Susan M. Weinschenk: 100 dolog amit minden tervezőnek tudnia kell az emberekről

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Susan M. Weinschenk: 100 dolog amit minden tervezőnek tudnia kell az emberekről
Susan M. Weinschenk: 100 dolog amit minden tervezőnek tudnia kell az emberekről

Minden tervezőnek, legyen az termék-, weboldal-, szolgáltatástervező, az a célja, hogy a kezei közül kikerülő “termék” a felhasználók megelégedésére szolgáljon. Nem vagyunk ezzel mi könyves bloggerek sem másként. Jelen könyv azonban nem a “hogyan építsünk fel egy weboldalt a nulláról” témával foglalkozik, hanem azzal, hogy figyeljünk a felhasználókra és próbáljuk megérteni őket, azaz hogy az oldalunk felhasználóbarátabb legyen.

A könyv 100 pontba szedi azokat a dolgokat, amire minden tervezőnek oda kell(ene) figyelnie. Ezek nem kőbevésett szabályok, és mivel globálisan értelmezi a tervezés folyamatát, nem minden pont vonatkozik a webtervezőkre vagy bloggerekre. Mégis azt mondom, hogy érdemes minden pontot átolvasni, mert ki tudja, hogy melyiket lehet a való világban a hasznunkra fordítani.

Az elején szeretném leszögezni, hogy aki arra számít, hogy a könyv elolvasása után a weboldalának a látogatószáma az egekbe szökik, és a webshopja a rengeteg vásárlás miatt túlterhelődik, annak csalódást kell okoznom (A rábeszélőgép egy másik könyv). Ez a könyv nem a kattintásokról szól. Hanem arról, hogy ha valaki az oldalunkra tévedt és a releváns tartalom érdekli, akkor visszatérő látogatóvá váljon és ne okozzon neki gondot a navigáció az oldalon belül.

Manapság, amikor pár kattintással már létre lehet hozni egy blogot, a blogtulajdonos hajlamos abba a hitbe ringatni magát, hogy most már csak jó tartalommal kell feltölteni és özönleni fognak a látogatók. Ez sajnos nem így megy. Attól, hogy az oldalunkat pár perc alatt létre tudjuk hozni, még nagyon sok munka lesz vele, hogy az felhasználóbarát is legyen.

Amikor öt évvel ezelőtt elindítottam a blogom, majdnem egy évig tesztüzemben használtam. Én is, mint mindenki más, törekedtem arra, hogy tetszetős, ízléses oldalt hozzak létre, minél több információval, amit igyekeztem belezsúfolni. Egy idő után azonban egyre jobban belassult az oldal és rá kellett jönnöm, hogy a rendelkezésemre álló erőforrások végesek. Így jött a nagy tisztítás.

Olvasva a könyvet, azt tapasztaltam, hogy egyes problémákkal már találkoztam az elmúlt öt év során. Milyen jó lett volna, ha a blog indulása előtt már a kezembe lett volna a könyv és a gyermekbetegségeket elkerülhettem volna (eső után köpönyeg). Viszont ez jó volt arra, hogy ne csak félvállról vegyem a leírtakat, hanem figyelmesen olvassam és eltöprengjek, hogy a mostani állapoton hogyan lehet javítani, vagy éppen a jövőbeli hibákat elkerülni.

Ha már a hibáknál tartunk: találtam egyet a könyvben, ami kicsit megingatta a hitemet az írónő tájékozottságát illetően. A 37. pontban (A kreativitás négy fajtája) Arne Dietrich 2004-es tanulmányára hivatkozik. Ez a pont jól szemlélteti korunk nagy betegségét, mégpedig a tévhitek kritika nélküli elfogadását és terjesztését. Dietrich a kognitív és átgondolt kreativitáshoz Thomas Edisont rendeli példának, mint “Thomas Edison, a villanykörte feltalálója”. Nos, gyorsan eloszlatom ezt a tévhitet. Nem Edison találta fel a villanykörtét! Ha már mindenképpen Edison egyik találmányát akarjuk példának felhozni, akkor arra kiváló a villamosszék, amit Harold P. Brownnal együtt fejlesztett ki (de nem hozta el a kívánt eredményeket). Ugye nem mindegy, hogy melyik találmányt kapcsoljuk a nevéhez.

