James Goss – Douglas Adams: A halál városa

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
James Goss – Douglas Adams: A halál városa
James Goss – Douglas Adams: A halál városa

10 féle ember létezik: aki ismeri a kettes számrendszert és aki nem. Valahogy így áll ez a Doctor Who sorozattal is (nem, nem írom le a magyar fordítást). Sokáig én is azon emberek közé tartoztam, aki nem értette, hogy mi érdekes van a sorozatban, hiszen olyan gagyinak tűnt az egész. Aztán megnéztem 1-2 évadot, és semmi. Majd jött a Shada, mely nem csak kedvenc lett, de sok megválaszolatlan kérdést hagyott maga után. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, és észrevétlenül Doctor Who rajongó lettem. Nem csoda hát, hogy nagy lelkesedéssel kezdtem neki A halál városa könyvváltozatának.

Aki követi a sorozatot, az tudja, hogy vannak jó, jobb, kevésbé jó és átlagos részek. Sőt volt egy évad is, ami elég felemásra sikeredett. Nos, úgy néz ki, hogy nincs ez másképpen a könyves változattal sem. A halál városa egy átlagosnak sikeredett rész, vagy annál kicsit gyengébb. Mondom is, hogy szerintem miért.

Az alapötlet David Fisher nevéhez fűződik. Fisher ebben a részben egy olyan párról szóló történetet akart írni, akik utaznak az időben és kaszinóznak. Aztán jött a gazdasági válság és a forgatókönyv vázlat a fiókba került. Mígnem egy napon, amikor a BBC-nek kicsit több pénze maradt a produkcióra, megnyílt a lehetőség arra, hogy a Doctor Who stábja Párizsban forgasson. Egy hétvégényi idő állt Douglas Adams és csapata rendelkezésére, hogy megírja a forgatókönyvet, ami az ötletek kavalkádjában igencsak messzire került Fisher eredeti terveitől. Még a forgatás alatt is változtattak a szövegen és hagyták, hogy a szereplők improvizáljanak, ha úgy érezték, hogy ez javít a történeten. A kaláka működött. De valami mégis hiányzott (hiányzik).

Romana és a Doktor Párizsban
Romana és a Doktor

Scaroth egy végzetes felszállást követően arra eszmélt, hogy ő a jagaroth faj utolsó képviselője. Az emberiség közé beszivárogva próbál létrehozni egy működő időgépet, amivel visszamehetne a történelem előtti időkbe, hogy megakadályozza magát az indítógomb lenyomásában, ezzel megmentve legénységét és biztosítva faja fennmaradását. Azonban egy időgép megépítése nem kevés pénzbe kerül. Így lesz Scarothból Scarlioni gróf, a párizsi elit kedvelt vendége, aki nem csak műgyűjtő, hanem tolvaj is. Terve végrehajtásához pedig szüksége van a Mona Lisára. De nem számol a Doktorral és Romanával, akik éppen szabadságukat töltik Párizsban, 1979-ben.

A történet maga nem is lenne rossz. Az időlord és időlady megtesznek mindent, hogy működjön és a tévésorozatot megnézve, egy kis ráhangolódás után sikerül is nekik. A különcségük és bohémságuk átjön mindkét alkotáson. A többi szereplő, a nyomozót kivéve, kielégítő játékot produkál. A hiba nem a tévés feldolgozásban van, hanem a könyvben. James Goss valahogy kiölte a regényből Douglas Adams szellemét. Eltűnt a szikra és az angol humor is csak nyomokban lelhető fel a kötet lapjain, az is csak az eredeti párbeszédek átemelésének köszönhető, amit Goss taccsra is vág a következő pillanatban, a magyarázó szövegeivel. Ráadásul az egész regény egy kicsit forgatókönyvszagú, akárcsak a Star Wars vagy az Alien forgatókönyv-regények.

