Dennis E. Taylor: MI, Bob

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Dennis E. Taylor: MI, Bob
Dennis E. Taylor: MI, Bob

Dennis E. Taylor egy olyan ötlettel állt elő, ami már régóta foglalkoztatta a fantáziámat. Belépő szintű (entry level) sci-fijében összehozta a transzhumanizmust a Neumann-szondákkal. Az ötlet nemcsak kiváló, hanem igen sok lehetőséget rejt magába, amit a Bobiverzum I. részében sikerül is valamelyest kifejtenie az írónak.

Főhősünk, Bob Johansson, nemrég adta el a szoftvercégét, aminek köszönhetően a milliomosok világában találta magát. A lehetőségek új tárháza nyílt meg előtte, és olyasmikre is befizetett, amiért volt kollégái és üzlettársai hülyének nézték. Konkrétan a CryoEternára gondoltak, mely vállalta, hogy ügyfeleit hibernálja haláluk után, és amikor a technológia eléri azt a szintet, újraélesztik őket. Valójában csak egy fejre volt szükség, hiszen ha majd lehetséges lesz az újraélesztés, addigra már testet is tudnak majd növeszteni. Mint kiderült, Bob még időben kötötte meg a szerződést a CryoEternával, hiszen nem sokkal később egy autó kilapította. Kicsivel több mint 100 év elteltével Bob 2.0 új szemmel szemlélte a környező világot.

A szép új világ nem is annyira szép és nem is annyira új. Egy dísztópia ehhez képest leányálom, főleg akkor, ha az ember, jelen esetben Bob, nem egy organikus testben ébred öntudatra, hanem egy számítógép mátrixában. Ráadásul a világ is megváltozott, de nem előnyére. Bob összetehetné a két kezét (ha lenne), hogy a feje nem egy gödörben végezte, ahogy sokan másoké, hanem lehetőséget kapott egy tudományos projektben való részvételre. Pontosabban egy Neumann-szonda központi egysége lehet, ha nem őrül meg addig, illetve ha a konkurens hatalmak nem semmisítik meg idő előtt.

Dennis E. Taylor a lehető legjobb oldaláról közelíti meg a témát. Azzal, hogy Bob humorral próbálja feloldani a feszültséget sokkal hitelesebbé teszi a történetet. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy ép ésszel csak nagyon kevesek lennének képesek megbirkózni a megváltozott körülményekkel. Miközben Bob előtt ott lebeg a cél, kijutni a világűrbe és új naprendszereket fedezni fel. Minden sci-fi olvasó álma, kijutni az űrbe és felfedezni a világegyetemet. Persze Neumann-szondaként kevesen vállalkoznának erre 🙂

Az elején említettem, hogy ez egy “belépő szintű” sci-fi, ami nem azt jelenti, hogy csak a zsánerrel most ismerkedő olvasóknak okozna élvezetet a regény. A kockákra is gondolt Taylor, hiszen azon kívül, hogy rengeteg popkultúrális utalást helyezett a történetbe, olyan kihívások elé állítja Bobot, amit mi is élvezettel olvasunk. Az egyik hátránya az ilyen regényeknek, hogy inkább elmeséli a történetet, új ismeretekkel, ötletekkel gazdagítva az olvasót, mintsem körömrágásra késztetne bennünket. Való igaz, hogy vannak izgalmas csatajelenetek a regényben, de én az ilyenekben nem nagyon tudok elmerülni. Jobban izgatnak az olyan kihívások, melyek az észt dolgoztatják meg és nem a hajtóműveket.

A Bobiverzum I. kötete inkább csak bevezetés, de már előrevetíti a konfliktusokat. Nem mintha ebben a regényben nem lennének, de érezzük, hogy ez még csak a kezdet. Az emberiség jövője megpecsételődik a Földön, a szomszédos naprendszerekben pedig idegen Neumann-szondák próbálnak területet foglalni, akik nem olyan barátságosak, mint Bob.

Előkerül az Isten-szerep is, amikor Bob egy olyan bolygót fedez fel, melyen értelmes lények is élnek, de még csak a kőkorszak elején tartanak. A Star Trekből tudjuk, hogy nem szabad beavatkozni az idegen civilizációk fejlődésébe, hiszen azzal megzavarjuk a természet rendjét. Kérdés, hogy Bob képes-e tartani magát ehhez a szabályhoz?

