Kilátó – február ’20

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

KilátóBekukucskált az ablakon a tavasz, és lágy szellőjével a szabadba csábítja az embert. De ne feledkezzünk meg az influenzajárványról sem, és ne dobjuk le rögtön a kabátot se a tavasz első sugaraira. Annyi újdonsággal azért februárban sem jelentkeznek a kiadók, hogy az egy hetes ágyhoz-kötést lefedjék. A gyerekek jobb helyzetben vannak, mert a friss megjelenések nagy része gyerek- vagy mesekönyv.

Aki nyitott szemmel böngészi a kiadók honlapjait, az azért talál olvasnivalót. Kezdjük is rögtön két címmel, amik az Athenaeum gondozásában jelennek meg:

Deepa Anappara: Dzsinnvadászok
Deepa Anappara: Dzsinnvadászok

Deepa Anappara: Dzsinnvadászok című könyve egészen Indiáig repít el bennünket. A címe ellenére ez nem egy mesekönyv, hanem inkább a mindennapok valóságába repíti el az embert, rámutatva arra, hogy Indiában mekkora problémát okoz az ember- és szervkereskedelem.

Indiában naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – feltételezhetően ember- és szervkereskedők áldozataként. Regényével erre az óriási problémára hívja fel a figyelmet az újságíróként már számtalan díjat elnyert Deepa Anappara.
A szerző egy gyerek szemén keresztül mutatja be a képzeletbeli indiai nagyvárosi gettóban a legszívesebben detektívesdit játszó Dzsáj és barátai történetét. A gyerekek sejtik, hogy nem dzsinnek vitték el az osztálytársukat. Bahadúrt öt napja nem látta senki.
A rendőrség tehetetlen és csak külön védelmi díjért tesz bármit is. Dzsáj és barátai elindulnak, hogy valóságos nyomozásba kezdjenek, de egyre veszélyesebb városrészekben kötnek ki, és egyre sötétebb ügyletek tanúi lesznek. Amikor Dzsáj egyik rokona is eltűnik, a detektívesdi nem lesz játék többé.
Deepa Anappara a dél-indiai Keralában született. Tizenegy éven át újságíróként dolgozott. Riportjaiban felhívta a figyelmet arra, milyen káros hatással van a gyerekek fejlődésére a szegénység és a vallási konfliktusok. Munkásságáért megkapta A Fejlődő Ázsia Újságírói Díjat, az Emberi Jogi Média-díjat és a Sanskriti-Prabha Dutt újságírói ösztöndíjat. A Dzsinnvadászok egy részletével elnyerte a Lucy Cavendish-díjat szépirodalom kategóriában, a Deborah Rogers Foundation Writers-díjat, valamint a kimagasló elsőkönyveseknek járó Bridport/Peggy Chapman-Andrews-díjat. Anappara jelenleg doktori tanulmányait végzi a norwichi University of East Anglia egyetemen.
A magyar fordítás szinte egy időben jelenik meg az eredeti kötettel, Neset Adrienn érzékeny tolmácsolásában.

Sausic Attila: A terror sodra - A diáklázadás és a terrorizmus 1968 után
Sausic Attila: A terror sodra – A diáklázadás és a terrorizmus 1968 után

Sausic (Schauschitz) Attila tényirodalmi regénye is igen izgalmas olvasmánynak ígérkezik. A fülszöveg mindent elárul arról, hogy mire is számíthatunk a kötettől:

A történet korunk egyik leglátványosabb és leginkább zavarba ejtő problémáját, a terrorizmust elemzi a múlt század második felében működő német terrorista csoportok – köztük a RAF, a Vörös Hadsereg Frakció – példáin keresztül. Hősei fiatalok, akik tele vannak erkölcsi felháborodással, bosszúvággyal, a változtatás radikális óhajával. Feltétlen szolidaritást hirdetnek az elhúzódó háborúba sodródott vietnámiakkal. Spangliznak, ideologizálnak, szabadon szeretkeznek, időnként bombát gyártanak, meg bankot rabolnak. A könyv a maga nemében egyedülálló vállalkozás: annak feltérképezése, hogyan indultak el a bosszúállás szomorú angyalai a szomszédból, a családból az illegális háború mezejére. Több mint érdekes, hogy a nemzetközi kapcsolódásokon túl még magyarországi szála is akad ennek a sokágú és sokszereplős történetnek.
Sausic Attila legújabb könyve rendkívül alapos kutatómunka eredménye: tényirodalom finom lélekrajzokkal és színes korleírásokkal. Darvasi László ajánlásával.

