![Orson Scott Card: Fajirtás](https://www.letya.hu/wp-content/uploads/2017/02/Orson_Scott_Card-Fajirtask-194x300.jpg)
Van úgy, hogy az ember elkezd olvasni egy sorozatot, és lassan beleun. Ugyanaz az univerzum, ugyanazok a személyek, ugyanazok a problémák. Ez jogos, hiszen annyira a világ részesei leszünk, hogy már kevés dolog képes meghökkenteni bennünket, vagy felkelteni az érdeklődésünket. De Orson Scott Card Végjáték-sorozata nem ilyen. Írói zsenialitását tükrözi, hogy bár hozott anyagból dolgozik, mégis képes újra és újra megújulni. Aki olvasta a Végjátékot és A Holtak Szószólóját, az sejtheti, hogy miről beszélek. (Aki még nem, annak innen spoileres a történet.) Viszont a Fajirtással még nagyobb bravúrt hajtott végre, ha ez egyáltalán lehetséges.
Az előző rész ott fejeződött be, hogy a lusitaniaiak fellázadtak és elvágták az ansible kapcsolatukat a Száz Világgal. A Csillagközi Kongresszus azonban nem nézheti ölbe tett kézzel, hogy egy kis telepesbolygó szembeszálljon velük, így útnak indítják a flottát Lusitania felé, fedélzetén a Kis Doktorral (M.D. Készülék). Tehát fordult a kocka, és háromezer év után egyszer csak Ender a Kis Doktor másik oldalán találja magát, ami nem kecsegtet túl sok jóval.
A Csillagközi Kongresszusnak nem csak példastatuálásra kell felvonultatnia a Kis Doktort, hanem azért is, mert fennáll a veszélye annak, hogy a malackák, elhagyva Lusitaniát, a halálos descolada vírust emberlakta bolygókra hurcolják be. A fenyegetettségérzet jogos, hiszen ha a descolada vírus kijut a bolygóról, kiirthatja az egész emberi fajt, nem beszélve a növény- és állatvilágról.
![Kis Doktor](http://vignette3.wikia.nocookie.net/ansible/images/1/18/MolecularDisruptionDevice_Art.jpg/revision/latest?cb=20160909003135)
Ender és családja, akárcsak a kolónia többi lakója és a malackák, a teljes megsemmisüléssel néznek szembe. A flotta úton van, így már csak pár évtizedük marad arra, hogy kitaláljanak valamit, amivel jobb belátásra bírnák a CSK-t. Arról nem is beszélve, hogy még a telepesek sem tudnak a Boly Királynőjéről, aki új bolyt hozott létre, nem is olyan messze a telepesek városától.
Bevallom, amikor elkezdtem olvasni a Fajirtást, kicsit kezdett untatni. Úgy éreztem, mintha A Holtak Szószólójának, a családi kalandregénynek lenne a folytatása, azzal a kiegészítéssel, hogy Valentine és családja is csatlakozott a történethez. Ehhez még hozzájött az Ösvény világa, ahol az uralkodó réteget a Megszólítottak képezték, akik rituális megtisztulási szertartásokat végeztek, akárcsak a kényszerbetegek. Tudtam, hogy a két szálnak egyszer majd össze kell érnie, csak nem láttam, hogy mennyi szenvedés áll még előttem addig.
Lassan azért kezdett kialakulni valami. Egyre érdekesebb kérdések kerültek előtérbe, amik lekötötték a szürkeállományomat, és folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mi lehet a megoldásuk. Természetesen a fajirtáshoz kapcsolódott a kérdések többsége. Ender azon volt, hogy megkeresse azt a megoldást, ahol nem kell senkinek meghalnia, azonban mivel minden mindennel összefüggött, így már kezdett arra hajlani, hogy a legkisebb veszteség mentén mozogjon.
A flotta úton van a bolygó felé és hozza magával a Kis Doktort. A kérdés, hogy ki áldozható fel? Ha a descolada vírust irtják ki, akkor a malackák is kipusztulnak, hiszen az életük szerves részét képezi. Ha a telepesek adják meg magukat az egyre agresszívebb vírusnak, akkor a malackák tovább élhetnek. Igen ám, de ha a hangyoknak köszönhetően szert tesznek egy csillaghajóra, akkor a vírust magukkal hurcolják a lakott világokra. Ráadásul időközben egy eretnek malacka törzs alakul, akiknek pont ez a céljuk, és vallási ideológiát is gyártanak hozzá.
