Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Politika? Most komolyan? Már itt is? A sci-fit sem lehet kihagyni? Mindenbe bele kell csempészni? Az ember általában azért olvas, hogy meneküljön a napi dolgoktól, főleg a sárdobálós, egymást bemocskoló politikusoktól!

Attól, hogy olvasóként nem foglalkozunk a sci-fi univerzumok politikájával, igencsak jelen van a könyvekben és a filmekben. Sokszor éppen a napi politika, elnyomás köszön vissza a regényekből. Gondoljunk bele, hogy a Sztrugackij testvéreknek miért lett annyi könyve betiltva? Mert a fennálló politikai rezsimet figurázta ki, vagy éppen ütött meg kritikus hangot vele szemben.

Tóth Csaba jelen könyvében nem a fennálló politikai berendezkedésekkel próbál párhuzamot keresni, hanem a sci-fi univerzumokban leírt állami berendezkedéseket és viszonyokat próbálja felderíteni. Ami ugye nem egy egyszerű feladat, hiszen egyik univerzumhoz sincs csatolva alkotmány vagy törvénykönyv. Ezek hiányában kénytelenek vagyunk az eseményekből leszűrni, hogy milyen is az éppen fennálló politikai berendezkedés például a Star Wars univerzumban, vagy a Battlestar Galactica csillaghajóin.

Az egyik nagy kérdés, ami felmerülhet a leendő olvasókban, hogy kinek is készült ez a kötet? Politológusoknak? Esetleg politológia hallgatóknak? Sci-fi rajongóknak? A válasz egyszerű. Mindenkinek, akit érdekel a téma. Ugyanis a kötet nem egy doktori disszertáció, hanem egy szórakoztató és érdekes tanulmány, ami könnyen emészthető azoknak is, akik nem túl jártasak a sci-fi irodalomban vagy a politikában. Persze nem árt ha legalább már hallottunk a kötetben említett regényekről, filmekről.

Palpatine
Palpatine

Tóth Csaba kísérletet tesz arra, hogy nemcsak bemutassa a fennálló politika berendezkedéseket ezekben az univerzumokban, hanem elemezze is a főszereplők tetteit és ezek következményeit. Mivel is lehetne kezdeni egy ilyen elemzést, ha nem a Star Wars filmekkel? Hiszen itt szinte testközelből tanulmányozható a rendszerváltozás, ahogy Palpatine kihasználva a Köztársaság roskadozó demokráciáját, egyre nagyobb hatalomra tesz szert, míg végül egyeduralkodóként, a Köztársaság romjain létrehozza a Birodalmat.

A Star Wars univerzumban részesei lehetünk a demokrácia bukásának, miközben láthatjuk, hogy milyen könnyen félre lehet vezetni a szenátorokat. Ha belegondolunk, a Birodalom létrejötte szinte demokratikus keretek között történt, hiszen Palpatine megkapta a megfelelő jogosultságokat ahhoz, hogy egyedül irányítsa az egész társadalmat. Igen érdekes párhuzam vonható a Star Wars Birodalom és a III. Birodalom megalakulása között. Sem Palpatine, sem Hitler nem puccsal került hatalomra, hanem a demokrácia gyengeségeit használta ki, hogy létrehozhassa a saját kis diktatúráját.

Kapitólium
Kapitólium

Az Éhezők Viadalával azonban nehezebb a helyzet, hiszen a sok akció mellett szinte semmit sem tudunk meg a politikai berendezkedésről. Az azért biztos, hogy egy elnyomó diktatúrával állunk szemben, de nem mindegy, hogy ezt a körzetek vagy a Kapitólium lakosságának szemszögéből nézzük. Ami még érdekes ebben a trilógiában, az a hősnő viszonyulása a lázadáshoz és Panemhez. Katniss nem az a tipikus lázadó, főleg, hogy van mit veszítenie. Érdemes jobban megvizsgálni az ő szerepét és hozzáállását a történetben.

