“Itt van az ősz, itt van ujra,” és minden moly tudja, hogy ez mit jelent. Lassan végéhez ér a kánikula időszaka (reméljük), és ezer színbe öltözik a természet, miközben a szeles és esős idő arra ösztönzi az embert, hogy bekuckózva egy jó könyvvel, esetleg egy forró teával, újabb kalandokba merüljön. Ami azt illeti, lesz miből válogatnunk a friss megjelenések közül, hiszen jobbnál jobb könyvek jelennek meg szeptemberben.
Kezdjük is a sort a Delta Vision újabb megjelenésével. A kiadó tovább gondozza Peter F. Hamilton Nemzetközösség univerzumát, aminek köszönhetően szeptemberre várható a Mulandó üresség kötet. Jelenleg a Júdás elszabadul második köteténél tartok, de tervben van, hogy még a hónapban nekikezdek az Üresség-trilógia első részének, az Álmodó ürességnek. Az viszont már borítékolható, hogy a Mulandó üresség is felkerül a várólistámra.
“Óriási zűrzavar támad a Nagy-Nemzetközösségben, mert küszöbön áll az Eleven Álom mozgalom vallásos Zarándoklata a titokzatos Ürességbe. Ráadásul nem csak egy ellenséges flotta közeledik, hogy kiirtsa az emberiséget, de a homályban könyörtelen polgárháború robbant ki, melynek tétje, hogy milyen úton fejlődik tovább az emberi faj.
Az egyre kétségbeesettebbé váló politikai frakciókkal csupán Paula Myo, a tántoríthatatlanul céltudatos nyomozó száll szembe. Kénytelen összecsapni egykori, de még ma is halálos ellenségeivel, gyanúsan viselkedő munkatársaival, miközben rádöbbenarra, hogy kezd kifutni az időből.
Közben pedig valahol Colwyn Cityben rejtőzködve egy fiatal nő, Araminta rádöbben arra, hogy ő a Második Álmodó. Menekülnie kell, mert ettől kezdve szinte mindenki az ő fejére pályázik.
Mindezekért a fejleményekért, Edeard, a híres Vízenjáró a felelős. Az Eleven Álom messiása valamikor nagyon régen az Ürességben élt. Sok milliárd ember merít erőt az álmaiból, életútjából és abból, ahogy harcba szállt a korrupció, az igazságtalanság és az erőszak ellen. Edeard lenyűgöző, gyönyörű történte hozta mozgásba az Eleven Álom Zarándoklatát. Miközben a fiatalember számára kézzelfogható közelségbe kerül a teljes győzelem, végre fény derül az Üresség valódi természetére is.“
Ha már trilógiáknál tartunk, akkor jöhet egy kis dobpergés! Az Európa Kiadó szintén erre a hónapra időzítette Cixin Liu Háromtest-trilógiájának befejező részét, ami A halál vége címet viseli. Ez már nagyon várós!
“Az emberiséget túlzottan magabiztossá és felfuvalkodottá teszi már a győzelem előérzete is. Pedig ha sikerülne végre együttműködnie a két civilizációnak, akkor talán újra lehetne írni a történelmet, mely nem a múltunk, nem a jelenünk, és nem is a jövőnk. „Ha az új univerzum valóban megszületik, számos, palackba zárt üzenet sodródik majd benne. Hihetőnek tűnt, hogy a palackok egy jelentős részében olyan tárolómechanizmusok működnek, melyek az adott civilizáció minden tagjának emlékeit és gondolatait magukba zárták, részletes biológiai jellemzőikkel együtt – talán ezek a feljegyzések elegendőnek számítanak majd ahhoz, hogy az új univerzumban egy új civilizáció új életre keltse azt a régi civilizációt.” “
A sorozatoknál maradva, a katonai sci-fi kedvelőinek is jó hónap lesz a szeptember, ugyanis folytatódik a Frontvonalak sorozat, immáron a negyedik résszel. Be kell hoznom a lemaradást mielőtt nekikezdenék a Renegátoknak, ugyanis a második és harmadik részt még mindig nem sikerült elolvasnom. Azt hiszem, hogy egy kicsit előrébb kell sorolnom majd a sorozat korábbi részeit a várólistámon.
“A Föld elleni csatában az emberiség győzedelmeskedett a nyurgák maghajójának elpusztításával, de a Mars továbbra is az idegen lények megszállása alatt áll, ráadásul az ott rekedtek oxigén- és élelemkészlete kritikus szinten van. A hadsereg kétségbeesetten építi az újabb csatahajókat és bolygóközi védelmi rendszereket a megsemmisültek helyére, de a rendelkezésre álló nyersanyagok végesek. Andrew Grayson napjai kiképzéssel telnek: fiatal önkéntesekből próbál mihamarabb harcra kész katonákat faragni – a véres csatákból magával hordozott emlékeit pedig alkohol és gyógyszerek segítségével igyekszik kiégetni a fejéből.
