Danny Tobey: God Game – Az Úr játéka

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Danny Tobey: God Game - Az Úr játéka
Danny Tobey: God Game – Az Úr játéka

“Amit eszel, azzá leszel” – tartja a mondás. De mi történik akkor, ha egy mesterséges intelligenciát vallási szövegekkel etetünk? Azt fogja gondolni, hogy ő Isten, aki mindent tud és mindent lát. Megítél élőket és holtakat, de leginkább azokat, akik belépnek a játékba: G. O. D.

Egy texasi gimnázium “kockái” lehetőséget kapnak, hogy kipróbálják a G.O.D. nevű játékot, aminek eléggé vészjósló a szlogenje: “Ha győzöl, minden álmod valóra válik.™ Ha veszítesz, meghalsz…”. Persze, ez csak egy játék, ami egy chatbotból nőtte ki magát…legalábbis minden jel erre utal. Viszont, lassan világossá válli Charlie és barátai számára is, hogy a magát Istennek nevező mesterséges intelligenciának van ráhatása a való életre is, és nem csak ők játsszák ezt a játékot.

Az ifjúsági regény nem csak fiataloknak íródott, hanem azon felnőtteknek is, akik nem éppen példamutató életet éltek tinédzserkorukban. Minden egyes csínynek voltak, és ma is vannak következményei. Van ami csak egy kis dorgálással jár, ha kitudódik. De vannak olyanok is, melyek az ember egész életére rányomja a bélyegét. Nincs ez másképpen a játékosok világában sem, ahol a játék először csak kisebb csínyek elkövetésére kéri a játékosokat, akik ha elvégzik a feladatot, jutalomban részesülnek. Viszont később egyre jobban bedurvul a játék, és aki ki akar szállni, annak szembe kell néznie a múltjával, a tetteivel és titkainak kiszivárgásával, ami az egész életét tönkreteheti, hacsak a játék nem dönt úgy, hogy végez a játékosokkal.

Nekem valahogy már az elején az Agyrém című film jutott az eszembe a történetről. A hasonlóság a kettő között, hogy nem tudsz menteni és egy ponton kiszállni, hogy majd folytatod, ha lesz kedved. Végig kell játszanod, ami a G.O.D.. esetében azt jelenti, hogy csak a halálodkor ér véget a játék. Vagy egy életen át játszod, vagy dönthetsz úgy, hogy kiszállsz, de akkor veszítesz és meghalsz. Persze, van egy harmadik lehetőség is: áldozd fel az egyik csapattársadat.

A G.O.D. nem más, mint az internet réme, ami nem csak a fiatalokat fenyegeti, hanem mindenkit, aki személyes adatokat oszt meg a neten, olyanokkal, akik ezekkel könnyedén visszaélhetnek. A játék jól reprezentálja az internetes csalók, hackerek és zsarolók stílusát, szokásait. Charlie és barátai pedig lépre-mennek.

Először jó heccnek tűnik, és a kisebb csínytevésekért, vagy éppen bátorságpróbáért meg is kapják a jutalmukat. A napszemüvegnek kinéző VR szemüvegek kiterjesztik a valóságot, és bármikor csatlakozhatnak a fiatalok a játékhoz. Először Vanhiban (a csapat egyetlen lány tagja) merültek fel kétségek, amikor egy csomagot kellett kézbesítenie, anélkül, hogy tudta volna mi a tartalma. Ezeket a kétségeket ideig-óráig el tudják altatni a cserébe kapott jutalmak, és ígéretek egy jobb életre. De valahogy az ígéretek csak ígéretek maradtak…meglebegtette a játék a lehetőségét az egyik elérni kívánt célnak, de a cél nagyságától függően a cserébe kért “szívesség” is azonos súllyal esett a latba. És itt már nem csak gyermeteg csínyekről volt szó, hanem bűncselekményekről.

Mindenkinek vannak titkai, és mindenkit el lehet kapni, ha másképp nem megy, akkor a szerettein keresztül. Danny Tobey nagyon jól játszik az egymásra épülő bűnök és hallgatás piramisával. Kezdjük kicsivel, ami ha kitudódik, akkor kellemetlen helyzetbe hozza a célszemélyt. Viszont, ha ezt el akarja kerülni, akkor hajlandó egy kicsit nagyobb balhéba belevágni, hogy a titka ne derüljön ki. Ez a fokozatos “építkezés” pedig lassan oda vezet, hogy már nincs kiszállás, csak abban az esetben, ha romba dől az egész életünk. A titkok pedig fontosak, éppen ezért titkok.

