Cai Wanliu: Bruce Lee, a Sárkány

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Cai Wanliu: Bruce Lee, a Sárkány
Cai Wanliu: Bruce Lee, a Sárkány

Amikor megláttam, hogy a Kossuth Kiadó egy Bruce Lee életrajzzal rukkol ki az ősszel, eszembe jutottak a kellemes gyerekkori emlékek. Nem is volt kétséges, hogy elolvasom a kötetet, de tudtam azt is, hogy az olvasást sűrűn meg fogom szakítani filmnézéssel. Így is történt 🙂

Kisgyerekként nagy hatással volt rám Bruce Lee, amit részben nagybátyáméknak köszönhetek, hiszen amikor náluk voltam, igyekeztek a kedvemben járni és a videotékából mindig kihoztak 1-2 Bruce Lee filmet, hozzácsapva pár westernt is, hiszen az indiános filmeket is nagyon szerettem. Nem számított, hogy hanyadszor nézem végig A Sárkány közbelépet, vagy A Sárkány útját, mindig le tudott kötni. 

A könyv megjelenését követően nemsokkal kézbe vettem a kötetet, és tudtam, már a terjedelméből, hogy nem egy mélyreható életrajzi könyv lesz, inkább csak ismertető és kedvcsináló. Azonban ez nem vette el a kedvem, hanem gyorsan bele is vágtam az olvasásába. Időnként kénytelen voltam megállni, hogy megnézzek egy filmet, mintegy jobban ráhangolódva a könyvre, vagy éppen fordítva, a könyv által a filmre.

Cai Wanliu nagy vonalakban ismerteti Bruce Lee (Lee Jun-fan) gyermekkorát és a családi körülményeket melyben felnőtt.  Az amerikai állampolgárságát annak köszönhette, hogy apja, aki a kantoni opera előadóművésze volt, éppen az USA-ban turnézott a társulattal, ahová terhes felesége is követte. Lee mindössze három hónapos volt, amikor szüleivel visszatért Hongkongba és 18 éves koráig nem is tért vissza az Egyesült Államokba.

Az emberek általában csak azt az öt filmet ismerik, melyben főszerepet játszott, illetve hallottak már a The Green Hornet sorozatról, melyben Kato szerepét játszotta. De kevesen tudják, hogy Hongkongban, az apja kapcsolatai révén gyerekszínészként igen sok filmben feltűnt, sőt, egy évesen már síró csecsemőt “játszott”. Azonban a hongkongi filmművészet és a hollywoodi filmipar igencsak különbözött egymástól. Hongkong leginkább importálta a filmeket, még Hollywood exportálta azokat Hongkongba.

Az ember azt hinné, hogy ha a gyerek ilyen befolyásos, művelt családban nő fel, akkor követi a tradíciót, és nem lóg ki a sorból. Nos, Bruce Lee nem volt ilyen. A tanulmányi eredménye nem volt kiemelkedő,mert jobban érdekelte a verekedés, mint a tanulás.  Állandóan kereste a bajt és csak azt tanulta meg, ami érdekelte.

Azt pontosan nem tudni, hogy a 13 éves Leet mi késztette arra, hogy az utcai bunyó mellett harcművészetet is elkezdjen tanulni. A könyv szerzője szerint egy verekedés alkalmával egy nálánál kisebb fiúval hozta össze a sors, aki könnyedén elbánt vele a kungfu tudásának köszönhetően. Abban már minden forrás egyetért, hogy Jíp Man lett a mestere, aki Wing Chun kung-fu-ra oktatta a fiatal Leet. A Kis Sárkány azonban nem elégedett meg a harcművészettel és a kínai filozófiával, hanem mellette még táncot is tanult. Erre bizonyíték az 1958-as hongkongi csacsacsa-bajnokság melyet Bruce Lee megnyert.

Attól kezdve, hogy visszatért Amerikába, már többnyire ismert a története. Az elején konyhán dolgozott, majd táncoktatásból próbálta meg eltartani magát, és később egyetemi évei alatt elkezdett kungfut oktatni. A zárt kínai közösség nem nézte jó szemmel, hogy Lee nem csak kínaikat, sőt, férfiak mellett nőket is oktat a hagyományos kínai harcművészetre. Kíváncsisággal fordult más harcművészetek felé és igyekezett elsajátítani minden olyan technikát amit fel tudott használni, így hozta létre a saját harcművészeti ágát, a jeet kune do-t.

