Stanisław Lem: Visszatérés

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Stanisław Lem: Visszatérés
Stanisław Lem: Visszatérés

Stanisław Lem ismét egy érdekes témát vett elő. Eddig csak A majmok bolygójában találkoztam azzal a felvetéssel, hogy mi történik akkor ha az ember egy hosszú űrutazás után visszatérve a Földre, nem a saját korában találja magát. Lem nem szaladt nagyon a jövőbe, csak éppen annyira, hogy a megváltozott körülmények megnehezítsék főhőse visszatérését.

Hal Bregg, az űrhajó pilótája, tizedmagával kicsivel több mint tíz évig bolyongott az űrben, és kutattak, kerestek, tanulmányoztak és mintákat gyűjtöttek be az ismeretlenből. Visszatérésükkor a naptárak több mint 120 évvel előrébb tartottak mint indulásukkor.

Milyen érzés lehet visszatérni, egy olyan társadalomba, ahol a tudomány már oly előrehaladott, hogy mindent a robotok végeznek? Egy olyan korba, ahol a szemlélődő őskövületnek érzi magát, és nem találja a helyét? Stanisław Lem rögtön a könyv elején elinvitálja olvasóját Hallal együtt egy városnézésre. Egy olyan városba, ahol semmi nem hasonlít a mostani megszokott dolgokhoz. Teljes mértékben átéreztem Hal rémületét és együtt csodáltam vele a technika fejlettségét, miközben értelmét kerestem. Olvasás közben elveszettnek éreztem magam a pályaudvaron, ahol Hal leszállt, és elgondolkodtam, hogy vajon én megtalálnám e a kijáratot? Vagy csak bolyonganék, még egyszer magam mögött nem hagyom az egészet? És rájönnék, hogy mikor léptem át a “kijáratot”?

Főhősünk csupa új dologgal találta szembe magát. Olyan ételekkel és italokkal került szembe, amiről azt sem tudta, hogy micsoda, és még csak hasonlítani sem hasonlított sem kinézetre, sem ízre egyetlen mai ételhez, italhoz sem. Feltudja ezt dolgozni egy emberi agy? Fel lehet fogni ép értelemmel ezeket a változásokat? Vagy csak sodródik az árral? De milyen árral? Mihez kezdene pl. egy kereszteslovag a mi világunkba?

Mióta elkezdtem olvasni ezt a könyvet, próbáltam más szemmel nézni a mindennapok tárgyait, és belegondolni, hogy ősapáink hogyan látnák őket, és vajon rájönnének-e a dolgok nyitjára? Persze Lem tovább fűzte a dolgokat, és olyan társadalmat hozott létre, ahol az erőszak teljesen eltűnt, és a mindennapok is megváltoztak. Viszont az erőszak, gyilkosság, bűnözés eltűnése egy sor másik dolgot is száműzött a világból, mint a hősiességet, bátorságot, önfeláldozást. A szerelem is átalakult, hiszen minden olyan langyos lett, mint az állóvíz. Minden érzelem elgyengült.

Hal nem számított arra, hogy hősként fogják ünnepelni, de arra sem, hogy ennyire közömbösen fogadják. A szülei, az itt hagyott barátai már nem éltek. Az összes ismerőse az a pár ember volt, akivel több mint tíz évet a végtelen űrben töltött. Viszont visszatérve találkozott a szerelemmel, a mindent elsöprő érzelem hatalmába kerítette. Csakhogy megváltoztak az udvarlás szabályai, a házassági szokások, maguk az emberi kapcsolatok. Hősünknek ezzel is szembe kellet néznie…

Sok mindenről írhatnék még ezen bejegyzésbe, és sok mindenre rácsodálkozhatnék, de mindezt leírta Lem, és az olvasónak kell elgondolkodnia az író szavain. Ez az a könyv, ahol az unalmas részeknek is sok tartalma van.

ISBN: –
Európa Könyvkiadó, 1964
Terjedelem: 319 oldal
Bolti ár:-

Mások pedig így látják:
Profundus Librum bejegyzése

(Összes olvasás: 117 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*