Nem hiba nélküli a történet, de jól játszik a szereplők lelkivilágával. Mondjuk Charlie karaktere kilóg egy kicsit a sorból, ugyanis nem sikerült túl jól megalkotni. Sok benne az ellentmondás, és a “mindenáron jó akarok lenni” hozzáállás hiteltelenné is teszi. Talán Peter (az elit iskolából kizárt fiatal) karaktere van legjobban megalkotva, akit végig körbeleng egy kis misztikum és nem tudjuk hová tenni, mert nem kapunk elég információt a tevékenységéről. A csapat többi tagja egy kicsit háttérbe szorul Charlie mellett, viszont a problémáik igencsak kitüremkednek a regény lapjain, mintegy mintavételül a mai tinédzserek valós problémáinak halmazán. A háttérben meghúzódó társadalmi különbségek, rasszizmus és családi tragédiák, mind-mind jelen vannak a történetben, és részben ez okozza a fiatalok frusztrációit. Még az iskola “népszerű” diákjai is igen nagy terhet cipelnek a vállukon, amit a társadalom vagy éppen a szüleik róttak rájuk.

Ma, amikor kamerák és mikrofonok között éljük az életünket, és nem tudunk elrejtőzni a virtuális világtól (hacsak nem megyünk olyan helyre ahol nincs térerő), az egész életünk nyitott könyvvé válik egy hacker, vagy esetünkben a G.O.D. kezében. Danny Tobey erre építi a történetét, és nem a közösségi médiát teszi meg “főbűnösnek”. A közösségi média csak egy eszköz a G.O.D. kezében, amin keresztül a lejárató kampányait hajtja végre. A való világban történő megfigyelései sokkal több titkot tárnak fel, mint egy-egy, a virtuális térnek tett bejegyzésük, ahol nem magunkat adják, hanem csak egy olyan képet amit szeretnének ha mások elhinnének róluk.

Persze, mondhatnánk azt is, hogy mit számít, hogy egy iskolai újságban mi jelenik meg. Egy grafiti még nem a világ vége. Maximum lemosatják velünk, és mehetünk az iskolapszichológushoz egy kis elbeszélgetésre. Ha megbánást tanúsítunk, akkor a suliból sem csapnak ki bennünket, hiszen vannak sokkal súlyosabb vétkek, amiért még nem jár kicsapás. De egy tinédzser számára ez a közösségen belüli megbélyegzés, és azok akik így is már a peremen mozogtak, azoknak ennyi is elég ahhoz, hogy célponttá váljanak. És mint tudjuk, a gyerekek sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni, és a reakcióik is sokkal szélsőségesebbek. Viszont vannak olyan dolgok, amiket éppen a fiatalok kezelnek könnyebben, mint a felnőttek.

A regény két dologra hívja fel a figyelmet. Az egyik a mesterséges intelligenciák veszélye, abban az esetben ha felelőtlen kezekbe kerülnének, vagy éppen kicsúszna az ember keze alól a kontroll. Mivel ez még egy ismeretlen terület, így nem tudhatjuk, hogy hová vezet az MI-k fejlődése. Tehát, figyelnünk kell arra, hogy mivel “etetjük” ezeket az MI-ket, és hogy mi a válasza a megszerzett ismeretek alapján. A másik, a fiatalok világa, amiben egyre kevesebb rész jut a felnőtteknek, és ha elveszítjük a kontrollt a tinédzserek társadalma felett, az tragédiával is végződhet.

A végkifejlet? Őszinte leszek, én egy sokkal sötétebb befejezésre számítottam. No persze, ez sem rózsaszín, és van min elgondolkodni, de…Azon főleg, hogy miért nincs egy olyan szereplő sem a könyvben, aki ne lenne lelkileg sérült? Tényleg ennyire megnyomorít bennünket a világ? Egyre több terhet és titkot hordunk a vállunkon? Ennyire befolyásolhatóak, dróton rángathatóak lennénk, csak azért mert valaki egy jobb élet reményével kecsegtet? Vannak még álmaink, amiket meg merünk osztani másokkal anélkül, hogy attól félnénk, hogy a sárba tiporják? A társadalmunk ennyire beteg, vagy mi magunk?

A regényt a fiatalabb korosztály valószínűleg jobban fogja értékelni, hiszen ők benne élnek ebben az iskolai társadalomban. Mi felnőttek némi “nosztalgia faktorral” forgathatjuk a könyvet, és visszaemlékezhetünk olvasás közben a saját fiatalságunkra, ami nem volt kevésbé romlott, csak talán nem volt ennyire tömény a szenny, ami a nyakunkba ömlött.

Ha eljön az a nap, amikor a G.O.D. MI a tudatára ébred, kapcsoljuk gyorsan le, hogy ne használjon bennünket kísérleti patkánynak az erkölcsi tesztekhez 🙂

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 963 9866 15 7
Metropolis Media, 2021
Fordította: Tamás Dénes
Terjedelem: 472 oldal
Bolti ár: 3990,- Ft

A bélyegképhez felhasznált képek forrása: 52Hertz képe a Pixabay -en.

(Összes olvasás: 134 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*