Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Mindössze két novellát olvastam Philip K. Dicktől. Mindkettőt egy-egy sci-fi válogatásban. Az egyik “A betolakodó“, a másik pedig “Az álapa“. Mindkettő a maga nemében egyedi és izgalmas írás volt. Ezen felbátorodva egy igen érdekes témájú regényét választottam folytatásnak, és gondoltam, hogy egy új műfajba is belekóstolok, az “alternatív történelembe”.

1962, Amerika. A tengelyhatalmak nyerték a második világháborút, és az USA két részre szakadt. Az egyik felét a németek birtokolják, a másikat a japánok. A két győztes hatalom eltérő kormányzási eszközöket alkalmaz. A Német Birodalom virágzik, és a szomszédos bolygók meghódításával próbál élettérhez jutni. Még japán a tradicionális értékeket szem előtt tartva próbál előrébb jutni. Azonban létezik egy könyv, mely felkavarja mindkét birodalom lakosainak fantáziáját. Egy könyv, ami szerint a háborút a szövetségesek nyerték.

Lelkesen vetettem bele magam a könyvbe. A II. világháborúról sokat olvastam, és kíváncsi voltam, hogy milyen világot teremtett meg Dick. Kicsit nehezen indult be…sőt.Végig vártam, hogy majdcsak felpörögnek az események, de ez valahogy elmaradt. Az egész egy állott, piszkos vízhez hasonlított. Néha mikor egy erősebb szélfuvallat jelent meg, magával hozta a hullámkeltés reményét, de valahogy az állott víz csak nem akart mozdulni.

nazi-us-flagA fennálló birodalmakról nem tudunk meg sokat. Viszont a szegény szenvedő amerikaiakról (értsd. az ott élő bevándorlókról) annál többet. El kell viselniük a felsőbbrendű fajokat, akik leigázták őket. A nácik természetesen a gonoszok, akik világméretű emberirtást hajtanak végre a zsidók után az afrikai őslakosokon. Mindenkit elgázosítanak, és rengeteg koncentrációs tábort üzemeltetnek. A japánok pedig a Ji King jóskönyvvel (ami idegesítően sokat szerepel a könyvben) élik az életüket. Mindenük az antikvitás, de természetesen nem a valóban értékes antik bútorok, és remekművek, hanem a háború előtti amerikai termékek (pl. polgárháborús pisztoly, Mickey egeres karóra). Nem számít, hogy gagyik egyes termékek, hiszen az értéküket nem az határozza meg, hogy mennyire igényes, hanem, hogy hol és mikor készült. (és persze mennyire volt sikeres az USA-ban).

A történet több szálon fut, ami végül, úgymond összekapcsolódik, és egy kört hoz létre. De, hogy őszinték legyünk, nem jutunk egyről a kettőre. Nem változik semmi, maximum elodázódnak az események. A szereplők felszínesek, személyiség nélküliek.  Dick legnagyobb bohóca talán Juliana Frink, aki annyira felszínes, hogy még egy értelmes gondolata sincs. És ő az a személy, aki “rájön” a dolgokra. A legjobban úgy tudnám leírni, mint a plazacicát, akinél egy pillanatra megmutatkozik az értelem szikrája, hogy utána még nagyobb sötétséget hagyjon.

Nem, nem rázott le Philip K. Dick. Nem adom fel. Bár nem tudom, hogy mit láttak a könyvben, ami Hugo-díjra érdemes lehetett. Számomra az egyik legnagyobb csalódás volt. De folytatni fogom, és kezembe veszem egy másik kötetét is. Majd. Hiszen van benne tehetség, ami a két novellájában is megmutatkozott. És lehet, hogy ez a könyv sem olyan rossz, hiszen nagyon sok jó kritikát olvastam róla, olyanoktól is, akiknek a véleményére adok. (és rosszakat is) Igencsak megosztó írás, ezt nem tagadom.

Ja, és egyes források szerint minisorozat készül a könyvből. Kíváncsi vagyok, hogy az mennyire fogja megváltoztatni jelenlegi álláspontomat a műhöz.

ISBN: 9 789639 868762
Agave Könyvek, 2010
Terjedelem: 216 oldal
Bolti ár: 2680,- Ft

(Összes olvasás: 143 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*