Eközben a Nemzetközösség és a sinoruszok két lehetőség közül választhatnak: vagy megindulnak a Mars felé azzal, amijük van, vagy a renegátok nyomába erednek, akik a földi invázió előtt nem sokkal elmenekültek, és magukkal vittek számos felbecsülhetetlen értékű hadihajót, melyek visszaszerzésével az emberiség a saját javára fordíthatná a készülő marsi ütközet kimenetelét. Egy kisebb csapat, többek közt Graysonnal és feleségével, a deszantgép-pilóta Halley-vel az élen felderítő küldetésre indul egy idegen naprendszer távoli holdjára, hogy feltérképezzék a renegátok védvonalait. Útjuk nem csak váratlan fordulatokban és veszélyekben lesz gazdag, de nagyban befolyásolhatja az emberiség jövőjét is.“
Amikor meglátom, hogy az Agave Könyvek újabb Ray Bradbury kötettel jelentkezik, mindig megdobban a szívem, de valahogy csak nagyon ritkán jutok el odáig, hogy el is olvassam a könyvet. Perig Bradbury írásai mindig is nagy hatással voltak rám. Októberben mindenképpen helyet kell szorítanom az egyik kötetének 🙂 Szeptemberben a kiadó Az illusztrált ember című novelláskötetel jelentkezik, mely korábban már megjelent A tetovált ember címmel. Az új fordítás talán hordoz annyi pluszt, hogy akinek megvan a régi, az is beszerezze ezt a kötetet.
“A nagy klasszikus új fordításban!
Az illusztrált ember nemcsak attól más, hogy az egész testét képek borítják, hanem attól is, hogy ha az ember sokáig nézi, akkor ezek a képek életre kelnek és történeteket mesélnek jelenről és jövőről. Baljós, óva intő tanulsággal.
A történetek akár a Földön játszódnak, akár a Marson, középpontjukban mindig az ember áll. Az ember, aki akkor is a társát támadja, amikor szkafanderben tehetetlenül sodródik az űrben. Aki a marslakókat is meg akarja téríteni. Aki inkább robothasonmást készíttet, minthogy maga oldja meg az élete problémáit.
Ray Bradbury 1951-ben megjelent második novelláskötete immár évtizedek óta klasszikusnak számít, és mit sem vesztett sem aktualitásából, sem erejéből. Az olvasó ráadásul most új fordításban olvashatja ezeket a felejthetetlen történeteket.“
A Metropolis Media ismételten egy magyar író regényével jelentkezik. Barnóczky Ákos: Természetes intelligencia című könyve még nem kapott nagy beharangozót, így csak a fülszövegről lehet sejteni, hogy miről is fog szólni a történet. Abban azonban biztos vagyok, hogy a kiadó, a megjelenés előtt, csurgatni fog még információkat a kötetről.
“A feleségem tulajdona lettem. Szó szerint! A külvilág szemében egy világhírű popsztárról mintázott, ember formájú gép vagyok, és fogalmam sincs, hogyan bizonyíthatnám be neki, vagy bárki másnak, mekkorát tévednek. Szigorúan véve tíz éve haltam meg, Anne pedig hozzáment a legnagyobb ellenségemhez, aki lenyúlta a kutatási eredményeimet, és becsapta vele a fél világot, az emberiség másik felét pedig rabszolgasorba döntötte. Azt hiszik, a sorozatban gyártott androidok csak élettelen tárgyak. De ez nem igaz! Mesterséges Intelligencia nem létezik! Csupán egy esélyem van arra, hogy megállítsam ezt az őrületet, ami az univerzum legkiszolgáltatottabb lényévé teszi az embert.
(Nico II. NDM01, komornyikrobot)“
Természetkönyveket nem nagyon szoktam ajánlani, annak ellenére, hogy foglalkoztat a téma. Most azonban kivételt kell tennem, ugyanis egy izgalmas kötettel jelentkezik az Athenaeum Kiadó. Csősz Sándor: A földi idegenek című könyve a hangyák világába nyújt betekintést, ami már a fülszöveg alapján is arra csábítja az olvasót, hogy belelapozzon.