Star Trek
Star Trek

Mielőtt azt hinnénk, hogy a sci-fi világa csak diktatúrákkal van tele, álljon itt egy ellenpélda is: Star Trek. Egy utópisztikus világ, melyben nincs pénz és mindenki boldogan él még meg nem hal. Vagy mégsem? Ha minden szép és jó, akkor miért kell a Föderációnak fenntartania Csillagflottát? Kik döntenek egy-egy újonnan felfedezett bolygó lakosságának sorsáról? Az Enterprise, egy utópikus állam felfegyverzett hajója, mely nem éppen a békés szándékokat tükrözi az idegenek szemében.

Több kérdés és anomáliai fennáll a Star Trek univerzummal kapcsolatban és igencsak kérdéses a demokráciája. Bár utópisztikus és a sorozat nézői számára valóban egy jobb világ megtestesítője a Föderáció, azért be kell vallanunk, hogy igencsak messze áll egy ideális demokráciától.

Tóth Csaba nem csak az univerzumok politikai berendezkedését vizsgálat meg, hanem a benne élők szabadságjogait is. Mi olvasók elfogadjuk az adott helyzetet és nem is gondolkodunk azon, hogy miért is van így. Haladunk a cselekménnyel és csak erre figyelünk. Nem vesszük észre, hogy a Lázadók (Star Wars) csoportjában különféle fajok kapnak helyet, egyenjogúan. A Star Trekben, minden utópisztikus elv ellenére érezhető, hogy a fajok elkülönülnek és csoportokat alkotnak. A csillaghajók kapitányai általában férfiak. Az eredeti sorozat pilotjában még nők is betöltöttek vezető szerepet, azonban ez annyira nem jött be az akkori amerikai közhangulatnak, hogy a sorozat további részeiben már férfiuralom volt. Tehát még itt is vannak egyenlőek és egyenlőbbek.

A másik dolog ami meghatározza egy univerzum berendezkedését nagy mértékben, az a javak és azok elosztása. A Dűne sorozatban a fűszer áll mindenek felett és aki felügyeli a kitermelést, azé az erő és a lehetőség. Így nem csoda, ha a Dűne univerzumában a diktatórikus jellemvonások az erősebbek. Az viszont felettébb feltűnő, hogy a demokratikus Köztársaságban (Star Wars) létezik rabszolgaság. A jedik szembeszállnak a Birodalommal, hogy eltöröljék annak diktatórikus rendszerét, de nem szállnak szembe a rabszolgatartókkal. Ez is egy érdekes anomália a Star Wars univerzumban. No, meg van még egy pár, amire felhívja Tóth Csaba a figyelmet.

Felvetődik a kérdés, hogy a sci-fi univerzumokban csak diktatúrák léteznek? Való igaz, hogy igen nagy hányadában ez az uralkodó. Igaz ennek is vannak különböző válfajai. Vannak katonai- és gazdasági diktatúrák, gondolva itt a Star Wars Birodalmára, vagy a Dűne uralkodó Házaira. Azonban nem minden fekete és fehér. Nagyon sok árnyalata van az elnyomó rendszereknek.

Tóth Csaba a demokratikus rendszerek mellett tette le a voksát, melyek valóban nem a legjobbak, de talán a legelviselhetőbbek. Valljuk be, hogy a demokráciának nevezett berendezkedés a mai világunkat tekintve igencsak messze áll az ideálistól. Nem a nép irányít, még akkor sem, ha ezt akarják elhitetni velünk. Négy évente elmehetünk leadni a voksunkat, hogy mely politikai pártnak szavazunk bizalmat, de utána már semmi beleszólásunk sincs. A jelenlegi demokráciák jobban hasonlítanak mini diktatúrákra, mint valódi népuralomra. Persze, vannak mesterséges gátak, amik próbálják az önkényuralmat megakadályozni, de ezek nem mindig működnek. Az író arra is kitért, hogy mennyire jobb a demokrácia, ami folytonosságot biztosít és a nép jólétére törekszik. Azonban azt se feledjük el, hogy hányszor mondott már csődöt ez az intézmény. Az sem elhanyagolható, hogy milyen könnyen ki lehet játszani a demokratikus intézményrendszereket és azok hibáit. Csak gondoljunk bele, hogy a náci párt is demokratikus választások útján került be a Reichstagba, és a törvényhozás bojkottálásával érte el Hitler egyeduralmát. Ez a párhuzam a Star Warsban is fellelhető. Palpatine sem katonai erővel szerezte meg a hatalmat, hanem megszavaztatta magát kancellárrá, majd később különleges jogosultságokat kért a Köztársaság megvédéséhez, ami végül a Birodalom megalakulásához vezetett.