A kis érdekes kitérő után, térjünk vissza a könyvhöz. Először is szemléletvárlásra van szükségünk (ugye milyen elcsépelt? mégis hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni). Bloggerből (webfejlesztőből) olvasóvá (felhasználóvá) kell válnunk egy kis időre, hogy más szemmel nézhessük át az oldalunkat. Mivel bloggerként általában az oldalunk admin felületén dolgozunk, nem szentelünk elég figyelmet a valódi kinézetre és használhatóságra. Azt hihetjük, hogy mindenki ugyan azt a böngészőt használja és ugyan azt az operációs rendszert. A saját oldalam látogatói a következőket használták az elmúlt egy hónapban (forrás: Google Analytics) :

Böngészők és operációs rendszerek
Böngészők és operációs rendszerek

Ezért érdemes időnként letesztelni, hogy hogyan is néz ki az oldalunk más operációs rendszereken, illetve más böngészőben. Miért érdekes ez? Mert nem mindegyiknél egyformán támogatott a betűkészlet, így belefuthatunk abba, hogy egyes felhasználók el sem tudják olvasni az általunk írt bejegyzést. Esetleg a nem támogatott betűtípus miatt esztétikailag nem éppen szép látványt mutat az oldalunk:

Nem támogatott betűtípus
Nem támogatott betűtípus

Mivel csak egy szövegrészt másoltam ide, lehet, hogy egyből fel sem tűnik, de hiányoznak az “ő” és “ű” betűk a szövegből. A 15-18 pontok bővebben tárgyalják a betűkészlet, illetve a betűméret optimális megválasztását. Nem beszélve a fekete háttér – rikító betűszín kombinációról, ami nagyon fárasztja a szemet. Apró dolgok, de lényegesen befolyásolja azt, hogy mennyi időt fog a látogató az oldalunkon tölteni, és hogy visszatér-e. És eddig csak a rossz betűkészletválasztásról esett szó. Mi van akkor, amikor olyan csicsás betűket választ a tisztelt blogger, hogy külön tehetség kell az elolvasásához (egy órát kerestem rá példát, de nem találtam)

Rossz betűkészlet választás
Rossz betűkészlet választás

Több pont szól a képek kiválasztásáról is. Vannak olyan bloggerek akik isteni tehetséggel válogatják össze a képeket a bejegyzésükhöz, híven tükrözve a könyv hangulatát (nos, rájuk kicsit irigy is vagyok 😉 ). Azonban ott a másik véglet, akik pixeles, elmosódott képeket raknak fel a könyvről. Az általam követett blogok közük kettőnél is előfordul az ilyen. Pedig csak annyit kellene tenni, hogy guglizunk egy kicsit, vagy felmegyünk a kiadó honlapjára, esetleg egy online könyvesboltba. Nem fogják leharapni a fejünket, ha onnan vesszük kölcsön a könyv borítóképét. Ha viszont nem szeretnénk kölcsönözni, akkor egy kis szorgalommal, dekorációval magunk is készíthetünk képet a saját példányunkról.

Sok sablonnál bizonyos dolgok nem változtathatóak. Kompromisszumot kell kötnünk, hogy mi az ami még belefér, és mi az ami már nem. Az egyik ilyen a bélyegképek torzítása. Nagyon kevés könyv van, ami NxN-es formátumú. Tehát az olyan sablonok, melyek NxN-es bélyegképet használnak, nem megfelelőek könyves bloghoz. Ilyenkor egy kis időt kell rászánni és találni fogunk megfelelőt.

Bélyegkép és könyvborító
Bélyegkép és könyvborító

Nem beszéltem még a pop-up ablakokról és az idegesítő beúszó dolgokról. A könyv kitér még a villódzó és mozgó képekre, alkalmazásokra, de szerencsére ezekkel az utóbbi időben egyre kevesebbet találkozom. Ezek nem csak idegesítő jelenségek, hanem zavaróak is az olvasásban. Ha valamilyen hír nagyon érdekel, akkor egyszer hajlandó vagyok eltűrni egy pop-up ablakot, de jellemzően az ilyeneknél nem a felugró ablakot zárom be, hanem elhagyom az oldalt. Megértem, hogy egyes bloggerek több követőt szeretnének FB-n, de ha az arcomba nyomják a “Követés” kis felugró ablakot, már búcsúzhatnak is egy olvasótól.

A beúszó kis “izék” is nagyon zavaróak tudnak lenni. Megértem én, hogy fel szeretné hívni az oldal tulajdonosa a látogató figyelmét az újabb bejegyzésekre, vagy éppen az aktuális akcióra, de engem kifejezetten zavarnak az ilyesmik. Bizonyos blogszolgáltatóknál azonban ezek a beúszó “izék” a sablonhoz tartoznak és nem lehet kiiktatni. Ilyenkor jön a webfejlesztő felelőssége, hogy a szándéka ellenére nem információhordozó az alkalmazása, hanem vérnyomásnövelő.

Beúszó "izé"
Beúszó “izé”

Ugye, milyen idegesítő tud lenni, mikor belemélyedve az olvasásba, lejjebb görgetve a szöveget, az egér pozíciójától függően, egyszer csak beúszik valami a látómezőnkbe, pont oda, ahol éppen tartunk a szövegben. Kizökkenünk. Lehet, hogy átkattintunk, de már nem fogjuk végigolvasni a szöveget. Így elveszíthetünk egy olvasót, aki csak bóklászik majd az oldalak között, de egy bejegyzést sem olvas végig és talán vissza sem jön többet. Pedig ha tovább olvasta volna, lehet, hogy olyan élményben lett volna része, ami időről-időre visszahozza az oldalunkra.

