Vladimir Nabokov: Baljós kanyar

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Vladimir Nabokov: Baljós kanyar
Vladimir Nabokov:
Baljós kanyar

Ez a Nabokov regény más mint a többi, legalábbis mint amit eddig tőle olvastam. Nincs benne sem pedofília, sem vérfertőzés, azonban annál több gyötrelem, szenvedés és kilátástalanság.

Története a XX. század közép-kelet Európájában, egy német-orosz, elképzelt országban játszódik, ahol a diktatúra egyre jobban kibontakozik és maga alá temeti a népet. A regény főhőse, Adam Krug filozófus, aki a regény első lapjain elveszti a feleségét egy rutinműtétnek számító beavatkozás következtében.  Majd még az éjjel folyamán elrángatják a tanszékre és szembesül vele, hogy a munkáját is elveszíti, mert nem hajlandó aláírni a memorandumot, melyet a diktátor elé kíván terjeszteni az egyetem vezetése. Így kisfiával másnap reggel felkerekedik és vidékre megy ismerősökhöz, miközben megkéri barátját, Embert, hogy intézze el a temetést. A fájdalom oly nagy benne, hogy nem is akar részt venni a szertartáson, mert nem akar elbúcsúzni szerelmétől, és a fiának sem árulja el, hogy anya már nincs többé.

A sors fintora, hogy Adam Krug és a diktátor, valamikor osztálytársak voltak általános iskolában, és abban az időben ragadt rá a most teljhatalmat bitorló vezetőre a Varangy gúnynév. Amiből kitűnik, hogy nem éppen jó barátságot ápoltak egymással. Mégis Krug valamelyest biztonságban érezheti magát, hiszen az ország és a világ elismert filozófusa, akit nagy becsben tartanak külföldön. Ő maga biztonságban van, azonban a környezete már nem annyira.

Nabokov az 1940-es évek végén írta a regényt, amikor még mindenkiben elevenen ott élt a náci diktatúra. Azonban ő mégsem csak ezt a rezsimet szövi bele a regényébe, hanem a jól ismert kommunizmust is. Sőt, azt lehet mondani, hogy a kötet lapjain inkább a vörös terror és a kommunista ideológiák köszönnek vissza. Látszik ez onnan is, hogy Varangy, azaz becsületes nevén Paduk az Átlagemberek Pártjának vezetője, az eufemizmus képviselője. Szerinte az emberi különbségeket el kell tüntetni és arra kell törekedni, hogy mindenki egyforma képességekkel rendelkezzen. Humorosan mondhatnánk az is, hogy a Föld eredő intelligenciája állandó, csak egyre többen vagyunk. Valahogy Paduk is azt gondolta, hogy az emberi “csészéket” egységesen kell megtölteni tudással és képességekkel, valamint ha lehet akkor a formájuk is azonos legyen az egyenlőbb elosztás megkönnyítése érdekében.

A történet két szálon fut, ahol az egyikben a társai által kínzott, elnyomott Paduk történetét meséli el, Adam visszaemlékezésein keresztül, és ennek a kisebbségi komplexusban szenvedő, bosszúra és hatalomra vágyó ifjúnak a felemelkedését, a hasonlóan hátrányos helyzetű társainak támogatásával. A másik szálon az önelégült, eszes, beképzelt Adam lóg, aki tudásával szerezte meg az ismertséget és elismertséget, és nem hajlandó közösködni Varanggyal, aki látja benne a lehetséges ellenállás vezetőjét és megpróbálja rákényszeríteni, hogy álljon mellé.

– Mi a különbség köztük?
– Egyiken van sapka, a másikon nincs.
(kép forrása: http://csepel.info/?p=24750 )

Nem más ez, mint az értelmiség és a köznép harca, egy olyan helyzetben, ahol az erőviszonyok felcserélődtek. Bár Adam Krug nem lép fel ellenségesen a rendszerrel szemben, de nem is hajlandó mellé állni. Úgy érzi, hogy hírnevének köszönhetően védve van és még csendben éli az életét, addig nem történhet vele semmi baj. Azonban lassan rá kell jönnie, hogy attól, hogy ő biztonságban  érzi magát, barátai még igen is sebezhetőek. És ott van még a fia is, akin keresztül eljuthatnak hozzá. Mikor ráébred arra, hogy az üvegbúra megrepedt, már túl késő cselekedni.

Nabokov nagyon érzékletesen tárja az olvasó elé Adam Krug fokozatos elszigetelődését, valamint a terjedő rettegést ami egyre jobban elhatalmasodik rajta. A szatírával sem fukarkodik, ha ezzel jobban be tudja mutatni az emberi természetet, mely a hatalomhoz és annak birtokosához viszonyul. Ezek a sorok azok amik az emberi kegyetlenséget kiemelik és néhol már azon gondolkodik az olvasó, hogy ezeket az alakokat egyáltalán nevezhetjük-e még embernek? Sajnos igen. Csak emberinek nem.

Ennek a történetnek nem csak a vége tragikus, hanem minden fejezete, minden bekezdése, hiszen ahogy olvassa az ember, érzi, hogy fokozatosan meghal valami a szereplőkben, valami elvész. Kiürülnek lassan, mint a “csészék” és végül, mikor már nincs minek elszivárogni, elfolyni, megrepednek és eltörnek.

Az egyetlen probléma a kötettel, a borítója, mely hivalkodóan és megtévesztően a birodalmi sast ábrázolja, kissé leengedett szárnyakkal. Hol van a vörös csillag vagy a sarló-kalapács? Nabokov egyenlőségjelet tett a XX. század két legkegyetlenebb diktatúrája közé, akkor ez miért nem jelenik meg a borítón is, ahogy szerepel az előszóban és a fülszövegben is. Igaz is, kis hazánkban könnyebb eladni egy könyvet amin a nemzetiszocializmus jelképei díszelegnek, nem pedig a proletárdiktatúráé. Vörös csillaggal csak a sör kelendő.

IMÁDTAM

ISBN: 978 963 07 9555 5
Európa Kiadó, 2013
Terjedelem: 298 oldal
Bolti ár: 3200,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 51 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*