Érdemes elolvasni a könyvet és elgondolkodni azon, hogy milyen társadalmakat is hoztak létre az írók. Az állami berendezkedéseken kívül érdemes megvizsgálni a gazdaságot is, valamint az emberi (vagy más fajok) jogokat.

Battlestar Galactica
Battlestar Galactica

A végére hagytam a kedvencemet, az ideális demokráciához legközelebb álló univerzumot. Ez nem más, mint a Battlestar Galactica. Aki látta a sorozatot, az nagyon jól tudja, hogy mennyire nehéz kézben tartani egy társadalmat és a külső támadások ellenére megtartani a demokráciát. Akkor, amikor a cylonok támadását követően az emberiség 99,95%-a megsemmisül, általában a bosszú az első reakció és ilyenkor a hadsereg az ésszerű választás. Azonban a Battlestar Galacticában, annak ellenére, hogy felmerült a katonai diktatúra bevezetésének gondolata, mégis a demokrácia győzött. Ennek talán az az oka, hogy a nagy veszteségek ellenére a folytonosság valamiféle biztonság illúzióját keltette, és különbözőséget az ellenségtől, a cylonoktól.

Sokan talán azzal jönnek, hogy mi izgalmas van egy jól működő demokráciában? Azoknak ajánlom, hogy nézzék meg a Battlestar Galacticát. Rá fognak jönni, hogy ahhoz, hogy egy gépezet jól működjön, folyamatosan karban kell tartani és a gyengítő támadásokat vissza kell verni.

Tóth Csaba jól körüljárta a sci-fi univerzumok politikai berendezkedését, mégis hiányérzetem van. A példának felhozott regények, filmek mind angolszász eredetűek. Nem foglalkozott az ázsiai és a volt szovjet területek irodalmával. Ez azért is sajnálatos, mert azt tükrözi, hogy annyira a nyugat felé fordult a társadalmunk, hogy beszűkült a látásmódunk. Attól, hogy majmoljuk a nyugatot, az még nem jön el. Maximum csak utánzata lehetünk, egy giccs, amin csak mosolyogni tudnak. Sajnos ez a tendencia egyre rémisztőbb, hiszen nem csak a könyvesboltok polcai roskadoznak a nyugati irodalomtól, hanem a filmművészet 99%-át is ez teszi ki. Talán egyensúlyba kellene kicsit jönnünk és akkor megtalálnánk a saját helyünket is a világban.

Egy másik észrevételem csak a kötet elolvasását követően tudatosodott bennem. Nem lett megvizsgálva a sci-fi univerzumok eltérése a lakosság számának szempontjából. Talán azért tudott a Battlestar Galactica demokráciája olyan jól működni, mert népessége pár tízezer fő volt. Területileg pár csillaghajóra koncentrálódott az egész, aminek a felügyelete lényegesen kisebb terhet rótt a vezetőkre. Hiszen minden termelés és fogyasztás úgymond átlátható volt és nagyon nehéz lett volna a javak felhalmozása. Szemben a Star Wars Köztársaságával, aminek kiterjedése hatalmas volt és több száz bolygót foglalt magába. Így nem csoda, hogy lényegesen nagyobb szervezeti egységgel tudott működni, ami magában hordozza a hibák számának növekedését és az információ áramlásának lassúságát. Remélem, hogy ezekre a kérdésekre választ kapok a XXIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon megrendezésre kerülő könyvbemutatón.

A kötetet ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek a politikai berendezkedések alternatívái. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő és milyen társadalomban találjuk magunkat. Attól, hogy valaki nem olvasta  a kötetben szereplő regényeket, vagy nem látta a filmeket, nem kell megijedni. Tóth Csaba minden szükséges információt leírt ahhoz, hogy bárki számára élvezetes olvasmány lehessen. Bevallom, pár említett regényt én sem olvastam, mégsem éreztem úgy hogy nem érdekelne az ezekről szóló fejezet, vagy hivatkozás. Viszont ennek köszönhetően jó pár könyvvel gyarapodott a kívánságlistám és egyre jobban úgy érzem, hogy nem halogathatom tovább a Dűne sorozat elolvasását 🙂

A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.

