Joseph Heller: Gold a mennybe megy

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Joseph Heller: Gold a mennybe megy
Joseph Heller:
Gold a mennybe megy

Ki ne hallott volna A 22-es csapdájáról? Sokan látták a regény alapján készült filmet, és sokan olvasták a könyvet is. De ki merészkedett ennél tovább? Azaz, hogy Joseph Heller másik írását is a kezébe vegye? Bevallom, én is tartottam tőle, hiszen egy író életében általában csak egy remekmű születik. De belevágtam, és a kezdeti szájhúzogatás után alig bírtam letenni.

Hangulatában és stílusában teljesen eltér A 22-es csapdájától. Itt nem ugrál az időben, és nem annyira zavarosak az írói képek sem. Egy letisztult, hangulatában pulzáló regény.

Főhősünk, Dr. Bruce Gold éli a professzorok mindennapi életét. Eljár az előadásokra, bár sok kedve nincs hozzá. Részt vesz a családi összejöveteleken, amiből minden hétre legalább egy jut, de ehhez még annyi kedve sincs. Utál mindent és mindenkit: a feleségét, a gyerekeit, a rokonait, a diákjait, stb… A cikkeket és a könyveket sem elhivatottságból írja, hanem azért, hogy tudja fizetni a gyerekei taníttatását. Egy igazán besavanyodott, ötven felé járó férfi mindennapjait éli. Azonban az egyik nap kap egy telefonhívást a Fehér Házból, az egykori egyetemi évfolyamtársától, aki Gold recenzióját dicséri, amit az elnők könyvéről írt, és felvillantja előtte a lehetőséget. Lehetőséget egy jobb életre, Washingtonban. 

Gold élete ettől a pillanattól kizökken a megszokott kerékvágásból, és tervezgeti a jövőt, mérlegeli a lehetőségeit. Belle, a felesége kijelenti, hogy ő nem hajlandó Washingtonba költözni, menjen csak Gold egyedül. Ralph az egykori évfolyamtárs pedig azt ajánlja, hogy váljon el Belletől, és nősüljön rangjához méltóan, hiszen egy olyan személynek, mint ő, aki a kormány tagja lesz, nem lehet egyszerű felesége. Ajánl is neki egy feleségjelöltet, aki kicsit magasabb mint Gold. “Miattad látszana ő magasabbnak. És ez téged még jobban megemelne, amitől ő kisebbnek látszana.”-érvelt Ralph.

Mint már írtam, a regény hangulata pulzáló. A családi összejöveteleken Gold egy elnyomott gyermek, akit mindenki lekezel, és hiába tud valamit jobban, mint a többiek, akkor is ő a hülye. Ennek következtében nagyon komor ezen részeknél a hangulat, és az olvasó folyamatosan arra biztatja Goldot, hogy álljon fel, hagyja ott az egészet, de előtte mondja meg a magáét mindenkinek. A washingtoni jeleneteknél pedig az egész nevetséges, könnyed. Ralph folyamatosan ígérget, biztat, visszakozik, de a lehetőség mindig ott lebeg Gold szeme előtt. “Te túlságosan híres vagy ahhoz, hogy névtelenül alkalmazzunk, bár nem sokan tudják, hogy ki vagy.” – jelenti ki Ralph. És garantál, de nem ígér : “Azt tudom, hogy nagyjából garantálhatom neked, hogy megkapod azt a kinevezést, amit választasz, amint csak akarod, bár nem ígérhetek semmit.”

Goldnak azonban van egy másik arca is, aki kíváncsi az anyjára, kíváncsi a testvéreire, a múltjára. Érdekli, hogy szerette-e őt igazán valaki, vagy jelenleg szereti e bárki. Azon kérdések forognak a fejébe, ami néha a miénkbe is megfordul, csak nem szoktunk megállni és válaszokat keresni. Gold keresi önmagát, keresi a helyét a világban. Izraelita, aki nem gyakorolja a vallását. A zsidó létről akar könyvet írni, amiről nem tud semmit. Be szeretne illeszkedni, de valahogy mindég kilóg mindenhonnan. Ha valaki azt mondja neki, hogy “a te fajtád”, akkor rögtön burkolt zsidózásra gondol, még akkor is, ha nem volt ilyen tartalma a kijelentésnek. Keresi a lehetőséget, hogy kihasználja izraelita származását, de éppen ez a visszahúzó erő is, hiszen nem akar csak azért helyzeti előnyre szert tenni, mert zsidó. Az antiszemitizmus jelen van a könyvben, de csak szóban, a tettekből hiányzik a rasszista gondolkodás. Más előítéletek azok amik szerepet kapnak az élet ezen területén.

Hellernek már a névválasztás is ironikusra sikeredett. Gold családjában mindenkit a keresztnevén szólítanak, kivéve főhősünket, aki ragaszkodik, hogy a vezetéknevén nevezzék. A regény eredeti címe is érdekes – Good as Gold. Sajnos magyarul ezt a kétértelműséget nem lehet hűen visszaadni.

A könyv könnyed részein túl, vannak benne mélységek is, mint Gold és bátyja, Sid beszélgetése. És igen erős kritikák is, amit az idő úgymond beigazolt. Heller Gold szájába adja, a szintén zsidó származású, volt amerikai külügyminiszter, Hanry Kissinger iránti ellenszenvét, gyűlöletét. Kissinger 1973-ban Nobel-békedíjat kapott a vietnami-háború befejezéséért tett erőfeszítéseiért. Azonban Heller már akkor tudhatott valamit és innen ered gyűlölete is, ugyanis 2002-ben a nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján Kissingert igen heves támadások érték, és háborús bűnökkel vádolták.

Végezetül azt tudnám mondani, hogy nehéz a könyvről írni, nehezebb mint elolvasni. Sokrétű, érdekes, izgalmas. Egyhangúnak nem nevezhető, hiszen vannak olyan részek, amin mosolygunk, búsulunk, megvetünk és izgulunk. Minden meg van benne, ami egy jó regényhez kell. És a felszín alatt még találhatunk is valamit, ha nem siklunk el felette.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 963 307 028 7
Árkádia, 1984
Terjedelem: 432 oldal
Bolti ár: -,-
(új kiadás: 3490,- Ft)

(Összes olvasás: 66 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*