Samantha Shannon: A Mímes Rend

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Samantha Shannon: A Mímes Rend
Samantha Shannon: A Mímes Rend

Sokunk örömére, a múlt héten magyarul is megjelent a Csontszüret folytatása: A Mímes Rend. Több változás is történt az első kötethez képest, mégpedig, hogy a kiadó nem az eredeti borítót használta fel a magyar kiadásnál, illetve a fordító személye is változott. Természetesen ez nem ment a minőség rovására, mindössze annyi történt, hogy a “fellegvár” kifejezést átvette a “citadella”. Sok könyvnél ha fordító csere történik érezhető a stílusváltás, azonban jelen esetben Bottka Sándor Mátyás jól vette az akadályokat.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött, azaz a metrószerelvényen. Paigenek és társainak sikerült a szökés a Sheol I-ből és megérkeztek Scion Londonba. A menekültek csapata szétszéledt a szélrózsa minden irányába és megpróbáltak menedéket keresni régi búvóhelyükön, hiszen tudták, hogy a rephaiták bosszúra szomjaznak. Paige viszont nem volt hajlandó visszatérni Jaxonhoz és a Hét Pecséthez, hanem megpróbálta kezébe venni az életét és tervezgette a rephaita uralom megdöntését. Sajnos rá kellett jönnie, hogy Jaxon és a Hét Pecsét támogatása nélkül nem fogja túlélni az elkövetkező pár hetet, hiszen gyorsan apadtak az anyagi tartalékai és a mímeslordja nélkül a biztonsága sem volt szavatolva. Így lassan rá kellett döbbennie, hogy egyedül nemhogy nem tud lázadást szervezni, de a másnapot sem biztos, hogy megéri.

A könyv elején úgy éreztem, hogy nem azt kaptam, amit vártam. Eltűntek a rephaiták, és az egész történet Scionra és a szindikátusra korlátozódott. Arra számítottam, hogy Paige összeránt egy csapatot és elkezdődik a lázadás kisebb gerillatámadásokkal, leleplezésekkel, stb. Helyette azonban szembe kellett néznem a valósággal, amivel Paige is szembesült. Egyedül volt és senki támogatására nem számíthatott. Nem beszélhetett a Sheol I-ben történtekről, mivel bizonyítékok híján nem hitt volna neki senki. Így kénytelen volt visszatérni a Hét Pecsétbe és jobbkézként tenni a dolgát. Azonban nem feledkezett meg eredeti tervéről sem és kereste a lehetőséget a harc megkezdésére. Minduntalan falakba ütközött, mert mindenki a homokba dugta a fejét és nem volt hajlandó mellé állni, még azok sem akik saját szemükkel látták a büntetőtelepet. Mindenki kicsinyes dolgait intézte és úgy viselkedett, mintha nem is léteznének a rephaiták. De honnan jön ez a mérhetetlen ellenállás? Miért hallgat mindenki? Miért csinál mindenki úgy, mintha nem is történt volna semmi?

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A szökést követően csend honolt Scionban, azonban pár nap elteltével a hatóságok körözést adtak ki Paige és társai ellen, veszélyes bűnözőként feltüntetve őket, akik megszöktek a Towerből. Mintha ez nem lett volna elég, az alkirály, Hétpróbás Hectort és társai merénylet áldozatául esett és Paige volt az aki felfedezte a hullákat. Így már nem csak a Bűnelhárítók vadásztak rá, hanem a látók is meggyanúsították, hogy esetleg ő volt a merénylő. Így nem volt más választása, nyomozásba kezdett, hogy ki állhat a dolgok mögött és miért ilyen nagy a csend a rephaiták körül.

Samantha Shannon igazán szépen kerekíti a történetet. Nem a megszokott sablonokkal kooperál és nem is szájbarágósan tárja elénk az eseményeket. Végig Paige szemszögéből követhetjük nyomon a történetet és mindössze annyi információnk van ami hozzá is eljut. Lassan kerülnek elő a kirakós elemei, viszont sokáig nem látjuk az összefüggéseket, nemhogy az egész képet. Minden egyes előkerülő bizonyítékot és pletykát jól meg kell rágnunk és megpróbáljuk a helyére rakni. Sokat töprengtem én is olvasás közben, de igen sűrűn vakvágányra jutottam. A valóság sokkal megdöbbentőbb volt, mint amire számítottam.

Mint kiderült, az egész látó társadalom tele van árulókkal, ellenségekkel és sötét titkokkal. Paigenek szembe kellett nézni azzal, hogy bármikor elkaphatják az utcán a ÉBER-ek, vagy akár feladhatja egy látó is. Azonban arra nem is számított, hogy maguk a látok fordulnak ellene és megpróbálják eltenni láb alól.

A merénylettől kezdve szinte le sem tudtam tenni a könyvet. Kíváncsivá tett, hogy ki állhat a dolgok mögött és ki lehet még ellenség. Valamint, hogy miért fordultak egymás ellen a látók és miért hallgat mindenki a rephaitákról. Milyen titok lappanghat a mélyben? Ki lehet az Ócskás, a rongybabák vezére és miért fordult Paige ellen? Talán ő maga is egy rephaita?

A történet tele van váratlan fordulatokkal, viszont az olvasó nem érzi azt, hogy ismét egy újabb csavar került bele, amiből már kezdene elege lenni. Minden ilyen esemény előrébb viszi a történetet és fokozatosan növeli a feszültséget. Az egyes összecsapások leírásai sem unalmasak, hiszen nem tudhatjuk, hogy Paigenek sikerül-e győztesként kikerülnie belőle. Persze azt sejtjük, hogy nem fog meghalni, hiszen ő a főszereplője az egésznek, de ez nem garancia arra, hogy nem kerülhet olyan szorult helyzetbe, amiből nem tud egyedül kikecmeregni.

A regény vége felé van egy kis szusszanásnyi időnk, amikor végre kitisztul a kép, és minden kirakós a helyére kerül. Azonban az utolsó pár fejezet újabb lendületet ad a történetnek. Kb. 93%-nál tartottam amikor éreztem, hogy ezt az újabb eseménysort nem fogja az írónő lezárni, hiszen terjedelmi korlátai lennének, és egy huszárvágással biztos nem fogja elvágni. Amit viszont a végén kaptam az egy kicsit kiakasztott. Szinte a cselekmény kellős közepén fejezi be a kötetet. Bár sejteni lehet a folytatást és aki figyelmesen olvasta az tudja, hogy miről lehet szó, azonban az írónő a megerősítést a következő kötetre hagyja. Aki tehát várta A Mímes Rend megjelenését, az most tűkön fog ülni a folytatásért, akárcsak jómagam. Még azt sem tehetjük meg, hogy angolul elolvassuk a harmadik kötet első pár fejezetét, hogy beigazolódjon a feltevésünk, hiszen még meg sem jelent. Mindössze abban reménykedhetünk, hogy a folytatás mihamarabb elkészül és a magyar fordítás is gyors lesz. Ha szerencsénk van, akkor kevesebb mint egy évet kell “csak” várnunk, de addig is biztos sokan lesznek akik az utolsó mondatokat újra és újra elolvassák.

A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.

A bejegyzés először a Kritizátor oldalon jelent meg.

IMÁDTAM

ISBN: 978 963 2934 501
Athenaeum Kiadó, 2015
Terjedelem: 550 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft

A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.

Mások pedig így látják:
A teljesség igénye nélkül…

(Összes olvasás: 35 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*