Bányai D. Ilona: Erdély lángjai

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Bányai D. Ilona: Erdély lángjai

Mátyás király, 1466 telén igen nagy gondban volt. Nem elég, hogy az országot kívülről fenyegetik minden oldalról, a kincstár is üresen kong. Az ország megvédéséhez hadsereg kell, a hadsereghez pedig pénz. És honnan lehet pénzt szerezni legkönnyebben? Újabb adók bevezetéséből. De ez azzal jár, hogy nem csak a külső ellen fogja satuba az országot, hanem a határon belül is lázongások törhetnek ki a megnövekedett terhek miatt. A legnagyobb ellenállás Erdélyben bontakozik ki, azon a tájon, mely legkevésbé tartja magát Magyarország részének, főleg, ha érdekeivel ütközik a király parancsa.

A Boszorkánykör leányai is érzik, hogy valami megváltozott az országban, de remélik, hogy ők ebből kimaradnak, hiszen a háború a férfiak dolga. A politikai cselszövések azonban őket is veszélybe sodorják, hiszen zálogként sokat érhetnek bizonyos követelések kikényszerítésénél.

A Boszorkánykör harmadik regénye az erdélyi lázadáshoz vezető utat mutatja be, ahogy az elégtelenség lassan bosszússágba, majd felkelésbe torkollik. A történelmi háttér előtt pedig a Boszorkánykör lányainak mindennapjai bontakoznak ki az olvasó előtt. Bepillantást nyerhetünk a XV. század várúri kastélyának mindennapjaiba, és a fiatal, de már eladósorban lévő lányok hétköznapjaiba. De lassan érkeznek a sötét fellegek, melyek a tokai várat is elérik, sőt az erdélyi püspök is választásra kényszerül, amikor lánya megérkezik hozzá Tokajból.

Amikor elolvastam a fülszöveget, arra számítottam, hogy egy történelmi regényt tartok a kezembe, mely ármányról, politikai cselszövésekről és csatákról fog majd szólni. Viszont az utolsó félmondat arra engedett következtetni, hogy talán több lesz a szerelem a regény lapjain, mint azt elsőre gondoltam. A valóság a kettő keveréke lett.

Az Erdély lángjai egy történelmi kalandregénybe oltott lányregény, mely bár nem mutatja be aprólékosan a történelmi eseményeket, igen sok történelmi személyt felsorakoztat a lapjain, miközben könnyed, kalandos és szórakoztató olvasmány. Talán ezért is vagyok egy kicsit bajba, amikor ezt a bejegyzést írom. A történelmi regényeket szeretem, és csak ritkán botlok olyan kötetbe, mely Mátyás király idejében játszódik. Azonban nem feledkezhetek meg arról sem, hogy egy lányregényről van szó, melynek nem én vagyok a célközönsége. Mégis, ez a könnyed történet ki tudott kapcsolni, el tudott szórakoztatni, és ha nem is kerül a kedvenceim közé, mégis jó szívvel tudok rá emlékezni, hiszen kizökkentett a hétköznapokból és azon kívül, hogy elszórakoztatott, még meg is tudott nevettetni.

De a törpök élete nem csak játék és mese…akarom mondani, a lányoké 🙂 A gondtalan mindennapok egyik pillanatról a másikra eltűnhetnek, és akkor már csak magára számíthat az ember. Bányai D. Ilona pedig nem egy könnyed lányregényt írt, ahol a főhősnői csak arról álmodoznak és csacsognak, hogy mely herceg a szívüknek oly kedves, és milyen esküvőt képzelnek el maguknak. Az érdekházasságok nem csak a nemeseknél volt jelen, hanem a köznépnél is, hiszen akinek már volt egy kis vagyona, az többre vágyott, akár azon az áron is, hogy gyermekét olyanhoz adja hozzá, akit az nem szeret. De nem csak a szív dolgaiban volt kegyetlen ez az időszak. Rablók, útonállók garázdálkodtak az egész országban, és a politikai cselszövések nem álltak meg a várfalaknál. Bárkit elrabolhattak, ha esélyt láttak arra, hogy azzal a családja rákényszeríthető egy olyan szövetségre, melybe magától nem biztos, hogy belement volna. És ez nem romantikus lányrablás, hanem veszélyekkel teli művelet, aminek a vége nem mindig örömteli.

