Jules Verne: Nemo kapitány

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Jules Verne: Nemo kapitány
Jules Verne:
Nemo kapitány

Ismételten egy Jules Verne regény kerül górcső alá az oldalon, de nem az utolsó. A múlt tapasztalataiból merítve, igyekeztem a Nemo kapitányt más szemszögből olvasni és próbáltam kevésbé kritikus lenni azoknál a részeknél, melyek felett már eljárt az idő.

Ki ne ismerné innen-onnan Nemo kapitány történetét? Rajzfilmek, filmek, képregények dolgozták fel a hihetetlen tengeri kalandot, aminek köszönhetően már elég fiatalon megismerhettük a történetet. Azonban szinte mindegyik feldolgozás hozzátett vagy elvett valamit a történetből, aminek köszönhetően csak a főbb eseményvonalakat ismerhettük meg. Valljuk be, hogy kevesen vagyunk akik a könyvet is elolvasták, és magam is csak most csatlakoztam ezen kis létszámú klubhoz.

A fülszöveg elolvasása senkinek nem mond újat, esetleg csak mosolyt csal az arcokra a nevek magyarosítása. A történetet mintha maga Verne mesélné, mégis úgy érezzünk, hogy Aronnax Péter, a párizsi múzeum tanára szemszögéből látjuk az eseményeket. A két “kísérője”, Conseil nevű inasa és Land Ned szigonyhalász, akikkel együtt zuhant az óceánba a neves tudor, csak alkalmanként tűnnek fel a színen. Conseilt el is lehet felejteni, hiszen nem játszik szerepet a történetben. Ned azonban folyton a szabadulásán töri a fejét és ostromolja Aronnaxot, hogy tartson vele, ha egyszer lehetőségük lesz elillanni a Nautilusról.

Nemo kapitányról valójában nem tudunk meg sokat, azon kívül, hogy valami tragikus esemény elfordította az emberiségtől és inkább a vizet, a függetlenséget választotta. Alkalmanként jelenik csak meg, akkor is inkább mint tudós, felfedező vagy hódító, nem mint magánember. Azonban ami Nemonál is érdekesebb, az a Nautilus. Ne feledjük el, hogy a regény a XIX. században született, mikor még nem nyüzsögtek tengeralattjárók a nyílt vizeken. Azonban érdekességképpen megjegyezném, hogy a tengeralattjáró ötlete nem Vernétől származik és nem is volt olyan ismeretlen a XIX. században, hiszen egy kezdetleges modellel, ami fából készült és emberi erő hajtotta, 1776. novemberében sikertelen támadást indítottak Bostonban a brit Eagle ellen*. Verne mindössze az ipari forradalomnak köszönhetően továbbfejlesztette és kiterjesztette gondolatban David Bushnell kezdetleges terveit.

Verne mellett szóljon, hogy nem egy széntüzelésű “mozdonyt” tervezett a Nautilusba, hanem felismerte a “villanyosságban” rejlő lehetőségeket. Igaz, nem részletezte a technikai megvalósítását a berendezésnek, de arra lehet következtetni, hogy vegyi folyamat által előállított egyenáramot alkalmazhatott. Sok más részlet felett is elsiklott az író, de ezt tudjuk be a korai “sci-fi” műfaj sajátosságának, miszerint nem akarta untatni olvasóit felesleges műszaki adatokkal. Ehelyett inkább biológiai és hajózástörténeti részletekkel tömte tele a kötetet. Pl. a 167. és 168. oldalon több mint 20 hajóst felsorol dátum szerint, akik a Déli-sark meghódítására törekedtek, és pontosan tájékoztat az elért eredményekről is.

A regény maga inkább egy lexikon, ami magába foglalja a XIX. századi földrajzi ismereteket és hajózási történelmet, felfedezéseket. Minden helyen egy teljes beszámolót kapunk, ahol a Nautilus áthaladt. Megtudhatjuk, hogy a közelben lévő szigeteket ki- és mikor fedezte fel, hogy a zátonyokon mely hajók lelték hullámsírjukat. Vagy éppen a fantázia világába csöppenünk Atlantisz elsüllyedt városában, vagy félelmetes tengeri szörnyekkel futhatunk össze. Természetesen, hogy ezen felsorolásokból mennyi az igaz és mennyi a fantázia terméke, nem tudhatom és nem is fogom minden egyes állítását ellenőrizni, főleg, hogy a hosszabb felsorolásoknál haladósabbra fogtam az olvasást. 😉

Kicsit azért csalódott vagyok, mert a szép (de néha igen gyenge) leírások ellenére hiányzott valami a történetből. Valahogy magának a kalandnak a hangulatát nem éreztem. Néha kicsit olyan volt, mintha én is Nemo rabságába estem volna, ahová bár nem kötött ígéret, szabadulni mégsem tudtam.

Ha már egyszer bejártuk nyolcvan nap alatt a Földet Vernével, akkor tartsunk vele a Nautilus fedélzetén is, ahol lehetőségünk van bejárni az óceánokat széltében-hosszában, hihetetlen mélységekbe alámerülni, harcolni tengeri szörnyekkel, megcsodálni a jeges vizeket vagy éppen a partok mentén halászni igazgyöngyökre.

*-A történelem első tengeralattjáró-támadása

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 963 367 093 4
Alexandra, 1996
Terjedelem: 208 oldal
Bolti ár: –

(Összes olvasás: 352 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*