Victor Hugo: Királyasszony lovagja

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Victor Hugo - Királyasszony lovagja
Victor Hugo - Királyasszony lovagja

Még valamikor a nyár közepén csatlakoztam a moly.hu oldalon meghirdetett “Elfeledett könyvek felfedezése” nevezetű kihíváshoz. Nézegettem is egy jó ideig, hogy melyik könyv lehetne mellyel teljesíthetném a kihívást, mikor is ráakadtam az egyik antikvárium oldalán a címben szereplő műre és rögtön meg is rendeltem. Tartottam tőle, hogy ha előttem csak egy ember olvasta a molyon, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem lesz egy nagy élvezet.Azt kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam, és mint utólag kiderült, egy elismert műről van szó, ami a idő folyamán valamiért a feledés homályába veszett.

Ezen 5 felvonásos drámát először 1838-ban láthatta a nagyérdemű. Hatalmas siker volt. A dráma főhőse (akiről a színdarab  az eredeti címét is kapta) Ruy Blas, aki 169…-es években, lakájból lett “nemes”. Azért csak idézőjelek közötti nemes, mert nem önerejéből szerezte ezt a címet, és nem is saját nevén, hanem ura cselszövése által, mellyel a királyasszonyon (hogy ideillőn fogalmazzak 🙂 ) szeretett volna bosszút állni. A történetet nem részletezném, hiszen az akkori “romantikának” megfelelően lett megírva, ahogy manapság a filmes forgatókönyveket írják – bevált sablonok alapján.

Nem is maga a történet fogott meg, hanem a verselése, mely szabályos “párosrímű alexandrin sorokban” rendezve, kellemes csengéssel, humorosan és néha drámaian mondja el azt amit szavakkal nehéz kifejezni. Én aki nem nagyon vagyok oda a rímekért,  magamon is meglepődve, szinte faltam a sorokat, és nem tudtam letenni a könyvet. Az elbeszélés formájának köszönhetően a párbeszédek nem sima csevegések, vagy nagy szavak voltak, hanem fülbemászó, néha suttogó, néha üvöltő gondolatok, melyeket a szereplők szájába adtak.

Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a műről, annak ellenére, hogy mint már említettem, maga a történet mai szemmel már elcsépelt.  Azon olvasóimnak, akik azon gondolkodnak, hogy esetleg ezen bejegyzés hatására elolvassák, azt kívánom, hogy ők is találják meg benne azt a szépséget és örömöt, amit nekem sikerült felfedeznem.

Köszönöm Dünnek a kihívás kiírását, ami nélkül nem valószínű, hogy valaha is fontolóra vettem volna ennek a könyvnek az elolvasását. És remélem, hogy másoknak is sikerült felfedezniük valami újat, vagy valami régit újra.

ISBN:
Új Magyar Könyvkiadó, 1956
Terjedelem: 138 oldal
Bolti ár: -,- Ft

(Összes olvasás: 92 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*