Tom Phillips: A világ hülyéi

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Tom Phillips: A világ hülyéi

Történelmünk tele van nagy felfedezésekkel, találmányokkal, gondolkodókkal, hadvezérekkel és még sorolhatnánk. Természetesen, olykor-olykor hallhattunk olyasmiről is, hogy a gőgnek vagy a hülyeségnek engedve, egyesek nagy kalamajkát okoztak. De olykor elég volt csak meggondolatlanul cselekedni, vagy éppen az anyagi javak érdekében rossz döntést hozni. Tom Phillips a kötetben igyekszik példákon keresztül bemutatni azokat a tévedéseket, vagy szándékos rombolásokat, melyek befolyásolták az emberiség történelmét, jelenét vagy éppen jövőjét.

Mielőtt azonban belevágna az oly sok példával alátámasztott “hülyeség mutató” feltárásába a szerző, megvizsgálja, hogy miért is hozunk rossz döntéseket, amikor legbelül (vagy utólag már) tudjuk, hogy tévedünk. Ebben nagy szerepe van az agyunknak és a személyiségünknek. Az optimizmus, az ők és mi csoportosítás, a csordaszellem és még jó pár dolog befolyásolja döntéseinket, vagy éppen hallgatásunkat, amikor beszélnünk kellene.

Az emberiség legnagyobb hülyesége talán a sötétkor volt, de mivel azt nem lehet egyetlen emberre visszavezetni, így nem kapott helyet a könyvben. Helyette megismerhetünk bekattan uralkodókat, akiket a hatalomféltés szinte az őrületbe kergetett. Történelmi példák támasztják alá, hogy a sorban hátrébb lévő trónörökösök hogyan igyekeztek megkurtítani a listát, hogy közelebb kerüljenek a trónhoz. Vagy éppen az uralkodó intézte el, hogy saját (kiskorú) gyermekén kívül más ne is kerüljön fel a trónörökös listára. A szerző egy egész kis családi perpatvart tár az olvasók elé, ahol eltérve a törvényektől, nem megölték a lehetséges trónörököst, hanem elzárták a külvilágtól. Hiába volt kaja, pia és nők, a bezártság kicsit az agyára ment, így nem is csoda, hogy ha a sors fintorából trónra került, kicsit hibbantan viselkedett.

Annak ellenére, hogy számos példával illusztrálja a szerző az emberi hülyeség fokozatait, sajnos nem sok maradt meg az emlékezetemben. Hogy ennek mi lehet az oka? Talán Tom Phillips irritáló stílusa, ahogy a magas lóról letekintve, hülyének titulál szinte minden szereplőt a könyvében. Tudom, más feldolgozását szoktam meg az ismeretterjesztő köteteknek, ahol kicsit jobban a mélyére ásnak a dolgoknak és megpróbálják több nézőpontból is megvizsgálni egyes szereplők döntési mechanizmusát. Tom Phillips inkább a fiatalokat célozta meg a könyvével, és próbálta lazább szöveggel felkelteni az érdeklődésüket és lekötni a figyelmüket. Sajnos azonban ez nem sikerült maradéktalanul, hiszen a laza szövegszerkezet ellenére a szlenget szinte teljesen hanyagolta, aminek következtében kicsit felemásra sikerült a kötet.

Hozzá vagyok szokva, hogy a történelemből vett példákat forrásmegjelöléssel látják el, azért, hogy ha az olvasót érdekel valami, akkor jobban utána tudjon járni az adott témának, vagy éppen ellenőrizni tudja a szerző állításait. Elmúlt már az az idő (talán soha nem is volt ilyen), amikor feltétel nélkül elfogadtuk az írott szó igazságtartalmát. Azaz források nélkül, hiába is történelem hű egy-egy elbeszélés, az olvasóban ott bujkál a kétely. Maga a szerző is kitért arra, hogy igyekezett a példákat megtisztítani az idők folyamán rárakódott pletykáktól és legendáktól, mégsem tudjuk, hogy milyen forrásokból merített.

Tehát, ez az “idióta agy”, ami a fejemben van, talán éppen ezért nem igyekezett a kelleténél jobban igénybe venni a memóriámat, és éppen ezért nem emlékszem sok felhozott példára. Kettő azonban mélyen megragadt bennem, amiről már korábban is hallottam/olvastam (így saját forrással is rendelkeztem). De talán az is hozzájárult ahhoz, hogy emlékezzem rájuk, mert a hatásuk még ma is érzékelhető és eléggé drasztikus.

