Brett Shaw megérdemelt szabadságát tölti a Földön, ahol összefut a legjobb barátjával és harcostársával, Paul Wittgennel, aki a legújabb hobbijának hódol, a legújabb barátnőjével. A felhőtlennek nem éppen mondható pihenést Gabriel Herites és a GAMMA zavarja meg, ugyanis főhőseinket egy ismeretlen tárgy felkutatása várja a Déli-sarkon, mélyen a jégréteg alatt. Brett Shawt akkor éri a legnagyobb meglepetés, amikor kiderül, hogy az expedíció vezetője nem más, mint a pár hete lapátra tett volt barátnő, Angela Clarkson. A konteó-bolond és megrögzött Katedrális-kutató Angela jelenléte azt sugallja, hogy a jégréteg alatt esetleg egy időgép lehet elrejtve.
Főhősünk nem hisz a mendemondákban, nemhogy a Katedrális létezésében. Még hogy időgép! Ja, persze…A véleménye csak akkor változik meg, amikor belép az ismeretlen tárgyba, melyet Angela rögtön aktivál. Az első meglepetést követi a második, majd a harmadik, még végül volt szerelme úgy nem dönt, hogy kidobja a XX. századi Japánba, pucéran, egy meglehetősen “forró” időszakba.
A Hosszú út a trónig, bébi egy igazi fanfiction, ahogy azt Harrison Fawcett a regény végén meg is jegyzi. Egy ízig-vérig Mysterious Universe történet, kalanddal, humorral és izgalmas találkozásokkal. Az eddig olvasott legjobb Harrison Fawcett regény, annak ellenére, hogy egy igen nagy logikai hiba került bele (de erről majd később).
Az évszázadokon keresztül tartó hajsza egyre izgalmasabb lesz, ahogy feltárul előttünk a Katedrális múltja, jelene és jövője. Megismerhetjük a szervezet felépítését és történetének egy részét. Számomra az itt leírtak újdonságként hatottak, ugyanis eddig a Katedrálissal csak futólag találkoztam, és már nagyon vártam, hogy egy történet középpontját alkossa a szervezet. Most megkaptam 🙂
Az író nem csak az időutazás szabályaival bánik művészien, hanem az összeesküvés-elméletek történetbe való adaptálásával is. Nem hiába egy konteó-hívő az egyik főszereplő, aki harcot hirdet a háttérhatalom ellen, és mindent megtesz annak érdekébe, hogy megváltoztassa a jövőt. Olvasás közbe összefuthatunk a legváltozatosabb titkos társaságok, szabadkőművesek és páholyok vezetőivel, miközben a gyíkemberek sem maradnak háttérben.
Már az elején beszippantott a történet. Kezdetben a humorával, majd később az egyre pörgősebb eseményekkel. A közepén kapunk egy kis pihenőt, amikor a hajszát hőseink rövid ideig felfüggesztik, hogy információval lássanak el bennünket, és együtt töprengjünk azon, hogy melyik korszak is lehet Angela “központja”. Persze, mi olvasók már korábban értesülünk az események egyes helyzetéről, hiszen párhuzamos történetvezetést kapunk, ahol az egyik szálon Brett Shaw történetét követhetjük nyomon, a másikon pedig Angela Clarksonét.
Az írói képzelet határtalan, amit csak hasonló képzelettel tudunk befogadni. Az MU rajongóinak ez nem okoz problémát, hiszen annyi mindennel szembesültünk már a sorozat folyamán, hogy szinte semmi sem tud meglepni bennünket. Talán csak az, ha az író ellentmondásba keveredik egy másik MU történettel. Ez esetben erről szó sincs.
Mindaddig élveztem a történetet, még egy régi ismerős a színre nem lépett. Pontosabban, nem is York Ketchikan megjelenése okozta a problémát, hanem az a logikai hiba, ami így belekerült az addig jól felépített történetbe. Kicsit úgy érzem, hogy ez a rész utólag került a regénybe, és ezzel felborította az addig logikusnak tűnő eseményeket. Ha ezt a fejezetet kivágjuk a regényből, akkor megmarad a koherenciája a történetnek. Értem én, hogy jó ötletnek tűnt becsempészni egy kis York Ketchikan-t, de itt éppen nem jött ki jól.
A zavaró kis közjáték után, próbáltam úgy olvasni tovább a regényt, mintha a York Ketchikan-es eset meg sem történt volna. De nem aludt a kisördög, és mindig előbukkant, amikor Brett Shaw hazatérése került terítékre.
Nem vagyok egy nagy konteó-hívő, de alkalmanként, a magam szórakoztatására szívesen olvasok a témába vágó történeteket. Ennek ellenére, néha kénytelen voltam a hálóhoz fordulni segítségért, hogy fény derüljön az egyes személyek történelemben betöltött valós vagy vélt szerepéről. Aki nem szeret olvasás közben a neten keresgélni, annak sem kell megijednie, hiszen minden szükséges információt megkapunk az írótól ahhoz, hogy megértsük az események hátterét.
Harrison Fawcett mindig is értett a pörgő kalandos történetek megírásához, de ennyire filmszerű elbeszéléssel már régen találkoztam. Olvasás közben azon is elgondolkodtam, hogy milyen látványos és változatos filmet lehetne ebből készíteni. Hiszen egyik pillanatban a XXVII. században vagyunk, a másikban a XX-ban, majd a XII-ben, és így tovább. De nem csak az időpontok érdekesek, hanem a helyszínek és a történelmi alakok is. És külön gratuláció az írónak, hogy nem engedett a kísértésnek, és ezzel nem a klisék irányába vitte el a történet. (Itt egy XX. századi történelmi személy kilétére gondolok)
Lassan kezdem megszokni a “baszics” kifejezést is, ami először kicsit meghökkentett (Hédammuš újra száll), de ma már hiányozna, ha kimaradna egy Brett Shaw történetből 🙂
Ezt a könyvet nem csak Mysterious Universe rajongóknak ajánlom jó szívvel, hanem mindazoknak, akik szeretik a kalandos, esetleg időutazós történeteket, melyben a humor mellett az akció is kellő mennyiségben jelen van. Ráadásul, egy pillanatra sem engedi el az olvasót, így nehéz letenni is. A történet egyáltalán nem kiszámítható, és még a vége is okoz meglepetéseket.
ISBN: 978 963 9940 51 2
Tuan kiadó, 2016
Terjedelem: 410 oldal
Bolti ár: 3990,- Ft
