2009 végén igen nagy reklámkampányt vezényeltek le az illetékesek. Együtt hirdették a filmet és a könyvet. Akkor valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy elolvassam a könyvet, de még arra sem, hogy beüljek egy moziba és megnézzem. Három év elteltével viszont újra felbukkant a “poligamy” cím, és beadtam a derekam. A film érdekes volt, bár a vége felé már inkább csöpögős, nyálas színezetet öltött. Ötből így is azért négy pontot elvitt. Lelkesedésemnek, valamint a Libri akciójának köszönhetően be is szereztem a könyves változatot.
Gondoltam megéri elolvasni, hiszen a filmek igencsak torzítani szoktak, és a belső monológok is emelik a történet színvonalát. Hát… csalódnom kellett. Ismét egy olyan kötetet sikerült a kezembe vennem, ami szó szerint egyezik a mozis változattal. Egy szóval sincs több leírva, mint amit már a vásznon ne láttam vagy hallottam volna.
Ha csak a regényt veszem alapul, akkor azt kell mondanom, hogy Orosz Dénes egy érdekes pszichológiai problémát dobott fel. Társadalmunk elanyagiasodott és elérzéktelenedett. A férfiak, akikben már az is törést okoz, hogy nem tudják eltartani családjukat sem (ami csak kettejükből áll), annak ellenére, hogy egész nap gürcölnek, egy újabb jövevény érkezése a vég kezdetét hordozza magában. A megmaradt kicsiny szabadság is veszélybe kerül, és ehhez még hozzáadódik a várandós anyuka szeszélyes viselkedése is. Az elhidegülést pedig jól jellemzi a “háztartási szex” kifejezés.
A regény felnagyítja a női szeszélyt. Ezt humorosan, mégis drámaian teszi az író. Lilla minden egyes hangulatát, szokását, rezdülését egy-egy külön személybe helyezi, és egyszerre csak egy van jelen (kezdetben). Ez a kiragadás teremti meg a Lillákat, amivel főhősünknek szembe kell néznie.
Természetesen nem lenne szerelmes regény, ha András a kezdeti meghökkenés, majd a változatos szex után nem kezdene vágyódni az eredeti Lilla után. Viszont az író ugyan azt a hibát elköveti, amit András is megtesz, vagyis egy olyan embernek adja a kezébe az öngyilkosságba menekülés lehetőségét, akinek a személyiségéhez nem illik.
Személyiség? 🙂 Nagy szavak. A regényben nincsenek nagyon érzelmek, inkább csak hangulati leírások, de azok is ritkán. Gyorsan olvasható, felületes. A cselekmény viszi a hátán a történetet és a belső monológok is csak pár mondatosak. Hiányzik az érzelmi hullámvölgy és a hullámcsúcs is. Együltőhelyben végigolvasható a könyv anélkül, hogy az olvasóban hangulatváltozást okozna. Picit humoros, majd a vége felé a picit drámai és romantikus. Nem akar megbántani sem, meggyőzni sem, és főleg nem akar mondani sem semmit. Egy könnyed ponyva, ami érdekes ötleten alapszik, és ezt meg is lovagolja az író, de egy istenért sem akar elgondolkodtatni.
Szórakoztató olvasmány, ami nem kíván odafigyelést. BKV-n és vonaton is nyugodtan lehet olvasni, anélkül, hogy attól tartanánk, hogy elvétjük a megállót. Kicsit azért sajnálom, mert többet is ki lehetett volna hozni a témából. Orosz Dénesnek megvan a tehetsége az íráshoz, csak szerintem attól félt, hogy ha mélyebb mondanivalót helyezett volna a sorok közé, akkor nem fogyott volna ekkora példányszámban a könyve, és lehet, hogy meg sem filmesítették volna.
ISBN: 978 963 9725 79 9
Nyitott Könyvműhely, 2009
Terjedelem: 221 oldal
Bolti ár: 2490,- Ft
Mások pedig így látják:
ficka bejegyzése