Az első, az autók motorjának kopogását megszüntető ólomkeverék, amit az üzemanyaghoz adtak. Thomas Midgley nevéhez kapcsolódik ez a “fantasztikus” találmány, mely aztán évtizedekre rányomta bélyegét az emberiségre (és a hatása még ma is tart). Az 1920-as években kezdték el árusítani a TEL adalékkal ellátott üzemanyagokat, annak ellenére, hogy nem volt ismeretlen az egészségügy és a világ számára az ólom mérgező hatása. Ahogy a világon elterjedt az ólmozott benzin, úgy nőtt az emberek szervezetében is ez a káros anyag, ami a legfiatalabbakat tette ki a legnagyobb kockázatnak, és egyre jobban növekedni kezdett az agresszív viselkedések és az elmebajok száma. Az ólomszennyezés elleni tüntetések és vizsgálatok süket fülekre találtak, hiszen a pénz mozgatta az egész üzletágat. Több évtizednek kellett eltelnie, mire végre kivonták a forgalomból az ólmozott benzint és elismerték annak egészségre káros hatását. (A kötet nem foglalkozik vele, de állítólag olyan szinten megnőtt a felszín ólomszennyezettsége, hogy még a pólusokon, a jégmintákban is kimutatható a jelenlétük). Mindezt 3 cent/gallon nyerseségért csinálták. Ugyanis lett volna más anyag is, amivel ugyanez a hatás érhető el a motorokban, és nem veszélyes az emberre, viszont az egy annyira egyszerű anyag volt, hogy nem lehetett szabadalmaztatni, így nem lett volna plusz bevétele a gyártónak és a “feltalálóknak” a jogdíjból. Ez nem más, mint az etanol, aminek az előállítása is sokkal olcsóbb lett volna. De mint tudjuk, a profit teszi tönkre a világot…

A másik ilyen találmány szintén Thomas Midgley nevéhez fűződik. A hűtőszekrények hűtőközegének emberre ártalmas, gyúlékony és éppen ezért veszélyes anyagokat használtak. Nem csak a gyártás folyamán jelentett veszélyt ez a hűtőközeg, hanem a háztartásokban meghibásodott hűtőszekrények is veszélyforrások voltak, ami nem kedvezett az elterjedésüknek. Amikor a General Motors felvásárolt egy hűtőszekrénygyárt, célul tűzte ki, hogy biztonságosabbá teszi a készülékeket. Ekkor került képbe ismételten Midgley. Pár nap alatt feltalált egy olyan hűtőközeget, mely az emberre ártalmatlan volt, így szivárgás esetén nem okozott mérgezést. Ez nem volt más, mint a CFC-gázok, melyek az ipar számára is jelentős felhasználási lehetőségeket jelentettek, nem csak mint hűtőközeg, hanem mint hajtógáz is. Ma már tudjuk, hogy ezek a gázok, bár az emberre közvetlenül nem veszélyesek, közvetetten annál nagyobb problémát jelentenek, ugyanis a CFC-gázok igen veszélyesek az ózonrétegre nézve. Nem is csoda, hogy amikor a tudósok rájöttek, hogy milyen szerepet játszanak a CFC-gázok az ózonréteg eltűnésében, tiltólistára kerültek.

Felütve a könyvet és elolvasva egy-két mondatot, eszembe jutnak a többi példák is, melyek érdekesek és elgondolkodtatóak. A történelmünk tele van rossz döntésekkel, melyek kisebb-nagyobb népcsoportok életét tették tönkre, hosszabb-rövidebb időre. Ide tartoznak a háborúk is, de ezek közül is kiemelkedőek azok, amik teljesen értelmetlen dolgokért törtek ki (nem mintha lenne értelmes ok egy háborúra). De tört már ki háború egy vödörlopás miatt is (Modena és Bologna között 1325-ben), vagy éppen egy levágott fül miatt (Anglia és Spanyolország, 1731), mely végül örökösödési háborúba torkollott és több európai ország is belépett.

A könyvből azt is megtudhatjuk, hogy a bizalmatlanság hogyan szabadította Európára Dzsingisz kán hordáit, amikor a hadvezér csak vissza akart vonulni és kereskedelmi egyezményt kötni a nyugati szomszédjával. Vagy azt, hogy a különböző szabványok okozta kompatibilitási problémák hogyan okozták a Mars Climate Orbiter űrszonda pusztulását (hiába mondogatom, hogy jobb lenne, ha az angolszász országok végre áttérnének az SI-mértékegységrendszerre 😉 )

A kötet valóban érdekes és leköti az olvasót. Az egyetlen gond vele Tom Phillips stílusa, amit meg kell próbálni kizárni olvasás közben, és csak a tartalomra kell koncentrálni. Gondolom a fiatalabb olvasóknak tetszeni fog ez a lazább stílus, és közelebb fogják érezni magukhoz. Ízlések és pofonok, szokták volt mondani 🙂

Összességében? Szórakoztató és érdekes a kötet, és nem is nagyon hagyja, hogy az olvasó félretegye. Hajt bennünket a kíváncsiság, hogy még több és több érdekességet tudjunk meg, hogy mit is bénáztak el elődeink. Nem mintha ez megvédene bennünket a hülyeségtől, hiszen mint ahogy mondani is szokták: hülyeség ellen nincs orvosság. A világ hülyéi pedig csak megerősítést ad erre. Aki pedig azt hinné, hogy ő be van oltva hülyeség ellen, az felkészülhet arra, hogy ha lehetőséget kap a világtól, még szerepelhet a következő “sárga könyvben” 🙂 Szóval, jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti az ismeretterjesztést könnyedebb stílusban befogadni, és kiemelten a fiatalabb korosztálynak, akik talán értékelni is tudják Tom Phillips stílusát.

A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN:978 963 543 042 0
Athenaeum Kiadó, 2020
Fordította: Merényi Ágnes
Terjedelem: 256 oldal
Bolti ár: 3999,- Ft

A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 42 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*