IMÁDTAM

ISBN: 978 963 293 528 7
Athenaeum Kiadó, 2016
Terjedelem: 360 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft

A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.

2 Replies to “Tóth Csaba: A sci-fi politológiája”

  1. Persze nem akarok mélyebben politikai mederbe bandukolni, de tényként kell kezelnünk, hogy az, amit mi demokráciának tanultunk és gondolunk (maga a fogalom), az nem létezik, mert csak utópia. Ettől függetlenül a belénk nevelt múlt miatt hiszünk benne – és azt gondoljuk, hogy élünk is benne. Ezért is van az, hogy sokan kacsingatnak Kelet felé, ahol nem létezik igazán elmondható (hamis) demokrácia, viszont nem is kimondottan diktatórikusak a rendszerek. Valahogy “mások”.

    A mai demokráciák (nem raktam idézőjelbe) egyébként nagyon keményen finomított és élhető diktatúrák, amelyek hamis látszatot keltve élik életüket. Ezért is láthatjuk és olvashatjuk, hogy a jövőben miféle diktatórikus rendszerek fognak létezni – ezek a mai “demokráciák” utódállamai és eszmei unokái. De semmi rossz nincsen ebben, mert be kell látnunk, hogy a demokratikus elvek, bár szépen hangzanak, de nem megvalósíthatóak, hiszen mindenki más, mindenki mást akar és sokszor ütköznek az érdekek. Az erősebb kutya-elven alapuló demokráciák pedig pontosan azt vetítik előre, amit a sci-fi írók már évtizedek óta hajtogatnak. Ezért látunk a fentebb említett irodalmi szösszenetekben (Star Wars, Star Trek, satöbbi) kizárólag diktatúrákon alapuló társadalmakat, amelyek (tegyük hozzá) kiválóan képesek működni. Ennek ez a rendje.

    Bocs a politikai beszólásért. 🙂 Érdekes könyv lehet, kíváncsian várom, kérdésedre a könyvbemutatón miféle választ fogsz kapni.

    • Szia!

      Sajnos, kérdésekre nem volt idő, így nem kaptam választ. Viszont a dedikált kötetemben valami olyasmi van, hogy lesz folytatás. Ami újabb kérdéseket vet fel 😉 Reméljük, hogy nemsokára kiderül, hogy mit értett Tóth Csaba folytatáson.
      Való igaz, hogy az ókori filozófusok által utópiaként leírt demokrácia még napjainkban is csak utópia és az lesz nagyon sokáig. Nem is az államberendezkedéssel van itt probléma, hanem a vezetésre képtelen emberekkel. Azokkal, akik ha hatalmat kapnak, akkor előtérbe helyezik a saját zsebüket. Sajnos, rossz emberi tulajdonság, hogy nem tudjuk elengedni a dolgokat. Azaz, ha valaki hatalmat kap, már rögtön feljebbvalónak képzeli magát, miközben attól retteg, hogy valaki a hatalmára tör.
      Szerintem nem csak az államformákkal van probléma, hanem magukkal az emberekkel is. Nekünk kell megváltoznunk ahhoz, hogy egy jobb és szebb jövőt hozhassunk létre.
      A Star Trek jól megfogta a lényeget: a pénz irányít. Az igazi utópiákban nincs szükség pénzre, viszont olyan emberekre igen, akik tenni akarnak az emberiségért. Sajnos még messze vagyunk ettől. Ha holnaptól nem lenne pénz és mindenki megkaphatná amit akarna, az emberiség 98%-a nem végezne a társadalomnak hasznos munkát. Igaz, most is csak kevesen vannak ilyenek, a többiek az éhbérükért dolgoznak, hogy annak az 1%-nak még több legyen a bankszámláján.
      Jó lenne Aprajafalván élni, csak az a baj, hogy egyetlen egy Törpilla lakja 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*