Ronil Caine: Lilian

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Ronil Caine: Lilian
Ronil Caine: Lilian

A jövőben továbbra is illegális az emberek klónozása. De létezik egy titokban működő cégcsoport Japánban, mely rendelkezik a megfelelő technológiával. A cég válassza ki az ügyfeleit, akiket érdemesnek talál arra, hogy igénybe vegyék a szolgáltatásait. Az egyik alapvető feltétel, hogy a kiszemelt személy a multimilliomosok szűk körébe tartozzon, hogy ki tudja fizetni a “termék” előállítási költségeit. A másik pedig, hogy tudjon titkot tartani.

A szigorú feltételeknek Robert Turner, a majd ötven éves amerikai milliárdos megfelel, így egy napon egy ismeretlen keresi fel, amikor éppen Japánban tartózkodik. Felajánlja neki a cég szolgáltatásait, amihez nem kell mást tennie, mint kiválasztania, hogy kivel szeretne eltölteni egy hétvégét, vagy maximum két hetet, feltéve, hogy tartja a száját és hajlandó elfogadni a feltételeket. Turner fantáziáját beindítja az ismeretlen férfi ajánlata, de mindeközben ott motoszkál a fejében, hogy talán egy átverés része az egész. Végül mégis csak belemegy a játékba. Az ő választottja egy feltörekvő angol-amerikai színésznő, Lilian, aki számára a szépség ideálja.

Persze a klónozásnak is vannak buktatói. A másolat csak külsőre hasonlít az eredetihez. Kondicionálással az ügyfél kérésének megfelelő állapotba hozzák, azonban pár hét elteltével a másolatoknál felszínre törnek az eredeti személy emlékei. Éppen ezért csak korlátozott ideig létezhetnek. Azonban Liliannél, valamilyen ismeretlen oknál fogva, hamarabb törnek elő az emlékek, aminek következtében a szépen eltervezett két hetes “nyaralás” forgatókönyve felborul.

Amikor elkezdtem olvasni a regényt, kicsit megijedtem, hogy miről is fog szólni a klónozáson belül. Manapság, amikor olyan felkapottak az erotikus, pornográf regények, joggal tart az ember attól, hogy egy ilyen regény is efelé hajlik majd. Hiszen ha jól végiggondoljuk, nem társalgópartnert szeretne az ember klónoztatni a fentiek függvényében, hanem inkább szexpartnert, szexjátékszert, esetleg egy ellenséget, akit levadászhat. A lehetőségek tárháza szinte végtelen.

Mégis azt kell mondanom, hogy Ronil Caine (a név mögött egy magyar szerző bújik meg) kiválóan vette az akadályokat és nem csábult el. Pedig többször is az az érzésem támadt, hogy ezt milyen könnyen el lehetne vinni valami “bulváros” irányba, ahogy arra chibizso is rávilágított az értékelésében a molyon. Helyette kaptunk egy igazi sci-fibe oltott thrillert, ami nem csak leköti az embert, hanem el is gondolkodtatja.

Az író körbejárta a klónozás technikai lehetőségeit, párbeszédek és rövid leírások útján, aminek köszönhetően az olvasó nem érezi úgy, hogy egy tudományos előadáson lenne. A párbeszédek emberi nézőpontból, az emberi kíváncsiságot felébresztendő, ismerteti a jelenlegi állapotát a klónozásnak, kicsit továbbgondolva, hogy az illeszkedjen a regénybe is. Azonban nincsenek benne túlzások! Ami nagyon fontos, hiszen ennek köszönhetően az olvasót sem zökkenti ki.

Klón alapokValó igaz, hogy az események csak a könyv felének környékén indulnak be, de addig sem unatkozunk. Mondhatni, hogy clarkei leírást alkalmaz az író, ami inkább a tudomány és az ember kapcsolatára épít, mintsem a cselekmény akciódús leírására. Aminek köszönhetően bepillantást kaphatunk a klónozás emberre gyakorolt hatására is. Mint pl. a fogyasztó viszonyulása a termékhez, ami jelen esetben Turner és Lilian kapcsolatát jelenti. Mindaddig még a termék az elvárásunknak megfelelően “működik”, addig hajlandóak vagyunk elfelejteni, hogy “csak” egy másolatról van szó. Azonban abban a pillanatban, ahogy a terméken megjelennek az önálló identitás első jelei, hirtelen változik a kapcsolatrendszer. Turner is így alakul át szeretőből tulajdonossá, aminek köszönhetően úgy érzi, hogy bármit megtehet a tulajdonával, hiszen fizetett érte és az előre meghatározott két hét lejárta után úgyis lekapcsolják a másolat Liliant.