Homér(osz)
Homér(osz)

Taylor egy nagyon jó húzással teszi élvezhetőbbé a történetet. Mégpedig azzal, hogy szereplőit (Bobot és replikánsait) nem adathalmazként kezeli és mutatja be, hanem érző emberi lényként, akik megteremtik a maguk virtuális valóságukat, hogy emberként tudjanak létezni, még akkor is ha tudják, hogy mindez nem létezik. Amikor az emberekkel kommunikálnak a Bobok, akkor is a virtuális valóságot használják, hogy ezzel is közelebb kerüljenek a hús-vér emberekhez és egyenrangú félként tárgyalhassanak. Persze nem mindegyik Bob replikáns veszi ennyire komolyan az életet. Homérosz kezdetben jobban szereti a Simpson féle avatart 🙂

Humorból tehát nincs hiány, ami nem életbevágó, de nagyon jó feszültségoldó. Persze, ne higgyük azt, hogy ez egy vicces történet, ami mindent a komikus oldaláról közelít meg. Van benne épp elég tragédia is, főleg, ha az emberiség jövőjét nézzük. És Taylor nem bánik kesztyűs kézzel az emberekkel. Mintha nem hinne abban, hogy az emberiség megérdemelné a Földet és a jövőt. Írom mindezt 40°C-ban, és örülök, hogy a szobában kellemes hűvös (32°C) van. Persze, nincs globális felmelegedést….Meg a Föld lapos… Szóval teljesen egyetértek Taylorral abban, hogy az emberiség még nem áll készen az új világok felfedezésére és benépesítésére. Pontosabban nem érdemli meg mindaddig míg a Föld erőforrásait kiszipolyozza, és nem harmóniára törekszik. Hogyan akar terra-formálni egy bolygót, amikor egy lakhatót sem tud megmenteni?

Az MI, Bob a sorozat nyitókötete, ami előkészíti a terepet a folytatásnak. Bár vannak bizonyos események, melyeket kibont az író a regény végére, mégis több szál elvarratlan marad. Ez arra enged következtetni, hogy a folytatás már inkább lesz hard sci-fi és űropera, mint belépő szintű regény. De ahogy mondani szokták, az idő megválaszolja kérdéseinket. Nekem pedig elég sok van, így várom a további köteteket 🙂

Eredetileg tervezett borító
Eredetileg tervezett borító

Végezetül pedig térjünk rá egy kicsit a magyar kiadásra. Eredetileg úgy volt, hogy a jobb oldalon látható borítóval fog megjelenni a regény. Nem tudom, hogy miért cserélték le végül, mert szerintem ez sokkal jobban illett volna a könyvhöz (ráadásul az eredeti angol borítókat is verte volna).

Egyetlen egy problémám van csak a könyvvel, az pedig nem más, mint a fordítás. Oszlánszky Zsolt nem alkalmas sci-fi fordítására. Hiába gördülékeny a szöveg és nincsenek benne magyartalan mondatok, ennyi nem elég egy jó sci-finél. A probléma ott van, hogy az alapvető tudományos fogalmakkal nincs tisztában. A spongya fogalmazás és a fizikai kifejezések félrefordítása igencsak bevitt a málnásba, ugyanis értelmezhetetlen lett pár helyen a szöveg. Hogy példával is előhozakodjak, ne csak a levegőbe beszéljek, a legsűrűbben elkövetett hibát emelném ki: “2g sebesség”. Maga a “g” az a nehézségi gyorsulás, ebben az esetben pedig a szonda gyorsulásával (és nem a sebességével!!!) egyezik meg. Ha (hús-vér) pilóta is volna a szondában, akkor a rá ható erőként is értelmezhetnénk, de semmiképpen sem sebességként. (Bővebben ITT olvasható.) Ez, és még más ilyen hiba levont az olvasási élménykből, ami sajnálatos. Azért abban reménykedem, hogy a második kiadás előtt Toochee átnézi majd a regényt és javítja ezeket a ferdítéseket.

Galaktika Blog-Légió

A Bobiverzum III. része angolul a napokban fog debütálni. A Goodreadses értékelések alapján a folytatások még izgalmasabbnak tűnnek, úgyhogy kíváncsian várom a II. kötetet (és persze utána a III. is 😉 ) Sok izgalmas kaland és felfedezés vár még az emberiségre és Bobokra a világegyetemben!