A fokozatos adagolás. Blogoknál ez legfőképpen a főoldalt takarja, hiszen általában ide érkeznek a látogatók. Az általam rendszeresen látogatott blogok majdnem a fele a teljes bejegyzést hozza a főoldalán. Meglepett ez a nagy százalék és el is gondolkodtatott. Mint felhasználó (látogató), kénytelen vagyok végiggörgetni az egész bejegyzést ha nem érdekel, hogy megnézzem egyáltalán miről írtak még az oldalon. Ha öt bejegyzést található egy oldalon, és mindegyik 500-1000 szavas, akkor van mit görgetni, mire leérek az ötödik bejegyzéshez. Szerintem már mindegyik blogszolgáltatónál be van építve a sablonokba a “Tovább…” gomb elhelyezésének lehetősége, aminek köszönhetően a főoldalon csak az első-második bekezdés lesz látható. Ha a látogatót megfogtuk az első pár mondattal, akkor rá fog kattintani a “Tovább…”-ra. Ha nem, akkor megy a következő bejegyzésre. Miért kell rákényszerítenünk, hogy végiggörgesse azt ami esetleg nem is érdekli? Az ilyen blogoknál az oldal tulajdonosa nem is kap visszajelzést, hogy melyik bejegyzése mennyire olvasott. Gondolom itt eltérő vélemények lesznek, úgyhogy hozzászólásban várom az érveket.

Végezetül nézzük a 18. pontot (Jobban kedveljük a rövidebb sorokat, de gyorsabban olvassuk a hosszabbakat). Erről nem is írnék véleményt, hiszen magáért beszél. Mindössze kíváncsi lennék, hogy ki miért használ rövidebb sorokat? Én személy szerint, a képekhez tartozó szöveget szoktam keskenyebb hasábokban elhelyezni.

Ehhez a ponthoz tartozik szerintem, de a könyvben erről sajnos nem találtam említést, így kérdezném a tisztelt olvasót, hogy a sorkizárt tördelést vagy a balra igazítottat részesíti előnyben? Maga a könyv balra rendezve van tördelve, ami ránézésre kicsit zavaróan hat, mégis mintha elősegítené a gyorsabb olvasást. Kinek mi erről a véleménye?

A könyv olvasása közben találkoztam pár olyan ponttal, ami olyan tipikus hibákat ír körül, amibe én is beleestem kezdő bloggerként. Viszont lehetőségem volt, pár olyan, egyesek által “sablonos leírásnak” nevezett, egyszerű ötlet kipróbálására, amit vétek lett volna kihagyni. A cégnél ahol dolgozom, az én munkakörömbe tartozik a hírlevelek szerkesztése és kiküldése is. Tehát egy párezres “tesztalanyon” kipróbálhattam, hogy pár egyszerű változtatás milyen eredménnyel szolgál. És láss csodát, a visszajelzések alapján többen végigolvasták az egész levelet, sőt nagyobb számban érdeklődtek a termék irányt, mint eddig bármikor.

A fenti példák a 100 dologból mindössze 10-15-öt érintenek. Tehát, van még legalább 85-90 olyan apró trükk, amivel kényelmesebbé, egyszerűbbé és felhasználóbarátabbá tehetjük a honlapunkat. Nem beszélve arról, hogy a látogatókat idegesítő elemeket áttervezve, a menüket leegyszerűsítve több látogatót tarthatunk meg és ebből több lehet a visszatérő is. De ne feledjük, hogy mindez nem ér semmit, ha releváns tartalommal nincs feltöltve az oldalunk.

Aki most tervez blogot indítani, vagy még nagyon az elején jár, annak ajánlom a könyvet, hogy könnyebben tudjon követőket szerezni és megtartani. Akik pedig már régóta üzemeltetik a weboldalukat, 1-2 egyszerű trükkel kényelmesebbé és egyszerűbbé tehetik azt, a látogatók nagyobb örömére.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy visszajelzést kérjek. Kit mi zavar ezen az oldalon? Mit tehetnék, hogy könnyebben megtalálja azt amit keres? Mi az ami kizökkenti olvasás közben? Mit lenne érdemes fejleszteni és mit kellene elhagyni? Várom a visszajelzéseket, akár hozzászólásban, akár a Kapcsolat oldalon található e-mail címen.

A kötetet köszönöm a Kiskapu Kiadónak.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 978 963 9637 81 8
Kiskapu Kiadó, 2011
Fordította: Lazányi Kriszta
Terjedelem: 224 oldal
Bolti ár: 3900,- Ft

A könyv kedvezményesen megrendelhető, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 698 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*