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

A sci-fi kedvelői sem maradnak olvasnivaló nélkül. A Metropolis Media folytatja az Sztrugackij testvérek életművének gondozását, így februárban a Nehéz Istennek lenni című kötet újrakiadása várható, új és tetszetős borítóval. Öt évvel ezelőtt már szerencsém volt a regényhez, és bár nem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet, a mondanivalója még mindig velem van, úgyhogy nem kizárt egy újraolvasás. A korábbi bejegyzésem a könyvről ITT olvasható.

Egy 2134-ben fölfedezett bolygó Arkanar nevű országában, a távoli Földről érkezett progresszorok élnek a bolygólakók között. Feladatuk, hogy minden apró részletét megfigyeljék, dokumentálják, és megőrizzék annak a társadalomnak, mely itt még a sötét középkornál tart a fejlődésben. Tilos minden erőszakos beavatkozás, gyilkosság, hatalomátvétel. A Föld titkos küldöttei csupán a felvilágosult gondolatok hordozói, s ily módon apró lépésekben mégis előmozdíthatják a fejlődést. Ilyen progresszor don Rumata, aki magas rangú nemesúrként éli életét Arkanarban, s most szörnyű dilemmával néz szembe. Don Reba főminiszter létrehozott egy kegyetlen gárdát, amely szisztematikusan pusztítja az írástudókat, hogy a minden felvilágosult eszmét elutasító papok vegyék át az uralmat. Rumata szeretné megmenteni a bolygót, de a Földről kapott utasítások értelmében vajon játszhat-e bármilyen szerepet Arkanar történelmében?
A Nehéz istennek lenni a sci-fi irodalom egyik kultikus műve, melyből már két filmet is forgattak (legutóbb Alekszej German 2014-ben), valamint számítógépes játék is készült a témájából.

A januárom egy furcsa olvasási válsággal jellemezhető. Aki moly.hu-n követ, az is észrevehette, hogy az olvasási szokásaimban változás állt be. Kissé ellentmondó hét elolvasott kötet után kijelenteni, hogy olvasási válságban lennék, de ezért is tettem elé a “furcsa” kifejezést. Egyszerűen, amikor választanom kellene, hogy mi lesz a következő olvasmányom, nincs kedvem egyik kötethez sem. Hosszasan nézegetem a könyvespolcom, hogy mi az ami esetleg le tudná kötni a figyelmem. Umberto Eco három kötetét szinte egymás után faltam be. Gondoltam, hogy Ray Bradbury novelláskötetével nem nyúlhatok mellé, mert az ő novellái mindig megsimogatták a lelkem olvasás közben. Most a felénél tartok A ​villamos testet énekelem című novelláskötetnek és még egyetlen írás sem tudott megérinteni.

A januári olvasásaim:
Rejtő Jenő: Tisztességes Anna
– Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében (molyos értékelésem)
– Umberto Eco: Gyufalevelek (molyos értékelésem)
– Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről (molyos értékelésem)
– Kiss Ferenc: Seuso mozaik (képregény)
– Ivo Andrić: Vihar a völgy felett
– Ariela Grandi: A sziget 1.

Ahol linkeltem a molyos értékelésemet, abból nem fog készülni bejegyzés az oldalon. A többiről nemsokára érkezik az ajánló.

Kíváncsian várom, hogy milyen lesz a február olvasás szempontjából 🙂

(Összes olvasás: 40 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*