Az antivírus kikísérletezése közben érdekes megfigyelésre tesznek szert: a descolada vírus sejtjei kommunikálnak egymással. Ennek tudható be az is, hogy minden egyes gátlószerre gyorsan reagálnak, és a változás a vírusban területileg is gyorsan terjed. Tehát úgy néz ki, hogy nem csak a malackák az egyetlen értelmes őshonos faj a bolygón.
Jane is veszélybe kerül, amikor felfedi létezését azzal, hogy a flottát elvágja a Csillagközi Kongresszustól. Már csak idő kérdése, hogy mikor jönnek rá, hogy az ansible hálózatban egy “szellem” lakozik. Ráadásul az eset kivizsgálásával Tiszta Fényességet bízzák meg, az egyik Megszólítottat.
![Boly Királynője](http://vignette4.wikia.nocookie.net/ansible/images/0/04/HiveQueenFilm.jpg/revision/latest?cb=20160605175824)
Csak egy faj nem idegeskedik: a hangyok. Ők, ha elkészülnek a csillaghajóval, elhúznak a bolygóról és az űrben bevetik az antivírust a hajón, mely elpusztít minden descoladát. Csak éppenséggel ők is időszűkében vannak, amin csak Jane önfeláldozása segíthet.
A regény nincs telezsúfolva akcióval, mindössze egy-két összecsapásra kerül sor, de ez a pár csetepaté igencsak veszélybe sodorja az egész bolygó lakosságát, így Endernek újabb megoldandó feladatokkal kell szembenéznie, ami igencsak megterheli, ráadásul az idő egyre szűkösebb.
A regény igen érdekes filozófiai és vallási kérdéseket feszeget. Persze, ne gondoljunk itt világmegváltó elmélkedésekre, hiszen a fejtegetések többsége csak Lusitaniára vonatkozik. Igen érdekes felvetéseket kapunk a szabad akarat meghatározására, illetve Isten mibenlétére. Mit és mikortól tekinthetünk értelmes lénynek, mitől ösztönlény valaki és mitől értelmes. Hol a határ? Egyáltalán, kell fizikai megnyilvánulás ahhoz, hogy valakit (valamit) értelmes lénynek fogadjunk el? Vajon a malackák értelmes lények, vagy a bennük lévő descoladák az értelem megnyilvánulásai? Mik a kommunikáció határai két teljesen különböző faj esetén? Megértheti magát egy ember egy Boly Királynőjével?
Az ötvenedik oldaltól szinte faltam a könyvet. Csak akkor álltam le vele, amikor Tiszta Fényességre került a sor. Tudtam, hogy nagy jelentősége lesz ennek a szálnak is, de nem tudott lekötni egészen a könyv harmadáig. Attól kezdve viszont már annyira belesimult a történetbe, hogy észre sem vettem, hogy mikor váltottam át az Ösvény világára. A teljes megértéshez szükség volt az elején megjelenő unalmas részekre is, hiszen az adta a dolgok súlyát.
Orson Scott Card pedig nem lenne önmaga, ha a végét nem turbózná fel valamivel. Számomra a befejezés inkább hajlott fantasybe, mint sci-fibe. Igaz, megvan a tudományos magyarázata a dolgoknak, de nekem mégis hatott inkább egy gordiuszi csomó elvágásának, mint kibogozásának. Minden esetre, ezzel az elegáns “mozdulattal” Card felfedte a folytatás egy kis részét, azaz fény derül arra, hogy kik Az elme gyermekei.
Folytatása következik…
A bejegyzés először a Kritizátor oldalon jelent meg.
ISBN: 978 615 80019 6 0
Unio Mystica, 2014
Fordította: Mohácsi Enikő
Terjedelem: 503 oldal
Bolti ár: 3465,- Ft
A könyv megvásárolható közvetlenül a kiadótól, IDE kattintva.
Mások pedig így látják:
– Szubjektív Kultnapló
– Librarium
– ekultura.hu