Megértem, hogy nagy felelősség papírra vetni egy méltán híres sorozat egyes részeit, és az írójuk félve nyúl a történethez. Ha összehasonlítom A halál városát a Shadaval, azt kell mondanom, hogy Gareth Roberts fényévekkel jobban teljesített. Még azt sem mondhatom, hogy más idők jártak akkor, hiszen mindketten egy 1979-es részt dolgoztak fel, ahol a főbb szereplők ugyanazok voltak. Talán a Doctor egyik kijelentése jellemzi legjobban ezt a könyvet, amit eredetileg Párizsra használt:”Persze jó évjáratot kell választani. …1979-ben vagyunk. Ez az év, mondhatni, inkább egy kannásbor.” Próbálkoztam. Kedvelni akartam. Az elején még volt is bennem lendület, de aztán szép lassan elfogyott.

City Of DeathA magyar fordítást azonban nem érheti panasz, hiszen Beke Zsolt kitett magáért. Nem vettem észre magyartalan mondatokat és félrefordításokat sem, amik kizökkentettek volna az olvasásból. De hiába jó a szöveggondozás és a fordítás, ha a nyomtatással és a kötéssel gondok vannak. Nem, a tördeléssel semmi baj sincs, és a félreütések száma is elhanyagolható. A Gabo könyveit gyakran forgató olvasók jól tudják mire gondolok. Igen, a könnyen maszatolódó betűkre. Olyan az egész, mintha frissen került volna ki a kötet a nyomdából és még nem száradt meg a festék. Aki rendszeresen újraolvas egy-egy könyvet, annak már a harmadik, negyedik újraolvasásánál lesznek olyan oldalai, ahol alig kivehető az eredeti szöveg, mert annyira elmaszatolódott. Ehhez hozzájön még a silány ragasztás is. Örül az ember, ha az első olvasás alatt nem hullik lapjaira a könyv, nemhogy még újra is olvassa valamikor. Jelentem, nekem még mindegyik oldal a helyén van, de pár már jelezte, hogy szeretne szabadulni a kötöttségektől, akárcsak a gerincragasztás, ami félig megvált már a borítótól.

Lehet, hogy nem vagyok eléggé elvakult Doctor Who rajongó? Lehet. De az is biztos, hogy ez nem a legjobban sikerült rész, annak ellenére, hogy ez örvendett a legnagyobb nézettségnek abban az időben. Mondhatnám, hogy változnak az idők, de ha ez igaz lenne, akkor a Shadaról is hasonló véleményem lenne. Értékelem a történetben a fordulatokat és az ötleteket. Ezekkel nem is szokott gond lenni (ha nem viszik túlzásba), de itt valahogy a körítés nem működött. Véleményem szerint Goss volt az akinek nem sikerült jól átültetnie a történetet regény formába, de az is lehet, hogy másnak sem sikerült volna, úgy, hogy ne sérüljön az eredeti történetszál.

Olvasva az értékeléseket, azt kell mondanom, hogy másoknak igenis tetszett A halál városa. Ez elgondolkodtat, mert lehet, hogy bennem van a hiba, vagy csak rosszkor olvastam a regényt. Éppen ezért kíváncsian James Goss újabb Douglas Adams által írt Doctor Who forgatókönyv átiratát, mely angolul a The Pirate Planet (A kalóz bolygó) címen jelent meg. Már csak ki kell várni az időt, hogy magyarul is megjelenjen…vagy kénytelen leszek angolul olvasni, amit annyira nem díjaznék. Remélem, hogy addigra a Gabo is nyomdát vállt 🙂

Bélyegkép forrása Springfield Punx

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN: 978 963 406 161 8
GABO Könyvkiadó, 2015
Fordította: Beke Zsolt
Terjedelem: 328 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft

A kötet megrendelhető közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.

Mások pedig így látják:
Szubjektív Kultnapló
Dóri Online Olvasónaplója
SFmag
Geekz

(Összes olvasás: 153 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*