A regény maga fikció, mely több pontos is kapcsolódik a valósághoz, mégsem egy idealizált világot tár az olvasók elé. Itt nem a lázadás előkészületeire gondolok, mint az idealizmust torzító eseményre, hanem magára a hétköznapokra, nem beszélve a lányrablást követő eseményeket. Az írónő igyekezett korhűen bemutatni a serdülő lányok mindennapjait, előnyeivel és hátrányaival együtt, aminek következtében nem hinném, hogy sok lány olvasó érezné úgy, hogy elvágyódna abba a korba. A társadalmi és társasági szabályok sem könnyítették meg az ifjúság életét, hiszen a Boszorkánykör lányai szinte mindig szerepet játszottak, kivéve ha maguk maradtak. Rózsa története pedig még szívszorítóbb, ha nem magára a szereplőre koncentrálunk, hanem a környezetére és az eseményekre, melynek aktív vagy éppen passzív résztvevője.

Szeretem a történelmi regényeket, de sajnos ebben a kötetben egy kicsit háttérbe szorult a “valódi” történelem, annak ellenére, hogy Bányai D. Ilona igen sok történelmi szereplőt sorakoztat fel az események feltárása közben. Azt azért nem mondanám, hogy csak háttér a XV. század közepi környezet, hiszen elég sok információval lesz gazdagabb az olvasó. Mégis úgy érzem, hogy ezek a részek nem annyira kidolgozottak, és kicsivel szárazabbak is. Nem kapunk olyan szintű bepillantást Mátyás király életébe, mint ahogy azt gondoltam volna, és az erdélyi lázadók mindennapjairól sem tudunk meg sokat. Talán az annak is köszönhető, hogy egyensúlyban vannak a történelmi események a fikcióval, mégis a Boszorkánykör lányairól sokkal többet tudhatunk meg. Jó lett volna egy kicsit több helyet hagyni Szentgyörgyi vajdának és szövetségeseinek, valamint János és Zsigmond közötti feszültség kibontása is fokozta volna az élményt.

Az olvasót nem a főszereplők vonzzák be leginkább, hanem a körülmények és az események, melyeknek szereplői. Legalábbis az én nézőpontomból. Gondolom, a fiatalabb lányok, akik a regény célközönsége, leginkább a Boszorkánykör lányaira koncentrálnak és az ő sorsukért izgulnak. Ez a kettősség, vagy inkább két szint, ami a regényt jellemzi, teszi lehetővé, hogy ne csak az ifjúságnak nyújtson szórakoztató olvasmányt a regény, hanem más korosztály számára is.

A kezdeti riadalmam után, hogy mit fogok kezdeni egy történelmi lányregénnyel, kellemesen csalódtam, hiszen megtaláltam benne a számomra érdekes történeti szálat, mely lekötötte a figyelmemet, miközben jót szórakoztam a főszereplők civódásain. Mindeközben Rózsa történeti szála egy teljesen más hangulatú környezetbe helyezett, ami a realizmus szintjére vitte az eseményeket.

Az ilyen regényre mondják, hogy minden korosztály megtalálja benne a számára érdekes és szórakoztató eseményeket. Viszont éppen ez a hátránya is, hiszen a terjedelmi korlát miatt, csak egy-egy szeletét kapjuk meg annak, ami számunkra érdekes. Ezek a váltások pedig lehetővé teszik, hogy az ember kikapcsolódjon az egyes történeti szálak esetén, még más szálaknál komoly és értő olvasóként legyen jelen.

Engem egy valami zavart csak a történetben, mégpedig az, hogy a legizgalmasabb résznél lett vége. Egyes pletykák szerint a Boszorkánykör trilógiának készült, ami azt jelentené, hogy nem lesz folytatása. Én nagyon remélem, hogy az írónő regényfolyamban gondolkodik, és legalább még egy részt ír a történethez 🙂

Aki nem olvasta volna a Boszorkánykör első két részét, az is nyugodtan nekikezdhet az Erdély lángjainak, hiszen a történet megértéséhez szükséges előzményeket ez a rész is tartalmazza, igaz, csak említés szintjén, de ez is elég ahhoz, hogy ne kelljen értetlenül szemlélnünk az eseményeket.

Kikapcsolódásnak és szórakozásnak kitűnő olvasmány, miközben a történelmi események iránt is felkelti az érdeklődést. Jól kidolgozott karakterekkel, fokozatos feszültségkeltéssel és hangulatos történettel, egészen a XV. század közepéig repíti el az olvasót.

A kötetet köszönöm Bányai D. Ilonának és a Lazi Kiadónak.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 963 267 438 4
Lazi, 2019
Terjedelem: 258 oldal
Bolti ár: 2999,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól IDE kattintva.

A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Pixabay

Mások pedig így látják:
Gabó olvas

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*