A regény végig megtartja sci-fi jellegét, még akkor is, amikor a vége felé átmegy egy kis thrillerbe. Feszesen megírt regény, ahol minden egyes eseménynek megvan a helye a történetben. Amiről az elején azt hinnénk, hogy szószaporítás, arról a későbbiekben kiderül, hogy igen is fontos része az eseményeknek. A visszaemlékezések segítenek jobban a mélyére látni a dolgoknak és elgondolkodtatnak az emberi természeten és a klónozásban rejlő veszélyeken. Igaz, lennének pozitív oldalai is a technológiának, azonban annak is vannak árnyoldalai, ahogy azt már A sziget című filmben is láthattuk.

Lángoló június
Lángoló június

Amiben kiemelkedik még a kötet a többi hasonló témájú könyv közül az az, hogy nem csak a megrendelő (Turner) oldaláról szemlélhetjük az eseményeket, hanem a másolat (Lilian) szemszögéből is megismerhetjük a helyzetet. A nézőpont változtatásának köszönhetően az olvasó is jobban bele tudja magát élni a komplett helyzetbe és nem csak egy szereplő szemén keresztül látja a világot.

Amit szerencsére nem tartalmaz a regény, az az oldalakon át tartó akciójelenetek, autós üldözések, lövöldözések. Ettől megvan kímélve az olvasó. Amennyiben film készülne a könyvből, mindannyian jól tudjuk, hogy éppen az eszenciája veszne el, és helyette tele lenne zsúfolva akcióval, hogy szórakoztassa a nézőket, akik már szinte képtelenek az önálló gondolkodásra.

A befejezés… nos arra volt pár tippen, hogy hogyan varja el az író a szálakat. Már az elején több sablont is felvettem a listámra és rettegtem, hogy ezek közül valamelyik meg is valósul. Pedig olvasás közben voltak olyan pillanatok, amikor egy-egy sablonnak nagyobb esélye volt a felszínre törni. Szerencsére egyik sem jött be. Aminek köszönhetően azt tudom mondani, hogy a vége sem okozott csalódást.

Visszatekintve a regényre, kijelenthetem, hogy egy igen feszesre fogott sci-fivel volt dolgom, ami nem a megszokott klisékkel kooperált. A szereplőkön volt a hangsúly és az ő belső világukon, ami nem torkollott romantikába, erotikába vagy éppen mészárlásba.

Galaktika Start KönyvekA Metropolis Media idén áprilisban indította útjára a Galaktika Start Könyvek sorozatát, amivel lehetőséget szeretne biztosítani a fiatal, magyar, főként elsőkönyves íróknak a megjelenésre. Az utóbbi időben egyre több hazai kiadó ismerte fel a lehetőséget a friss, energikus, feltörekvő magyar írókban, akik a világon bárhol megállnák a helyüket. Ezen kezdeményesés keretében kapott lehetőséget Ronil Caine regénye is. Reméljük, hogy a Metropolis Media folytatni fogja a sorozatot és a most megjelent négy kötetet még sok fogja követni. Akinek felkeltette az érdeklődését Ronil Caine munkássága, az két interjút is olvashat az íróval, ITT és ITT.

Galaktika Blog-Légió

Végezetül ejtenék pár szót a borítóról is. A képet maga az író készítette és szerkesztette, ami jól tükrözi a tartalmat. Nekem személy szerint tetszik, hiszen minden megvan benne, ami felkelti az ember figyelmét. Azonban tapasztalatból tudom, hogy az utcán teljesen más hatást eredményez. Sajnos a női és férfi borítós könyvek már elvetették az előítélet magvait az emberekben, és mindenki úgy tekint az olvasóra, mintha egy harmadrangú romantikus vagy éppen erotikus könyvel a kezében sétálna. Ezzel én sem lennék másképp. Én is hasonlót feltételeznék és még csak eszembe sem jutna, hogy a borító egy jó sci-fit takarhat. Hiába van rajta a DNS-spirál, hiszen az csak közelről látszódik. Igaz ez egy jó példája annak is, hogy ne ítéld meg a könyvet a borítójáról. Tehát aki eddig kételkedett volna a tartalmat illetően és a borító alapján ítélte volna meg a könyvet, az tegye félre a rossz érzését és nyugodtan vágjon bele az olvasásába.