“A hangyák világa számunkra idegen világ. Nehéz megérteni az önfeláldozásukat, kérlelhetetlenségüket. Ezek az apró lények jéghideg logika mentén működnek. A szeretet, önzés, becsvágy, szégyen számukra üres fogalmak. Nem az egyed szintjén kell őket vizsgálni: a hangyafészek minden egyes egyede egy szuperorganizmus részét képezi. A kolónia az, ami él, növekszik, szaporodik, sőt gondolkozik és döntéseket is hoz. Minél nagyobb a hálózat, annál összetettebb döntéseket képes meghozni. A hangyák világa talán az evolúció egy következő lépcsőfoka lehet, a szuperorganizmusé, ahol az egyed, hasonlóan a soksejtes élőlények sejtjeihez, már egy nagy egész része, ami önállóan már életképtelen. Gyakran azért olyan nehéz számunkra megérteni a hangyák társadalmát, mert félreértjük a motivációikat. Számunkra ők a földi idegenek.“
Batka Zoltán: Vata fia című regényének a borítója már első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet. Igaz, először azt hittem, hogy fantasy történetet takar a borító, de miután elolvastam a fülszöveget, rájöttem, hogy egy történelmi regényről van szó, mely azonnal felkerült a várólistámra 🙂
“Aki mindent elveszített, hogy győzhessen
Magyar Királyság, 1061
A 11. század derekára a fiatal magyar királyság területén elterjedt az új hit, a kereszténység. Már csak egyetlen, tiszántúli törzs őrzi a régi rendet. Innen robban ki 1061-ben az utolsó pogánylázadás.
I. Béla király “uruszágában” színlelt béke honol. Bélának már csak egyetlen pogány törzset kell megtörnie, hogy végre teljesen a keresztény Európa része legyen a fiatal magyar királyság. Ám Bélának, a kegyetlen reálpolitikusnak legnagyobb harcát saját múltjával kell megvívnia: minél buzgóbban építi nagy művét, titokban annál kétségbeesettebben keresi a visszautat gyermekkora valaha volt pogány világába.
Vata fia János, az utolsó pogány – régi magyar nyelven: szár – törzsfő Bélához hasonlóan meghasonlott ember. Látja, ahogy világa lassan széthullik, és népére a sorstalan pusztulás vár. Látszólag szilárdan uralja törzsét, ám belül már régen nem hisz istenében. Egy ideje már csak úgy tud elaludni, ha egy meztelen tőrt tesz ki a pamlaga mellé: ha valaki a törzsi szokás szerint fel akarja őt áldozni, azt könnyen megtehesse.
Adelardó fiatal hispániai szerzetes, jogtudós és magyar tolmács. Szerzetessé válása óta keresi a világban Isten igazságát, de az egyetlen, amiben hinni tud, saját emlékezete: hiszi, hogy ez tartja életben azokat, akik a világban pusztulásra ítéltettek.
A Vata fia a kisszámú történelmi forrás és az Árpád-házi mondakör elemei alapján íródott drámai események izgalmas láncolata: az utolsó pogánylázadás kitörésének, majd leverésének és a magyarság ősi pusztai kultúrájának végleges eltűnésének krónikája. Mintha egy film peregne előttünk: régi magyarokról szól, ám a mai magyaroknak: a 11. századi történet közben felsejlenek a messziről jött, Európában azóta is a helyét kereső magyar nép mai dilemmái, sorskérdései.“
Szeptemberben sem fogok unatkozni, ahogy azt a fenti kép is jelzi. Folytatom a Shannara-trilógiát, a második résszel. Remélem, hogy ebben már nem fognak annyit baktatni 🙂 Ezt követően vissza szeretnék térni egy kicsit Hamilton Nemzetközösség univerzumába. Moskát Anitától is terveztem már egy ideje, hogy olvasok majd valamit, így felvettem a havi tervbe a legújabb regényét. Lazításképpen pedig visszatérek majd egy kicsit a Teremtő Alvin sorozathoz. Az elmúlt két hónapban kicsit háttérbe szorult a Mysterious Universe világa, így abba is vissza kell csöppennem és behoznom a lemaradást.
Remélem, hogy a szeptemberi tervet is sikerül teljesítenem, főleg ha azt veszem alapul, hogy az augusztusi sem volt piskóta, mégis sikerült elérnem a kitűzött célt.
Ne felejtsétek el, hogy szeptember 14-én ismét lesz HungaroCon! Izgalmas és érdekes előadások várnak a látogatókra, valamint próbára tehetik magukat a bátrabbak a Roboraptor-kvízen, ahol az elmúlt tíz év sci-fi filmjei lesz a téma. Továbbá lesz sok-sok játék, beszélgetés, Cosplay verseny és kiállítás is. Valamint a rendezvényen kerül sor a Zsoldos Péter-díj, a Trethon-gyűrű, a Preyer Hugo-díj és a The HungaroCon Cosplay Cup átadására is.
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Pixabay