Sok legenda lengi körül Bruce Leet, amit az életrajzírók inkább csak meglovagolnak és nem törekszenek arra, hogy ezektől megtisztítsák az életrajzát. Az egyik ilyen, amibe jelen kötetnél is beleszaladtam, az a legendás karate-bajnokság valamikor a ’60-as évek elején, ahol Bruce Lee és Chuck Norris (Carlos Ray Norris) összemérte erejét és Lee pillanatok alatt legyőzte Norrist. Állítólag ez egy Los Angeles-i karatebajnokság volt, de a Google nem dob ki egyetlen találatot sem erre. Kis nyomozást követően, kiderült, hogy a Long Beach-i Nemzetközi Karate Bajnokságról lehetett szó, 1964-ben, ahol Chuck Norris és Bruce Lee is részt vett. Norris mint versenyző, Lee pedig mint demonstrátor, ahol először mutatta be nyilvánosság előtt az “egy hüvelykes ütést” és a “kétujjas fekvőtámaszt”. A szövegkörnyezetből azonban az derül ki, hogy a szerző valószínűleg összekeverte Chuck Norrist a King George V. College három éve veretlen bajnokával, akivel még Hongkongban szállt ringbe (bokszversenyen) valamikor az ’50-es évek végén.

Sajnos a kötetben több hasonló legendába is belefutottam, amik közül lehet, hogy van ami igaz, de a többsége szerintem nem fedi a valóságot. Nem volt időm, és hogy őszinte legyek, kedvem se mindnek utánajárni, hiszen nem is ez a lényege a kötetnek. A Chuck Norrisos eseten csak azért akadtam fel, mert nem a kedvenc színészem, és ha jól tudom, akkor vásznon egyetlen egyszer szenvedett el verességet, mégpedig Bruce Leetől A Sárkány útjában. (ezt a jelenetet muszáj idetennem 😀 )

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A jelenet végét is érdemes megnézni, amikor Lee a kimonó felső részével letakarja legyőzött ellenfelét, mintegy tisztelegve a harcos előtt.

A hongkongi filmes karrierje valószínű ismert mindenki előtt, hiszen ez repítette fel a csúcsra és kikövezte számára az utat Hollywoodba. Végre teljesült az álma, hogy a kínai harcművészeteket megismertesse a világgal, és egy új, friss stílust hozott be a kungfufilmekbe. Bár a filmek történetei nem voltak sokrétűek, amit a vásznon produkált, sok emberben felkeltette az érdeklődést a kungfu és a kínai kultúra iránt.

Amiről már kevesebben beszélnek, azaz ritkábban lehetett róla olvasni, hogy az utolsó években igen sok botrányt okozott. A gyorsan jött hírnév, a rajongói zaklatások és az állandó kihívók megviselték, és néha kijött a béketűrésből. Állítólag A Sárkány közbelép forgatásán is botrányosan viselkedett, mintha elvesztette volna a kapcsolatot a való világgal. Az életét feldolgozó filmben is tettek erre utalást, amikor a tükörszobában megküzd a démonaival. A kötet aránylag részletesen tárgyalja ezt az időszakot és rámutat, hogy valami tényleg nem volt rendben Lee fejében, de magyarázatot nem kapunk, így maradnak a kérdések, akárcsak a halálának körülményeit illetően.

A hiányosságok és a tévedések miatt le lehetne húzni a kötetet, de ki várja el, hogy egy 191 oldalas életrajz tökéletes legyen? A lényeg az, hogy újra köztudatba kell emelni Bruce Lee életét és munkásságát, hiszen anno sok fiatalnak volta példaképe, köztük nekem is. Kitartó volt és azért dolgozott, hogy elérje a céljait. Folyamatosan edzette a testét és az elméjét, miközben mindent megtett azért, hogy a kínai népet ne kezeljék alsóbbrendű nemzetként.

A mai világban szükség lenne egy hasonló példaképre a fiatalok számára. Mégis úgy érzem, hogy ez a Bruce Lee életrajz inkább csak nekünk készült, “öregeknek”, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit, újranézzük a filmjeit és boldog mosollyal emlékezzünk vissza gyerekkorunk ezen időszakára. Nálam elérte a célját 🙂 Még nem volt időm megnézni mindegyik filmjét a listáról, de jönnek az ünnepek és az olvasás mellett szerintem szakítok időt a filmjeire is.

A kötetet köszönöm a Kossuth Kiadónak.

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN: 978 963 09 9321 0
Kossuth Kiadó, 2018
Fordította: Yu-Barta Erika
Terjedelem: 191 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft

A kötet megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.

A bélyegképhez felhasznált kép forrása: IMDb

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*