Pierre Boulle: A majmok bolygója

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Pierre Boulle: A majmok bolygója
Pierre Boulle:
A majmok bolygója

A majmok bolygóját nem nagyon kell bemutatni senkinek, hiszen szinte mindenki látta már az 1968-as mozis változatot, vagy a 2001-es újrafeldolgozást. Azonban kevesen tudják, hogy a film alapját egy francia író könyve képezte, akinek 1963-ban jelent meg az azonos című sci-fi regénye. Bár a könyv magyar nyelven is több kiadást megélt, mégis a filmes változat az ami az emberek fejében megmaradt.

2500-ban Ulysse Mérou, fiatal újságíró, Arthur Levian az ifjú fizikus és Antelle professzor, űrhajójukon elindultak a 300 fényévnyire lévő Orion alfája felé. Az utazás kicsivel tovább tartott mint két év és végül megérkeztek egy Föld-szerű bolygóra. A landolás közben felfedezték, hogy a bolygó lakott, ugyanis településeket láttak fentről a végtelen erdősségek között. Felderítőútjuk gyorsan eredménnyel is járt, ugyanis belebotlottak egy emberi közösségbe, akik az erdőben éltek. Hamarosan szembesülniük kellett a valósággal, miszerint ezen a bolygón nem az ember az uralkodó faj, hanem a majmok, akik hajtóvadászatokon gyűjtik be az embereket kísérleti célokra. Három főhősünk sem kerüli el a tragikus sorsot és egymástól elszakadva, a majmok zsákmányai lesznek.

Ulysess Mérou elbeszélése alapján követhetjük végig a történetet és az emberek sorsát ebben a feje tetejére állított világban. Bár a környezet hasonlít a XX. század közepén, a Földön fennálló technikai szinthez, mint megtapasztaljuk, a tudományok területén teljes a stagnálás. Az egyetlen ágazat, ahol időt és pénzt nem sajnálva a majomtársadalom igyekszik előrébb jutni, az az agykutatás. Hentes módjára nyitják fel az emberi koponyákat és kísérleteznek az agy különböző területeinek stimulálásával vagy eltávolításával.

Pierre Boulle regényében szembesíti az olvasót az állatkísérletek kegyetlen valóságával, mégpedig úgy, hogy magát az embert teszi meg a kísérlet alanyának. Aki nem csak el tudja mondani, hogy milyen megalázó és sanyarú is ez a szerep, de eléri azt is, hogy azonosulni tudjunk vele és más szemmel nézzünk ezen kutatásokra.

Persze mondhatjuk azt, hogy az állatoknak nincs lelkük, nem tudatosul bennük rabságuk célja és mindössze a fizikai fájdalomtól kell óvnunk őket. Azonban ha már a majmoknál tartunk és az értelemnél, akkor megemlíteném Robert Merle: Majomábécé regényét, mely igaz hogy kitalált történet, de az alapját több évtizedes kutatás képezi.

Visszatérve a megalázottság érzéséhez, érdekes az is, hogy mennyire iszonyodik az ember még csak a gondolatától is annak, hogy majmok uralkodjanak felette, amit legjobban a mozis verzió szemléltet. Pierre Boulle történetében a majomtársadalom technikai szintje megegyezett a XX. század közepén fennálló földivel, mégis Michael Wilson és Rod Serling forgatókönyvírók inkább a sötét középkort idéző világot hoztak létre.

Azért is érdekes ez a regény, mert Pierre Boulle nem a ’60 években elvárt és megszokott közelítéssel kezelte az ember és a technika viszonyát, miszerint a jövő a mesterséges intelligenciában és a robotikában keresendő. Mégis egy alapvető emberi tulajdonságra építette a történetet, az emberi lustaságra. Hiszen miért építünk robotokat? Ezért hogy elvégezzék helyettünk a munkát. A mesterséges intelligenciával pedig a gondolkodás terhétől is meg akarunk szabadulni. Az általános elbutulás már régóta érezteti hatását, hiszen minél kényelmesebb az életünk, annál nehezebb rávennünk magunkat, hogy csináljunk valamit. Ez az “igény” okozta a majmok felemelkedését és a lusta, elhízott, elbutult emberek bukását.

Hiába próbálta az író tompítani a történet élét azzal, hogy a majmok híján voltak a kreativitásnak, és szinte mint ismétlő gépek működtek, azaz csak utánzók voltak, akik az emberi alkotásokat csak lemásolták, de fejleszteni már nem tudták. A kíváncsiság mégis ott motoszkált bennük, hiszen az agykutatásokkal éppen az évszázadok óta fennálló holtponton próbáltak átlendülni.

Az egyetlen hátránya a könyvek, hogy nem “valósághű”. Ulysess visszaemlékezése inkább beszámolószerű, ahol van helye romantikának, tragédiának, kíváncsiságnak és elmélkedésnek, de hiányzik belőle az ami az embert emberré teszi: a humor. Az egész kötetben egyetlen humoros megnyilvánulás sincs, se vicc, se favicc, se semmi. Pedig az ember a legkilátástalanabb helyzetben is megpróbálja tompítani a dolgok élét, ha nem mással, akkor fekete humorral. Azonban ne higgyük, hogy emiatt száraz lenne a történet, mert a folyamatos feszültségkeltés és a sodró lendület nem engedi lankadni a figyelmünket.

Aki látta a feldolgozásokat és tetszett neki, annak érdemes a könyvet is elolvasnia, hiszen nem csak kivonatát képezi a filmnek, hanem sokkal, de sokkal többet tartalmaz annál és a befejezés is egy kicsit más.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 963 211 473 6
Kozmosz Könyvek, 1981
Terjedelem: 147 oldal
Bolti ár: –

(Összes olvasás: 186 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*