Robert Merle: Jó városunk, Párizs

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Robert Merle: Jó városunk, Párizs

Íme, a Francia história harmadik kötete…mely, a Jó városunk, Párizs címet viseli. A címválasztás egy kicsit szarkasztikus, de erről egy kicsit később.

Mikor nagy nehezen végére értem Csikóéveinknek, elgondolkodtam, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e belekezdeni ebbe a regényfolyamba? Félve vettem a kezembe jelen kötetet, és az eljövendő történeti hanyatlástól rettegtem. Szerencsére Merle magára talált, és a történet végre kimozdult az unalom síkjából.

Pierre és kísérete galád csapdába esik a hazaúton, mikor is Fontenac báró és gyilkos csapata rájuk támad.  Pierre kénytelen egy egyenlőtlen párbajban kiállni a báró ellen, ki ősi ellensége a családnak, és véres harc után  végez is a gonosszal. Viszont mivel hugenotta, így nem hisz neki a törvény, és inkább fogadja el a hazudós Vonyogó vallomását. Így nem marad más választása Pierrenek, mint elhagyni Mespechet, és felkeresni a királyt Párizsban, hogy kegyelmet kérjen, mielőtt a törvény pápista őrei örökre tömlöcbe vetik, vagy kivégzik. És elkezdődik a kaland, melyen végigkövethetjük a kis Siorac urakat útjukon.

Merle a maga valójában tárja elénk a XVI. századi Párizst. Oly élethű leírást ad a város utcáiról, melyet a mocsok terít be, hogy az ember lelki szemei előtt látja, amint a magas talpú cipő elmerül a fekáliába, és más bizonytalan eredetű anyagban. Állítólag királyi rendelet mondta ki, hogy az utcákat minden nap meg kell tisztítani, de erre a párizsi nép fittyet hányt, mint oly sok másra is. Sötétedés után nem volt ajánlott kimenni az utcára, mert gyilkos rablóbandák portyáztak. Mindezek után Merle még képes volt a Jó városunk, Párizs címet adni kötetének. És ami felteszi az i-re a pontot, az Szent Bertalan éjszakája, mely nemsokára felforgatja a várost, és a benne élők mindennapjait.

Pierre dolga nem volt egyszerű, hiszen vidéki úrként igen nehéz bekerülni a király elé, ha nincsenek kapcsolatai, és hogy őszinték legyünk, nem sokkal büszkélkedhetett. Majd lassan felbukkannak a régi ismerősök, akik igyekeznek segíteni a kegyelemért ácsingózó hősünknek, és új kapcsolatok, barátságok is kialakulnak. Persze a dolgok nem mennek simán, és ennek köszönhetően megismerhetjük a királyi udvarban folyó politikai-kapcsolati vitákat, harcokat. Végigizgulhatjuk Pierrel együtt azokat a sors okozta váratlan fordulatokat, melyek néha távolabb, néha pedig közelebb viszik egy-két lépéssel a királyi kegyelemhez.

Merle talán kicsit túl részletesen is tárja elénk az akkori viszonyokat, viszont szükségképpen, hogy az olvasó megértse mekkora gyűlölet is tombolt abban az időben pápisták, és hugenották közt. Valamint látnunk kell azt is, hogy milyen viszonyok uralkodnak akkor mikor négy “királya” van a népnek, és mikor az anyakirálynőt nem az ország érdekei vezérlik, hanem a hatalom megtartása. Ő volt az, aki kieszközölte Margot és Navarrai Henrik házasságát, mely egy pápista és egy hugenotta egyesülés lett volna, azaz olaj a tűzre.

Nem árulok egy nagy titkot, ha elmondom, hogy a kötet vége felé, Szent Bertalan napján megkezdődik a hugenották legyilkolása a fővárosban, hiszen az esküvő jó alkalom volt arra, hogy az ország nagyurait a fővárosba csábítsák, és elaltatva éberségüket, a reformáció francia vezéregyéniségeit legyilkolják. Merle, Pierre szemével mutatja be a kegyetlenségeket, melyet a katolikus egyház támogatásával, és hathatós együttműködésével a hívek véghezvittek. Ennek a pár napnak a leírása nagyon hasonlít  Henryk Sienkiewicz: Quo vadis regényében leírt keresztény üldözésekhez, igaz nem oly romantikus keretbe foglalva.

Kezemben a következő kötet, és fellelkesülve kezdek bele, abban a reményben, hogy a történet tele lesz izgalmas fordulatokkal, és még több történelmi ismerettel lehetek gazdagabb. Ugyanis néha kénytelen vagyok hiányos ismereteim miatt a wikipédiához fordulni, hisz az uralkodó családok mellett neves orvosok, filozófusok és más ismert személyek is megjelennek a könyv lapjain. (És talán a következő kötetben olvashatom, a “Párizs megér egy misét!” szállóigévé vált mondatot is).

ISBN: 978 963 07 8995 0
Európa Kiadó, 2010
Terjedelem: 586 oldal
Bolti ár: 3500,- Ft

Mások pedig így látják:
Makranczos bejegyzése

(Összes olvasás: 67 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*