William G. Winkler: A Holland alagút

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
William G. Winkler: A Holland alagút
William G. Winkler:
A Holland alagút

Előreláthatólag szeptember 5-én jelenik meg William G. Winkler új regénye, A Holland alagút. Aki olvasta az író előző két könyvét, vagy legalább az egyiket, az most tűkön ülve várja a megjelenést.

Nemrégen csöppentem bele Winkler világába, amikor elolvastam A 210-es izotópot. Az izgalmas politikai-thriller egyből megfogott annak köszönhetően, hogy főhősei egyszerű emberek, csak éppen rosszkor voltak rossz helyen. A pénzváltó kötet még a polcomon pihen, de tervben van annak is az elolvasása.

A Holland alagút fülszövege ITT olvasható.

A történet keretét három nagyhatalom adja (Oroszország, USA és egy terrorista szervezet), melyek a színfalak mögött hol lepaktálnak egymással, hol támadják egymást. Jelen esetben Oroszország egy “kis” szívességért cserébe titokban segítő jobbot nyújt egy befolyásos és nagy hatalommal bíró terrorszervezetnek. Persze ha kiderülne, hogy az USA ellen tevékenykednek az oroszok, igencsak nagy nemzetközi vihar kerekedne belőle. Ezért a megfelelő embereket bízzák meg a kapcsolat felvételére és a felmerülő technikai kérdések kidolgozására.

Az egész összeesküvés nem is kerülne napvilágra, ha George McGeary CIA ügynök nem látja meg a volt KGB-s kihallgatótisztjét (kínzóját) Bécs belvárosában, egy igen védett arab “üzletember” társaságában. A több év, amit McGeary a hírhedt Lefortovo nevő KGB-s börtönben töltött, nem múlt el nyomtalanul és nem feledte kínzójának arcát. Agya elkezd pörögni, és keresi az összefüggéseket. Összeesküvést gyanít a találkozó mögött, és máshonnan is beérkező információk alapján nem is téved: támadás készül az Egyesült Államok ellen. Elindul a hajsza az idővel, hogy kiderítsék: ki, hol és mi vagy ki ellen készül támadni?

William G. Winkler ismételten egy izgalmas kalandregénnyel lepte meg olvasóit. Rövid bevezetés után elénk tárul a szituáció és lassan bekerülnek a képbe a szereplők is egymás után. Maga a történet jó választás volt és ahogy beindulnak az események, szinte le sem lehet tenni a könyvet. Azonban vannak olyan pontok, amik kizökkentik az embert az olvasásból. Néha annyira eltávolodnak az események a valóságtól, hogy úgy érezhetjük, nem is a való világban játszódik a történet. Személy szerint nekem kétségeim vannak afelől, hogy a KGB utódszervezete, az FSZB Ausztriában beszélne meg egy találkozót az arab terroristaszervezet egyik emberével. Nem volna egyszerűbb hazai pályán lebonyolítani? Vagy ha már független terep kell, akkor nem egy olyan államot kellene választani, amelyik nem kötődik több szálon is az Egyesült Államokhoz? (ha már ellenük készülnek merénylettel?)

Az egyik nagy hiányossága a regénynek, hogy a főbb szereplőkről nem tudunk meg túl sokat. Vannak előtörténetek, de azok közül egy pár a mese határát súrolja, mint pl. Irina élete. És ide vehetnénk a nagyon erőltetett szerelmi szálat is, ami a való világban soha nem történhetne meg. Talán ezt a részt ki lehetett volna belőle hagyni, vagy pedig még az USA-ban elkezdeni és valahogy kézben tartani. Tudom, manapság nagyon nehéz eladni egy könyvet anélkül, hogy ne lenne benne egy férfi és egy nő, akik az igaz szerelem lángjával égnek, de ha a történet nem bírja el akkor ki lehet hagyni.

Annak ellenére, hogy a fő szál jól ki van dolgozva, egyes pontokon becsúsztak hibák. A teljesség igénye nélkül most csak kettőt említenék meg:
– “Fort Dix az amerikai hadsereg egyik legnagyobb újonc-kiképzőtábora” nem hinném, hogy nem rendelkezne őrséggel, és nyugodtan lehetne vagdosni a kerítést
– a felrobbantott autó átvizsgálásához Kevin (CIA ügynök) az egyik autószerelő barátját, Billt hívta. Talán nincs az FBI-nak vagy a CIA-nak specialistája, aki a darabokból be tudja azonosítani a típust vagy a gyártási évet?

Az ilyen apróságok miatt tűnik számomra kicsit összedobottnak a regény. Pedig ki lehetett volna dolgozni ezeket a részeket is jól, és az olvasó nem akadna meg ezeken. Elhiszem, hogy szűkös a határidő és a logikai hibák kajavitásával telik a legtöbb idő, de szerintem ha egy hónapot csúszott volna még a kiadás, akkor sem lettek volna elkésve.

A történet vége azonban kárpótolja az olvasót, hiszen olyan feszített tempóban követik egymást az események, hogy az ember le sem tudja rakni a könyvet. Az izgalom a tetőfokára hág, és annak ellenére, hogy sejtjük, hogy a támadás az eredeti célpontok ellen meg fog hiúsulni, nem lehetünk biztosak abban, hogy nem lesznek áldozatok valahol máshol.

Már nagyon várom az író következő regényét, melynek címe: Majdan tér. (addig pedig elolvasom A pénzváltót 🙂 )

A kötetet köszönöm az Atlantic Press Kiadónak!

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN: 978-615-5332-54-8
Atlantic Press, 2014
Terjedelem: 384 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft

(Összes olvasás: 18 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*