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 978 615 5628 22 1
Metropolis Media, 2017
Fordította: Oszlánszky Zsolt
Terjedelem: 355 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 726 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

7 Replies to “Dennis E. Taylor: MI, Bob”

  1. Megragadta a figyelmemet, hogy nagyon komoly kritikával állsz elő a fordítót személyét illetően. Ez tetszik, mert azt jelenti, hogy még erre is figyelsz. Érdekelne, te kit ajánlanál leginkább sci-fi fordításra – szerinted mostanában kik a legjobbak a szakmában? (Önös érdekű kérdés, persze. Bocs érte.)

    • Nem egy egyszerű kérdés 🙂 Nagyon sok jó fordító van, de a sci-finél nem elég jónak lenni, hanem képben kell lenni és ismerni kell a szakkifejezéseket. Az sem árt, ha a fordítónak van egy kis műszaki ismerete. Tehát így le kell szűrnöm azokra az illetőkre a listát, akik mindkét követelménynek megfelelnek és már bizonyítottak.
      Keresgélés közben arra jutottam, hogy a legjobb sci-fi fordítók többsége nő 🙂
      Szóval, kezdjük az elején:
      F. Nagy Piroska és a Végjáték-sorozat fordítói (mindegyik nő)
      Vitális Szabolcs
      Kodaj Dániel
      Ők azok akiknek a fordításait a közelmúltban olvastam és jók voltak. A lista végére még odatenném Pék Zoltánt, bár vele kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
      Számomra a legkiemelkedőbb Varjasi Csilla, aki A teamesternő könyve című regényt fordította (finnről). Nem csak fordít, hanem utánköveti is a munkáját. Remélem, hogy ha a Metropolis Media kiadja a folytatást, akkor azt is Csilla fogja fordítani.

      • A fordítókhoz hozzá tenném Juhász Viktort is. Nem tudom, mostanában mennyire aktív, azonban China Miéville regényeinél kimondottan elégedett voltam vele. Meg olvastam más, általa fordított regényt is, és nagyon bejött.

  2. Szerintem eltalált, ritka darab ez a regény. Izgatottan várom a folytatást…. 🙂
    Nem értem, mi a problémád a tartalmával. Miért írod, hogy jobban szereted az elgondolkodtatóbb műveket? Szerintem ha valami, hát ez bizony az. Mondhatnánk, akár születhetett hasonló módon az élet a Földön és innentől nagyon is elgondolkodtatóvá válik a történet. Ugyanakkor gondolj a 2001Űrodüsszeiára, ahol az ember->gép->ember körforgás, mint egy önzáródó hurok manifesztálódik. Ha jól sejtem, az író ennek egyfajta vetületét célozta meg. Nagy lehetőségek vannak a témában amit sajátos, anekdotázó humorral vegyít. Igazi élmény egy ilyen munkát olvasni a sok agyatlan világvége scifi után, ami csak az értelmetlen öldöklést, szexet és akciót dobálja az ember orra elé. Ez kifejezetten az a munka, ami igencsak megmozgatja az ember képzeletét.

    • Szia!

      Azért írtam, hogy szeretem az elgondolkodtató regényeket, mert jó dolog néha megállni és eltöprengeni bizonyos dolgokon. Viszont vannak olyan időszakok az életemben, amikor nem mély gondolatokra vagy friss teóriákra vágyom, hanem szórakozásra. Az MI, Bob pedig megadja ezt, ráadásul úgy, hogy információt is szolgáltat.
      Egyetértek veled, hogy a manapság oly népszerű (és sokszor sci-finek nem is nevezhető) világvégetörténetek között ez egy igazi felüdülés. Sőt, sok “belépőszintű sci-fit” fel lehetne itt sorolni, aminek semmi köze a sci-fihez, miközben az MI, Bob egy igazi, popkultúrális sci-fi, amit a kezdő rajongók, vagy a sci-fivel ismerkedők is élvezettel olvasnak.
      Miért nem elgondolkodtató számomra ez a regény? Mert az elmúlt pár év alatt már szinte az összes leírt kérdéssel és válasszal találkoztam. Így a töprengés már megvolt korábban. Viszont nagyon igaz, hogy egy csokorba szedi ezeket az ötleteket, aminek köszönhetően aki még csak a sci-fi előszobájában jár, annak sok újdonságot fog nyújtani.
      Remélem, hogy a folytatásban már én is megtapasztalhatom a rácsodálkozás élményét 🙂

Hozzászólás a(z) Walaki bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*