Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
Jane Rogers:
Jessie Lamb testamentuma

Már megjelenéskor felfigyeltem a könyvre, de megvártam az első véleményeket mielőtt a megvásárlására elszántam volna magam. A fülszövege és a borítója meghozta azt a hatást, amit az írók és kiadók elvárnak. Egyre több vélemény és kritika látott napvilágot különböző blogokon, és valljuk be, hogy a meleg fogadtatás mellett igen csak kemény kritikák is születtek. Talán ennek a vegyes hozzáállásnak volt köszönhető az is, hogy jó ideig a polcomon porosodott.

Maga a történet, a manapság oly divatossá vált apokalipszis alternatívák egyikét dolgozza fel, a maga sajátos módján. Egy vírus, amely csak a terhes nőknél aktiválódik és 100%-ban halálos kimenetelű agysorvadással jár, igencsak sötét képet fest a jövőről. Gátat szabva a szaporodás lehetőségének, az emberiség napjai meg vannak számlálva.

Mindezt egy 16 éves lány szemszögéből bemutatni még durvább, hiszen a szexualitása éppen ebben a korban lép át a fantázia világból a valóságba. Ez az a kor, mikor az ember azt érzi, hogy mindent megtehet büntetlenül és ekkor szembe találja magát egy fallal, amire a siralmas jövő van felfestve.

Jessie Lamb és korosztálya keresi a megoldást az elkerülhetetlenre, valamint a felelősöket akik megfosztották a jövőtől. Bűnbakot találni mindig könnyebb, mint megkeresni a kivezető utat. Ki lehetne felelősebb a kialakult helyzetért, mint a szülők? Azok akik hagyták a természetet elpusztulni, valamint a fogyasztói társadalom, a pénzhajhászás nem csak a környezetüket tette tönkre, hanem valahol mélyen belül az embereket is, akik társadalomban éltek, mégis magukban léteztek.

Sokan kritizálták az írónőt a sok “zöld” rész miatt, hiszen nem mindegy, hogy mennyire szennyezzük a környezetünket, ha 100 éven belül az utolsó ember is meghal? Valójában ez nem más, mint a fuldokló kapálózása aki a vízen úszó szalmaszálban is a megmenekülés lehetőségét látja. Nehéz időkben az emberek abba kapaszkodnak ami reményt adhat nekik, ilyenkor ugrás szerűen megnő a vallás felé fordulók száma is. Jóvá szeretnék tenni valós és vélt vétkeiket abban a hitben, hogy akkor talán vége szakad szenvedésüknek is. Azonban ha azt érezzük, hogy a természet kegyetlen tréfát űz velünk, akkor nem a zöld gondolkodás felé mozdulnánk? A regényben terroristáknak tulajdonítják a vírus kifejlesztését, mégis a szereplők többsége úgy érzi, hogy mindez nem jött volna létre, ha az emberiség alázattal fordult volna az élet és a természet felé.

A regény hibája is itt mutatkozik meg, ugyanis mint a sokéves statisztika is mutatja, nincs olyan vírus, amire az emberiség 5-10%-a ne lenne immúnis. Ha csak a tavaly felbukkant ebola járványt vesszük alapul, ott is megfigyelhetjük, hogy a megbetegedettek egy bizonyos része túlélte és felépült. Azonban ebben a regényben csak legenda kering olyan nőkről, akik egészségesen vészelték át a terhességet.

A másik megosztó tényező a történetben éppen Jessie Lamb személye. Egy fiatal lány, aki feláldozná magát azért, hogy gyermeket hozzon a világra, még akkor is ha tudja, hogy a megtermékenyítést követően mesterséges kóma vár rá, hogy lassítsák a vírus terjedését. Azzal a tudattal vállalná ezt a szerepet, hogy soha nem láthatná a gyermekét, de esélyt adna az emberiség túlélésére.

Tinédzser szemmel lehet, hogy Jessie döntése elfogadható, hiszen abben a korban a világmegváltás érzése mindennél erősebb. Sokat töprengtem Jessi személyén és viselkedésén. Én már rég kinőttem a tinédzser korból, de még nem vagyok szülő, így úgymond aránylag kívülállóként tudtam szemlélni. Szülőként olvasva a történetet gondolom sokan érezték azt, hogy egy pofon hiányzik csak a kis taknyosnak és egyből helyre kerülnének a dolgok. Hiszen melyik szülő tudná elfogadni, hogy a gyermeke saját vesztébe rohanjon?! Viszont a fiatalok szemszögéből nézve, valószínűleg Jessie éppen azt a hőst jelenti számukra, aki hiányzik az életükből. A “bárány” aki elveszi a világ bűneit.

Számomra éppen ez a kettősség tetszik a könyvben. Annak ellenére, hogy a “főhősnővel” nem tudok egyetérteni és nem is lopta be magát a szívembe, magának a történetnek és a leírt világ hangulatának köszönhetően a kedvencek közé tartozik a regény. Végre nem egy apokaliptikus világképbe helyezték a cselekményt, ahol a társadalmi rend felbomlott, hanem éppen ellenkezőleg, egy olyan világot tárt elénk az írónő, ahol a morális válság ellenére mindenki próbál igazodni a megváltozott körülményekhez és tovább élni megszokott életét.

Nem szoktam sűrűn foglalkozni magával a könyv fizikai megjelenésével, de most kivételt kell tennem. A puha fedél ellenére tetszetős, igényes kiadás. Az egyetlen probléma, hogy ragasztott kivitelben készült és már a második olvasás után (igen, kéz alól vettem 😉 ) mutatkoznak a széthullás jelei.

IMÁDTAM

ISBN: 978 615 5229 30 5
Ad Astra, 2013
Terjedelem: 322 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft

A kötet megrendelhető közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.

Mások pedig így látják:
Könyvgalaxis
Szubjektív Kultnapló
Dóri Online Olvasónaplója
– és még sokan mások…

(Összes olvasás: 43 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

One Reply to “Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*