Királyházi Csaba: Nikotin City

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Királyházi Csaba: Nikotin City

Az idei könyvhéten debütált az SFportal Könyvek első kötete, mely arra tesz kísérletet, hogy megpróbálja egy kötetbe összegyűjteni egy-egy magyar sci-fit (is) író szerző már megjelent novelláit, valamint azokat, amik eddig a fiók mélyén lapultak. Az első kötet Királyházi Csaba (aki Alex Glover álnéven is publikált) prózáit tartalmazza, aki nem túl termékeny szerző, ha azt vesszük, hogy jelen kötet mindösszesen tíz írását tartalmazza, viszont abban biztosak lehetünk, hogy fércművet nem ad ki a kezéből.

A tíz novellából mindösszesen négyet olvashattunk eddig. Ezekre hosszasan nem is térnék ki, hiszen már mindegyikről írtam, vagy itt, vagy a moly.hu-n. Az első ezek közül, az Eva gyermekei, ami Az oligarcha vérvonala kötetben jelent meg Alex Glover álnéven. Erre a novellára a mai napig nagyon jól emlékszem, mégis jó volt újra olvasni. A második, a Falak mögött a világ antológiában jelent meg, amiről a jelen kötet is a címét kapta: Nikotin City. A harmadik, Az első állomás, mely a Távoli kolóniák antológiában kapott helyet. (Erről bővebben is fogok írni lejjebb, mert ahogy látom, az antológiáról írt bejegyzésemnél nem tértem ki külön rá.) A hatszáz éves politikus egy igazi sci-fi szatíra, ami a Galaktika 343. számában jelent meg.

Térjünk egy kicsit vissza Az első állomásra, miről korábban nem írtam. A novella két részre tagolódik, és két nézőpontból mutatja be a kolónia pusztulását. Az első fele egy metróépítés utolsó fázisát bemutató, morbid humorral átszőtt elbeszélés, aminek a súlyát csak a novella második felét olvasva érezhetjük igazán. A két nézőpont, a szeretteit megmenteni készülő apa szemszögén keresztül mutatja meg azt, a talán már értelmetlennek tűnő harcot, ahogy utolsó erejét is összeszedve próbál tenni valamit. A másik, a távolból szemlélő, elfásult ember szemszögéből mutatja meg ugyanazt a katasztrófát, ahol a szemlélő érzelmileg nem kapcsolódik a helyszínhez és az áldozatokhoz. Valahogy így van ez napjainkban is, hiszen minden egyéni tragédia szörnyű a maga módján, mégis, a távoli szemlélő nap mint nap ilyenekkel szembesül, és már elveszti a beleérző képességét.

A hódító című rövid novella egy kicsit könnyedebb vizekre evez, és a humor oldaláról próbálja bemutatni egy földönkívüli civilizáció egyik tagjának találkozását a Naprendszerünkkel, és a Földön élő civilizációval. A szerző eljátszik a gondolattal, hogy miként láthatná egy földönkívüli civilizáció egyede az emberiséget, ha teljesen eltérő, nem csak a civilizációjuk, hanem a szerves felépítésük is. Mi is csak a saját tapasztalataink alapján feltételezzük, hogy milyenek lehetnek az emberiség számára lakható bolygók a galaxisban, és ilyen helyeken keressük az értelmes élet jelenlétét. De mi van akkor, ha számunkra élhetetlen, vagy éppen teljesen mérgező környezetben fejlődik ki egy másik értelmes élet, és civilizáció? Érdekes és szórakoztató gondolatkísérlet 🙂

A rúdtáncos egy szokatlan elbeszélés a halál utáni “élet” megtapasztalásáról. Ezt leginkább hangulati novellának lehetne nevezni, ahogy végigkísérjük a szereplőnket az úton, miközben lassan megérti, hogy véget ért az élete, és fokozatosan megbékél a múltjával. A rekurzió viszont egy érdekes húzás a szerzőtől, ami alapján nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy egy önmagába visszatérő Möbius-szalag felületén járjuk be a történet vonalát, vagy ez a rekurzió csak látszat és nincs is valódi ismétlődése az eseményeknek.