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 978 615 5508 64 6
Metropolis Media, 2016
Terjedelem: 302 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft

A regény megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.

(Összes olvasás: 221 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

5 Replies to “Ronil Caine: Lilian”

  1. Egy kicsit meglepődtem, mikor az akciójelenetekről írtál – érezhetően negatívan. Emlékszem, gyerek- és kamaszkorom egyik legnagyszerűbb élménye volt, mikor jól megírt és oldalakon át tartó akciójeleneteket kaptam az akkoriban olvasott könyvekből. 🙂 De ezt nem böködésnek szántam…

    Jómagam is szeretek kellemes, okos és átgondolt akciószeleteket rajzolni, mert bár nem ez a lényege egy-egy történetnek, főképp akkor selejtes, ha az író ezzel akar palástolni/eltakarni valamit, vagy ezzel szeretne lökést adni a fáradó jelenetsornak, de mégis fontosnak tartom, mint egy-egy érdekfeszítő és okos történet velejáróját. Nem minden az akció, viszont annak hiányát éppúgy fel lehet fedezni egy-egy könyvben, mint azt, amikor sok van belőle.

    De ez csak szubjektív “magam-vélemény”.
    Másrészt nagyon örülök, hogy megint egy magyar író történetéről van jó kritikád – ez lelkesedéssel tölt el.

    • Szia!
      Valóban, ahogy írtad is, két féle akciójelenet van. Az egyik, ami megpróbálja elfedni a tartalom hiányát, a másik ami illeszkedik a történetbe. De van a köztes állapot, amikor többet kapunk a szükségesnél.

      Ronil Caine nem vágta ki az akciójeleneteket a regényéből, mindössze a szükséges minimálisra csökkentette, ami szerintem jobban üt, mintha oldalakon keresztül olvashatnánk egy lövöldözés lefolyását.

      Izgalom van itt is, de értelmetlen erőszakkal (mármint a történet szempontjából) nem találkoztam. Ha elolvasod a regényt rájössz, hogy a két (mini)akció közötti időszak sokkal több izgalommal jár.

      Való igaz, hogy kerülöm a nagy csatajeleneteket, mert azok valahogy nem tudnak lekötni. Más olvasók pedig kifejezetten ezeket kedvelik és keresik.

  2. Bár a fent említett könyvhöz még nem volt szerencsém, de végre túlestem első “Caine-novellámon “, ami “Az időutazó” címet kapta. És végre-valahára a sok szenny, mocsok és amatőr kis senki között – végre tudtam olvasni! Végre voltak mondatok. Voltak jellemek és karakterek. Érdekes párbeszédek. Még érdekesebb leíró részek – volt az írásban technika!

    Köszönöm, Ronil…

    A lényeg, hogy már nem is tudom, hány és hány regényt/könyvet dobtam szinte szó szerint tűzre, mert olyan olvashatatlan fércművek. Emlékszem az én 12-15 éves korom körül írt akkoriban kiemelkedően jónak mondott történeteimre – szóval ezek a mai amatőrök azon a szinten építik fel a mondataikat, a történetet és a karaktereket. Nem tudsz elolvasni egy épkézláb párbeszédet. Nincs igazán fejezetindítás és befejezés. Nincsenek mozgatórugók – csak egy sima, ötlettelen történet áll előtted 3-4 ezer forintért…

    Ezzel szemben “Az időutazó” végre egy élettel teli, érdekes és valamilyen szinten pergő kis történet. Tetszett. Amikor meg a végén megtudtam, hogy magyar az író… az mindent vitt. Végre! Végre-valahára egy magyar, aki tud is írni. Nem Brandon meg Nemere – hanem író.
    Ez azért nekem sokat jelent.

    Szóval most neki kell fognom a Liliannak. 🙂

Hozzászólás a(z) Letya bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*