és stílusa olyan természetesnek hat, mintha egy valódi személy mesélné a történetét. Q félelmeit pedig megértjük, ahogy lassan megtapasztaljuk, hogy tényleg nem lehet egy percig sem magára hagyni a lányt, mert abból csak balhé származik, amit utólag neki kell rendbe tennie, vagy éppen megjátszania a hülyét, mintha észre sem vette volna, hogy főhősnőnk ismét tönkretette a ruháját, kicsit megégette, kormos lett, vagy éppen darabokban foszlik róla.

Azt hiszem, hogy nagyon jókor talált rám ez a történet, mert ki tudott rángatni a hétköznapok problémáiból, és még olvastam egy másik világba merülhettem alá, ami elszórakoztatott és megnevettetett. Nem egy-egy bedobott poén vagy esemény volt az ami megfogott, hanem maga az egész történet, a hangulatával, a kalandos úttal, és azon két nézőpontnak köszönhetően, amit főhőseink mutattak. Mindenki másképp él meg dolgokat, de két ennyire eltérő személyiség szemén keresztül megismerni ugyan azt az eseményt, szintén egy érdekes színfoltja a regénynek.

Szóval, ponyva? Nem, inkább azt mondanám, hogy egy nagyon szórakoztató, humoros fantasy kalandregény. Romantikus? Nos, néha nyomokban található benne romantika, de az ember nem éppen így képzeli el egy páros megismerkedési folyamatát. Bár tudjuk azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ezen páros esetében igen nehéz elképzelni, hogy valaha is egy párt alkothatnának. És mégis. A regény végére, ahogy egy kicsit egymáshoz csiszolódnak, és alakítják egymás világnézetét, pontosabban a világ megítélését, már nem is annyira lehetetlen, hogy akár egy párként is tekinthetnénk rájuk.

Mint kiderült, ennek a történetnek van folytatása is, ami már fel is került a bevásárlólistámra. De nem akarok senkit elriasztani azzal, hogy egy újabb sorozatról van szó, hiszen az Isteni balhé egyedül is megállja a helyét, és nem nyitott véggel zárul. Ráadásul a végén, amikor már úgy érezheti az olvasó, hogy leül a történet, akkor csap a képünkbe egy csavar, ezzel feltéve az “i”-re a pontot 🙂

Aki egy igazán szórakoztató, humoros történetre vágyik, annak csak ajánlani tudom az Isteni balhét. Igazi kikapcsolódást nyújt bárhol és bármikor. Az ember a kezébe veszi, és akárhol is hagyta abba, rögtön fel tudja venni a történet fonalát, és újra főhőseink világában találja magát. Együtt izgulhatunk azon, hogy vajon sikerül-e teljesíteniük a küldetésüket, illetve, hogy egyáltalán sikerül-e elérniük a sárkány barlangjához, annyi közjáték közepette.

Folytatása következik: Pokoli balhé

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 963 395 203 0
Delta Vision, 2016
Terjedelem: 392 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft

A bélyegképhez felhasznált kép forrása: KazuN képe a Pixabay -en.

(Összes olvasás: 35 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*