A Konga futam egy hajnali autózás fárasztó pillanatába enged betekintést, amikor az ember küzd az ébren-maradással, de egy pillanatra elveszíti a kontrollt és leragad a szeme. Szerencsére nem karambollal végződik a történet, de aki már tapasztalt hasonlót egy hosszú út során, az tudja, hogy a következő lehetőségnél le kell húzódni, szundítani egy félórára. A száguldás különböző fokozatait jól adja vissza az írás (és szinte halljuk a a felpörgő dallamot az autó hangszóróiból), a végén egy kis humorral fűszerezve. Könnyed és szórakoztató, mégis magával ragadó, és úgy érezzük, hogy mi is az események részesei lehetünk, ha csak egy pillanatra is.

A Paradoxon Bob című elbeszélés valamiért ismerősen hatott rám. Pedig, ha eddig nem jelent még meg máshol, akkor nem olvashattam. De az is lehet, hogy maga a történet hordozza a választ is erre a kérdésre. Igen, egy időutazós elbeszélésről van szó, csak éppen teljesen más megközelítésben, mint ahogy eddig megismerhettük a hasonló történeteket. Itt maga a paradoxon a megoldás kulcsa, mely megdöbbentő energiákat használ fel a fenntartásához. Ez tipikusan az a történet, mely folyamatos töprengésre készteti az olvasót, hogy megtalálja a magyarázatot a paradoxon mibenlétére. A végén pedig jön a nagy bumm, mint egy gordiuszi csomó, melyet a szerző egy kardcsapással kettévág.

A Lány a parton a Velencei-tó partjára kalauzol el bennünket, egy fantasztikus mesevilágba, ahol a fantázia és a valóság összeér egy pillanatra. A történetet értelmezhetjük a mondák világán keresztül, és a realitás talaján állva is. De a legjobb, ha összemossuk a kettőt, és hagyjuk, hogy a fantáziánk egy kicsit elkalandozzon.

A Zombilány és a Nyakas Kakas, a manapság oly népszerű zombifilmeknek ad egy fricskát, egy kislány szemén keresztül, aki megteremti a saját kis zombi apokalipszisét, és szemet vet a Nyakas Kakasra, mint az utolsó élelemforrás egyikére. Érdekes a gyermeki logika, ahogy megkerüli az íratlan szabályokat és a cél érdekében alkalmazza azokat. Egy pillanatra, mi olvasók is visszarepülhetünk az ártalmatlan gyermeki fantázia világába, ahol nincs lehetetlen, hiszen minden áthatolhatatlannak tűnő falon van egy rés, melyet kihasználva képesek voltunk elérni a kiszemelt célt és leküzdöttük az akadályokat. A szabályok rugalmasak, akárcsak a fizika törvényei, bár igyekszünk a kerülőket frappáns, megmagyarázható gondolatok mentén elérni. Szórakoztató, még ha egy kicsit morbid is a történet 🙂

Jó volt olvasni, és újraolvasni ezeket az írásokat, melyek változatosak, néha elgondolkodtatóak, és alkalmanként az értelem helyett inkább az érzelmeket veszik célba. Nem csak témáját illetően változatosak az elbeszélések, hanem műfajilag is igen különböznek. A sci-fi mellett találunk kötetben fantasyt, mesét, és hangulati novellát is. Ahogy a fülszöveg is tartja, “egyik fő stílusjellemzője a nézőponttal és az olvasói előfeltevésekkel való játék” – ezért is érdemes elolvasni a kötetet.

Remélem, hogy a sorozatnak lesz folytatása is, és nem áll meg egy kötetnél. Kíváncsian várom, hogy mely szerzők összegyűjtött írásai kerülnek majd bele a következő kötetekbe. Valamint remélem, hogy Királyházi Csaba továbbra is eredményesen fogja forgatni a tollát, vagy pötyögni a billentyűzetén, és újra feltűnik majd a neve a sorozat egyik kötetén.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 615 01 2556 5
Overon, 2021
Terjedelem: 224 oldal
Bolti ár: 1990,- Ft

(Összes olvasás: 27 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*